A program összefoglalása:

A pályán dolgozó védőnők körében egyre gyakoribb kérdésként merül fel, hogy az eltérő származással és kultúrával rendelkező családok körében hogyan tudja magát egészségügyi szakemberként és segítőként egyaránt elfogadtatni.

A szociálisan hátrányos helyzetű és eltérő kultúrával rendelkező családok ma leginkább - hogy divatos kifejezéssel éljek- szegregátumokban élnek. Ez a manapság felkapott kifejezés nem egy új keletű problémára jelent definíciót, de az bizonyos, hogy leginkább mára vált világossá az úgynevezett szegregátumok okozta társadalmi feszültség és létbizonytalanság egyre égető problematikája. Maga a szegregátum kifejezés is számos vitára,pontosításra ad okot, ezért a továbbiakban pályázatomban ezen kifejezést mellőzni kívánom. A védőnői társadalom számára a roma lakossággal történő hatásos együttműködés számos kérdést vet fel, pl. hogyan tudunk náluk hatékonyabban, gyorsabban célt érni, hogyan érhetjük el az önmagukra figyelést, az egészségük megőrzésére való törekvést, hogyan alakítsunk ki igényt bennük arra vonatkozóan, hogy saját magukat a társadalom hasznos és értékes tagjának tartsák. Köztudott és statisztikai adatok támasztják alá, hogy a romák körében jóval nagyobb a korai halálozások száma, legtöbbjük a 60 éves kort sem élik meg. Bár a születések száma igen magasnak mondható, de alig találkozhatunk szépkorú roma emberekkel.    Úgy gondolom, hogy ez a téma a mai kor védőnői számára is kihívást jelent. 

A védőnői méhnyakszűrés bevezetése Perecesen egy újszerű megközelítési módot, újfajta kommunikációs csatornát jelentett a gondozottak körében. Bár kezdetben, a program indulásakor ennek lehetőségével nem számoltam. Adott volt egy népegészségügyi feladat, amellyel igyekszünk csökkenteni a nők körében igen magasan lévő, méhnyakrák által bekövetkezett halandóságot, de ezen új feladat felvállalásával azonban egy egészen más perspektíva is felszínre került. A védőnői méhnyakszűrés végzésével nem csak az általunk gondozott családokat tudjuk megszólítani, hanem a területünkhöz tartozó 25-65 éves korú lakosságot is. Ennek jelentőségére a mindennapi munka során döbbentem rá, hiszen már nem csak a szülők és gyermekeik életében lehettem jelen, hanem a lakosság egy sokkal szélesebb körében. Mindez új síkra terelte a társszakmákkal, a helyi civil szervezetekkel és az ellátott területemen élő lakossággal való kapcsolatomat. A mindennapok során már nem csak az lett a fontos, hogy minél több nőt vonjak be a méhnyakszűrésbe, hanem az is, hogy közösséget formáljak.

A „hivatás” és a „védőnő „szavak együttese adja azt a fogalmat, amely több évtized óta egyet jelent a gyermekek és családjaik védelmével. A védőnői hivatás fogalma a XXI. századi védőnők számára épp olyan horderejű kihívásokat tartogat napjainkban, mint annak idején az Országos Stefánia szövetség védőnői körében. De ahogyan a világ változik, úgy a védőnői hivatást gyakorló védőnőknek is újabb kihívásokkal kell szembesülniük. Bátran kijelenthetjük, hogy a Védőnői szolgálat a történelem során mindig idomulni tudott az adott kor kívánalmaihoz, megőrizve függetlenségét és elveit.

Magyarországra-azon belül is Miskolcra- leginkább a demográfiai hanyatlás jellemző és a védőnők is gyakrabban találkoznak szociálisan hátrányos helyzetű és eltérő kultúrájú családok sokaságával, így a védőnőknek elengedhetetlen fontosságú, hogy újabb és újabb kommunikációs csatornákat találjanak meg. Úgy gondolom, hogy a roma közösségekkel való munka sokakat foglalkoztat, de csak kevés kivételnek van lehetősége nagyobb betekintést nyerni az életükbe, mindennapjaikba. Ezen kivételes személyek közé tartozunk mi, védőnők, akik napi szinten kapcsolatban vannak ezekkel a családokkal.

„Pereces bányatelep történetének kezdete pontosan ismert. 1868. Február 05.-én adta ki Lónyai Menyhért, a Kiegyezés utáni kormány pénzügyminisztere az alapító oklevelet, a diósgyőri vasgyár új helyre telepítéséhez a Garadna- Hámor völgyből. Az új vasgyár szénellátását voltak hivatva biztosítani Pereces-völgyben, ahová kettős vágatú vasútvonal kiépítését rendelték el.” http://miskolcadhatott.blog.hu/2015/03/05/elhagyatva_miskolcon_a_perecesi_banyaepuletek

 Pereces a bányászat által rengeteg embernek adott biztos megélhetést, de sajnos ez már napjainkban nem így van. Vegyék elő képzelőerejüket az időutazáshoz, hiszen olyan állapotok uralkodnak az egykori bányatelep területén, ami már mindenre emlékeztet, csak arra nem, hogy itt valaha az ország egyik legdinamikusabban fejlődő szénbányája, és ezzel együtt egy virágzó település volt.  Pereces lélekszáma ma kb. 2500-3000 fő. Ennek a miskolci városrésznek jellegzetessége, hogy olyan, mint egy kis falu Miskolc városon belül. A lakosok összetétele vegyes, vannak jómódú családok, de megtalálhatjuk a mélyszegény családokat is.  Közlekedés szempontjából könnyen megközelíthetőek a családok, de tartoznak a körzethez külterületek is, ahová az eljutás nehezebb. Perecesen található egy 100%-ban roma gyermekeket ellátó óvoda és egy általános iskola is, valamint működik tanoda is, ahol iskolaidő után foglalkoznak a roma gyermekekkel. Mindkét intézményben védőnői feladatokat is ellátok a körzetem mellett.

Az általam ellátott körzetben 80%-ban roma származású családok élnek. Iskolai végzettségüket tekintve az alul iskolázottság jellemző, többeknek 8 általános, vagy attól kevesebb iskolai végzettsége van, de akadnak olyanok is, akik szakmunkásképzőt végeztek.

A lakásviszonyokat tekintve elmondható, hogy a családok közel fele saját tulajdonú lakásban lakik, a másik fele viszont albérletben és szívességi lakáshasználóként él. De gyakran találkozom illegális lakásfoglaló családokkal is.

Munkaviszony szempontjából megfigyeltem, hogy a családokban leginkább a férfiak vállalnak munkát, és leginkább alkalmi munkavállalóként dolgoznak. Területemen a munkaképes anyák 70%-nak még sosem volt bejelentett munkahelye.  A családokban 2-5 gyermek is nevelkedik. A családok mindegyikében élettársi kapcsolatban élnek a szülők.

Az általam gondozott családok havi jövedelmének 99%-át a Gyes és családi pótlék teszi ki. A gyermekvédelmi támogatásban és az óvodáztatási támogatásban részesülők aránya is csekély.

A fenti adatokat végigtekintve arra a megállapításra juthatunk, hogy a családok társadalmon belüli helyzete több pontnál is instabil. A nem elég magas iskolai végzettség, a kereset hiánya, a házasság hiányából adódó hivatali bürokrácia és az a tény, hogy a családok több, mint fele nem rendelkezik saját tulajdonú lakással komoly hatással van a családok társadalmi szerepvállalására. Talán a legnehezebb feladat az, hogy akár az óvodában, iskolákban, felnőtt képzőkben kialakult  jó szokások a családban ne váljanak nevetség tárgyává,felismerjék a szülők azt,hogy e szokások elsajátítása az ő érdeküket és felemelkedésüket szolgálják. A tanulás öröme és az iskolázottság követendő példa kell, hogy legyen minden család számára. A védőnői munkát nagyban megnehezíti, az állandó lakcímmel nem rendelkező családok magas száma, mivel nagyobb arányban várható e családok költözése, krízishelyzetbe kerülése, és eltűnése a látótérből. Sajnos egyre gyakoribb és égető probléma már az általános iskolás fiatalok körében is elterjedt designer drogok használata. A drogok használata azonban tapasztalataim szerint már nem csak a fiatalok körében divatos szokás, hanem egyre gyakrabban találkozok vele az általam ellátott családokban is, ahol már a szülők egyike, vagy mindkét szülő is függővé vált.

 A házasságon kívül született gyermekek esetében szintén nagyobb odafigyelést igényel a gyermekek családi státuszának rendezése, az ehhez kapcsolódó ismeretek átadása. További kihívást jelentenek az egyre nagyobb számban előforduló kiskorú várandósok.

A roma családokban 90%-ban jelen vannak a generációk óta gyakorolt hagyományok, babonák. A védőnői munkára vonatkozólag több olyan babona derült ki számomra. Ha a babonák nagy részével tisztában vagyunk, ismerjük a családok szokásait, akkor ezek tiszteletben tartása mellett jó kapcsolatot tudunk kialakítani a gondozottakkal, megelőzhetőek a félreértések és jobban meg tudjuk érteni mi magunk is a családokat.

Véleményem szerint a legfontosabb, amit tehetünk, hogy megerősítsük, támogassuk és hitet adjunk ahhoz a családoknak, hogy sorsukat képesek ők irányítani és ne törődjenek bele élethelyzetükbe. Mindez a védőnői munkára levetítve is fokozottabb odafigyelést igényel.          

A programmal, a lakosság egészségtudatosságának növelése, egészségfejlesztés, közösségformálás, valamint a méhnyakrákból eredő halálozás csökkentése, a lakosság szűrésen való megjelenése növelése, a szűrés lakóhelyhez és a lakosokhoz történő közelebb vitele volt a szándékom. Közvetlen célkitűzésem az volt, hogy rávilágítsak az általam ellátott emberek társadalmon belül elfoglalt státuszára, családi viszonyaira és egészségügyi állapotukra, valamint az új szűrés lehetőségével felhívjam figyelmüket az önmagukra figyelésre, egészségükben megerősítsem őket, képessé tegyem őket arra, hogy saját magukért érzett felelősségük megjelenjen. Az idősebb generációval való kommunikációval, szemléletük formálásával közvetetten családjaik mindennapjaira is hatással kívántam lenni. Egy nagyszülő, vagy leendő nagyszülő a megfelelő információk birtokában nem csak saját maga egészségére tud hatással lenni, hanem közvetlen környezetének figyelmét is fel tudja hívni annak fontosságára. Gondoljunk csak bele, hogy micsoda jelentősége van az idősebb generációval való kommunikációnak, hiszen biztos információk birtokában lévő nagyszülő sokszor könnyebben meg tudja győzni közvetlen környezetét, mint egy kívülálló, segítő személy. A védőnői társadalom számára ez a kommunikációs csatorna eddig ismeretlen volt, hiszen a mindennapokban a fókusz inkább a kisgyermekes családokra irányult. Innovatív példája a védőnői kommunikáció szélesítésének lehetőségére. Az idősebb generációval, szépkorúakkal való tudatos, és célzott kapcsolattartás eddig nem szerepelt a védőnői munkamódszerek között. Csak elvétve, egy-egy újszülött látogatás során találkozhattunk rövid időre az idősebb generációval és a kommunikáció ezekben az esetekben is leginkább az újdonsült családra összpontosult. Az új élethelyzetbe került fiatalok immáron szülővé váltak, akik leginkább közvetlen környezetükből, leginkább a nagyszülőktől várják ebben az új élethelyzetben a tanácsokat. A nagyszülők nagyon sokszor 20-30 év távlatából felidézett emlékekből merítve adnak tanácsokat, amelyek nem biztos, hogy a mai, felgyorsult világgal és az új kutatásokkal összhangban vannak. Ha számukra korszerű információkat biztosítunk, akkor lehetőséget teremtünk arra, hogy az újdonsült családok ne kapjanak ellentétes információkat, így saját munkánkat, a védőnői munkát, nagyban megkönnyíthetjük ezzel. Az idősebb generációval való kommunikáció és számukra megfelelő és hasznos információ átadásával nem csak számukra tudunk egy egészséggel teli jövőképet ígérni, hanem általuk a közvetlen környezetükre gyakorolt hatásukkal is.  Hivatásomban a célom az, hogy a programból megszerzett tapasztalatokat megosztva, a védőnői gyakorlatban is alkalmazva megfelelhessünk a legújabb kihívásoknak, tisztelegve az elmúlt kor védőnőinek kitartása és elhivatottsága előtt.

Célcsoportom a teljes lakosság. Kezdetben főleg a szűréssel kapcsolatos célcsoport volt fókuszban 25-65 éves korig.  A kezdetben 90 fő szűrendő nő 3 hónap alatt közel 500 főre emelkedett.  Ez a célcsoport főleg olyan hölgyeket foglalt magában, akik már legalább 3 éve nem voltak méhnyakszűrésen. Tapasztalataim alapján a legtöbb nőnek leginkább egy kis motivációra volt szükség a szűrésben való részvételre, de persze akadtak olyanok is, akiket meg kellett győzni a szűrések fontosságáról. Sajnos előfordult az is, hogy egy-egy nő határozottan elzárkózott ennek a lehetőségnek a kihasználásától, de ennek személyes hátterét sajnos nem volt lehetőségem megismerni. A legtöbb nő körében még a mai napig is tabu témának számít a méhnyakszűrés. Nagyon sokan küzdenek egyéb egészségügyi panaszokkal is, pl. inkontinencia, vaginában lévő elváltozások, amelyek miatt szégyellnek szűrésre menni.  Nagyon sok családban fellelhetőek még olyan hagyományok is a romák körében, ami miatt az asszonyok nem veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Sokan azt hiszik, hogy ez a beavatkozás fájdalmas. De az is előfordul, hogy a többgyermekes családokban az asszonyok egyedül vannak gyermekeikkel, nem tudják kire bízni őket, így nem jutnak el egy-egy vizsgálatra.

A nők eleinte csak úgy voltak jelen gondolataimban, mint a lakosság egy-egy tagja.  A nők azonban már a program megvalósításának kezdetekor sem, csupán, mint résztvevők voltak jelen, hanem mint pl. nagymama, anyós, feleség, háztartásbeli, szülő, fiatal felnőtt. Megannyi nő, megannyi kérdéssel, problémával, bizonytalansággal, amelyre tanácsot vártak tőlem, védőnőtől.

Célcsoportom között szerepeltek a családok, akik gyermekeket nevelnek, vagy ahol várandós van. A családok számában folyamatos változást figyeltem meg, gyakoriak ez el- és be költözések a területre. Otthonaik szegényesek, áramot sokszor a szomszédtól kapják, vezetékes víz nincs, a vizet a közkútról hordják.  A családok babonásak, gyakoriak a szűrővizsgálatokkal és egyéb egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos tévhitek, félelmek. A védőnőt és más segítőket szívesen fogadják, a tanácsokat meghallgatják.  Gyakran fordul elő fejtetvesség az egész családon belül.

A várandósok aránya is változó. A várandósok száma 5 és 10 fő közé tehetőek. A várandósokra jellemző, hogy nagyon fiatalon, még 18. életévüket megelőzően vállalnak gyermeket, egyre gyakoribb már az is, hogy esetleg alkalmi kapcsolatból születik meg a kiskorú anya gyermeke. A várandósok szinte kivétel nélkül 8 általános iskolát végeztek csak, továbbtanulni nem szándékoznak egyáltalán. Több gyermeket szeretnének. Sajnos az is előfordul egy-egy családban, hogy családon belül választanak párt maguknak a fiatalok.

A közösségbe még nem járó gyermekeknek sokszor játékaik nincsenek, leginkább az udvaron játszanak. Napirendjük nem alakult ki. Gyakran betegeskednek.  Ruházatuk szegényes.  Nagyon igénylik a szeretetet, nagyon ragaszkodóak.  A gondozott gyermekek összlétszáma kb. 100-120 fő.

Célcsoportommá váltak az általános iskolás tanulók is. A helyi általános iskolába 92 gyermek jár. Nagyon gyakoriak a bukások, sok a túlkoros. Sajnos a legtöbbjük halmozottan hátrányos helyzetű, nagyon nehéz szociális körülmények között élnek. Sokak számára még az iskolába járás, a helyi tömegközekedés igénybevétele is nehezen megoldott. Vannak a tanulók között olyan gyermekek is, akik a hegyen, erdőn keresztül, földúton át jönnek be az iskolába. Sokszor már az iskolába beérve vizes a cipőjük, a ruhájuk. Nagyon sok gyermek otthon nem is reggelizik és az is előfordul, hogy a hétfői iskolai ebédnél nem győznek eleget enni, mert olyan éhesek.

Ugyanez jellemző az óvodáskorú gyermekekre is, akik sokszor először az óvodában tanulnak meg evőeszközt használni, helyesen kezet mosni, asztalnál ülve enni, stb. Az óvodába a gyermekek tisztán járnak, szép ruhákban, erre a szülők nagyon odafigyelnek. Óvodai műsorokra a pedagógusok lelkiismeretesen felkészítik őket, nagyon szépen verselnek, mondókáznak.

A célcsoport köre tehát igen széles, annak számát, hogy mennyi emberrel kerültem kapcsolatba meghatározni lehetetlen, hiszen a roma és nem roma lakosság, a kicsiktől a nagyokig egyaránt igényelte az új lehetőségeket.

A tervem az volt, hogy a program által egymást támogató, segítő közösséget építsek, mely közösségben lehetőség legyen az egymás közötti tapasztalat cserére, egészségfejlesztésre, egészség tudatosabb gondolkodásmód kialakítására.

A tervezés időszakában végig gondoltam, hogy kik lehetnek segítségemre, majd felkerestem őket. Mivel korábbi rendezvényeken már találkoztunk, jó kapcsolatot alakítottunk ki, így bátran fordulhattam segítségért. Rájöttem, hogy hatékonyabban tudok célt elérni, ha felhasználom a már korábban kiépített kapcsolatimat és segítő partnereken, társszakmákon keresztül propagálom a programom. A szervezést tehát már a szűrési tevékenység előtt megkezdtem, előzetesen tájékozódtam a lehetőségekről, igényekről. Az első időszakban az volt a legfontosabb, hogy propagáltam a védőnői méhnyakszűrést magam is és a segítőim is. Hangsúlyoztuk fontosságát, könnyű elérhetőségét, a prevenció fontosságát.

A program megvalósításának fő eszköze a segítő partnerek és társszakmák bevonása volt.

Munkáltatóm felé jeleztem a képzésen való részvételi szándékom első körben. A képzés befejezését követően, még a szűrési tevékenység megkezdése előtt a védőnői tanácsadót volt szükséges barátságosabbá és helytakarékosabbá átalakítani. Munkáltatóm új, helytakarékosabb bútort biztosított. A tanácsadó még hangulatosabbá tétele saját anyagi erőből valósult meg. Önköltséges alapon falfestéket vásároltam és a párommal közösen egy hétvégén kifestettünk, majd függönyöket varrtam az ablakokra. Függönysínt szereltünk a mennyezetre, amire függönyt rögzítettem, hogy biztosítsam a diszkrét fel- és leöltözési lehetőséget a hölgyek számára. Mindezt azért tartottam szükségesnek, hogy a szűrés igényes környezetben történjen. 

A tanácsadó kialakítását követően a helyi önkormányzati képviselőt felkerestem, aki segítségemre volt abban, hogy a különböző fórumokon felhívja a hallgatósága figyelmét a szűrési lehetőségre.

Felkerestem a területen praktizáló két felnőtt háziorvost, akiknél az ANTSZ által biztosított tájékoztató anyagokat hagytam, hogy adják oda a hozzájuk érkező pácienseknek. A felnőtt háziorvosok rendelőjében plakátokat helyeztem el.

A házi gyermekorvost szintén megkértem, hogy a felnőtt háziorvosokhoz hasonlóan segítsen propagálni a szűrést, adtam részére is tájékoztató lapokat kiosztásra és szintén plakátot helyeztem el a rendelőben. A családsegítő szolgálat munkatársait tájékoztattam az új szűrési lehetőségről, számukra is adtam tájékoztató anyagokat, hogy osszák szét az általuk látogatott családok körében, valamint plakátot helyeztem el a Családsegítő Szolgálat várójában is.

Az általános iskola és óvoda pedagógusaival megbeszéltem az új szűrési lehetőséget és kértem őket ennek propagálására, valamint iskolai egészségnevelési óra keretén belül a tanulókkal beszéltünk a szűrővizsgálatokról és részükre is adtam át tájékoztató anyagot, hogy adják oda édesanyjuknak és bíztassák szülőjüket a megjelenésre. Az egészségnevelési órák keretében a rendelőben a lányok kipróbálhatják a nőgyógyászati széket, megnézhették a vizsgálati eszközöket.  Mindig megmosolyogtat, hogy a fiúk is olyan nagy érdeklődést mutatnak egy-egy ilyen előadás után, bátran tesznek fel kérdéseket. A tanulók felvilágosítása által könnyebben elértem szüleiket, a szülők a gyermekeiktől is értesültek egy új lehetőségről, és persze a későbbiekben tőlem is felvilágosítást kaptak a szülők. Az óvodával közös együttműködésben sikerült szórólapokon keresztül is elérni az anyukákat, nagymamákat.

A helyi civil szervezetek egészségnap keretén belül biztosítottak lehetősséget a szűrés propagálására, az idősklubban pedig egészségnevelési előadásokon hirdettem az új lehetőséget.

Ezen kívül tartottam a kapcsolatot a postással, aki szólt, hogyha az ANTSZ által küldött meghívóleveleket kezdte már postázni.

A családlátogatások során előzetesen elkezdtem tájékozódni arról, hogy ki az, aki szívesen részt venne a szűrésen, erről saját nyilvántartást vezettem. Később az OTH által biztosított szűrési listából már az előzetesen jelentkezési szándékukat jelző hölgyek biztosan leválogatásra kerültek. A leválogatásnál fontos szempont volt az is, hogy ismeretem-e a családot már korábbról, vagy csak a családi neve volt ismerős, illetve nagyon fontos szempont volt az is, hogy nővédelmi látogatásokat olyan utcákba tervezzem, ahol van kisgyermekes család, így időtakarékosságból a család- és nővédelmi látogatásokat az adott utcában egyszerre tudhattam le. Nagy segítségemre volt a szóróanyag, amit a projekt biztosított számomra, hiszen ha az adott hölgyet nem találtam otthon, akkor a nevemmel, telefonszámommal ellátott szórólapot bedobtam a postaládába.

Területi védőnőként várandós gondozást is végzek, a hozzám érkező kismamáknak is felhívtam a figyelmét az új szűrési lehetőségre és kértem, hogy szóljanak rokonaiknak, barátaiknak, a kismamák pedig szülés után vegyék igénybe ezt az új szolgáltatást.

Saját nyilvántartást készítettem a nővédelmi látogatásokról, ami nagyban megkönnyítette a munkát számomra. A nyilvántartásba minden lényeges információt be tudtam rögzíteni, ami szükséges volt a program megvalósításához.

A kiszűrt eseteket a gyakorlatot vezető nőgyógyászhoz irányítottam, aki partner volt abban, hogy fogadja az általam küldött hölgyeket.

A társzakmákkal történő együttműködés egy új dimenzióját élhettem meg, azóta is nagyon jó a kapcsolatunk, segítjük egymás munkáját. A társszakmák közötti együttműködés a program után továbbra is szoros maradt és új minőséget, új értelemet nyert. Nyitottak továbbra is minden új kezdeményezésre, szívesen vesznek részt a védőnői munkával kapcsolatos programok propagálásában.

Az egészségnevelésbe, közösség építésbe befektetett energia megtérülése a mai napig is érezhető változásokat hozott. Pereces lakossága szívesen és bizalommal fordul hozzám bármilyen témában.  A nők már önmaguktól kívánnak részt venni a szűrésben és nem szükséges a meggyőzésük. Kevésbé számít már tabu témának a szűréseken való részvétel a roma lakosság körében.  Mernek kérdezni egészségi állapotukkal kapcsolatosan, hogy hová fordulhatnak, nem szégyellik bevallani egy-egy panaszukat. A nők mernek önmagukról és problémáikról beszélni. Az korosabb lakosság bevonása által, az idős klubbokban történő egészségnevelési előadások keretében bepillantást nyerhettem a nagyszülők gondolkodásába, aggodalmaiba, a nagyszülővé válás pszichológiájába.  A nagyszülők segítése által és az általuk megtalált kommunikációs csatorna útján könnyebben elérem a családokat, tanácsaimban a szülők megerősítést nyernek a nagyszülők által. A nagyszülők által hatást tudtam gyakorolni a fiatalabb generációk gondolkodásmódjára, hiszen az általam tanácsoltakat a nagyszülők is megerősítették otthon a családban, a fiatal anyukákban. A fiatalabb, még gyermekvállalás előtt álló nők bizalmának megnyerése - még akár a várandósság előtt- kulcsfontosságú szerepet tölt be a későbbi gondozási folyamatban.  A nagyszülők egészségtudatosabb magatartásának kialakítása révén a kisgyermekes anyukáknak nagyobb lett a mozgástere, az egészséges nagyszülőkre szívesebben bízzák rá gyermekeiket a fiatalok. Az idősebb korosztály számára pedig megkönnyíthetjük a mindennapokat, azzal, hogy a szűrési lehetőséget helyben, a lakóhelyükhöz közel igénybe vehetik. Az iskolás korcsoportban sokkal tudatosabb szemléletet tudtam kialakítani az egészségnevelési előadások keretében és az önmagukra figyelés is fókuszba került számukra. Az óvodások édesanyja egészségtudatosabb személettel él, felelősséget érez arra, hogy gyermekét egészségesen nevelje fel, hogy számára példát mutasson.  A középkorú hölgyek esetében a kezünkben van a lehetőség, hogy a szűrés elvégzésével egy egészségügyi kockázat kiküszöbölésre kerüljön, az általunk adott információk segítségével motiválják gyermekeiket az egészségtudatos magatartás gyakorlásában, példát mutassanak, így gyermekeink egészségben nőhetnek fel.

A program során számos betegség (gyulladás, elváltozások, nemi betegség került kiszűrésre). Egy 33 éves édesanya a kiszűrt daganat gyanú miatt időben eljutott orvoshoz és időben megkapta a szükséges kezelést. Az általam ellátott lakosság betegségei időben kerültek felismerésre, időben lettek kezelőorvoshoz irányítva. Miskolcon ezen jó gyakorlat hasznosításával és a program megszervezésével kimagaslóan jó szűrési mutatókat értem el. Ebből látszik az, hogy Miskolcon a védőnők által levételre került 121 kenetből Perecesen 53 kenetvétel történt.

Mindennapi tevékenységem során a gondozottaktól kapott pozitív visszajelzésekből építkezhetek, fejlődhetek, ezáltal megkaphatom mindennapi motivációmat arra, hogy szerepemet, befektetett munkámat fontosnak, hasznosnak érezzem. A program legfőbb értékének tartom, hogy mindennapos tevékenységem, fáradhatatlan harcom során- mások számára észrevétlenül- sorsokat és életeket mentek meg.

Terveim között szerepel, hogy az idős gondozásra még nagyobb hangsúlyt fektessek, hogy baba-nagyi klubot hozzak létre, hogy az idős klubba a szakellátásban dolgozó szakembereket hívjak meg előadásokat tartani. Szeretném, ha a szép korúak többet mozognának, sportolási lehetőségeik lennének helyben.          

A program megvalósításához a tárgyi feltételeket a T.Á.M.O.P 6.1.3. projekt biztosította, a kenetvételt az OEP finanszírozta.  Saját anyagi erőforrást csak a tanácsadó rendbetétele igényelt. A tájékoztató lapokat a T.Á.M.O.P   6.1.3. biztosította.

Partnereim, az orvosok, pedagógusok, családsegítő szolgálat munkatársai, helyi önkormányzati képviselő önkéntes alapon segíti a program megvalósulását. Szívesen vettek rész és vesznek is részt a mai napig ötleteim megvalósításában. Partnereimre a programban a mai napig számíthatok. A programhoz a helyiségeket az iskola, óvoda, helyi civil szervezet biztosította ingyenesen. Amennyiben a későbbiekben szükségem lesz szórólapokra, úgy a helyi önkormányzati képviselő vállalta annak sokszorosítását és szétterjesztését a lakosság körében. A már bevont lakosság szívesen ajánlja már másnak is a lehetőséget, így maguktól keresnek fel az érdeklődők.

Jómagam pedig, mint a program életre hívója a mai napig azon dolgozom, hogy fennmaradjon a program, hogy újításokat találjak ki.