Valóban a védőnői tevékenység nem szakma, nem mesterség, hanem hivatás, amelynek kereteit jogszabályok és szakmai protokollok biztosítják.
Ezentúl jó, ha a védőnő megfelelően képzett és személyiségében érett, valamint jártas az önismeretében. Ekkor tud az érett segítő szerepében megfelelően működni, mert hivatásszerű segítésnek veszélyei (pl. kiégés) és kompetencia (speciális képességek és készségek) kritériumai vannak.
A cím egy szupervíziós ülés végén fogalmazódott meg reflektív kérdésként: Ki véd meg engem? - ez adta a motivációt, hogy a kérdést körbejárjam.
„Az érett, elmélyült segítői kapcsolatra az jellemző, hogy a segítő elégedetten, kiegyensúlyozottan vesz részt a konfliktusok, kritikus élethelyzetek megoldásában. Ebben a szerepben a segítőnek az a szándéka, hogy segítsen a másiknak személyisége kifejlesztésben, érlelődésében, hogy az képes legyen jobban funkcionálni, az élet nehézségeivel megbirkózni.
Az egészséges, érett személyiség tevékeny ura környezetének, személyisége bizonyos fokig egységes és képes arra, hogy pontosan észlelje mind a világot, mind önmagát. Az a segítő, akinél mindezt tapasztaljuk, "szilárdan meg tud állni a maga lábán". Mivel a segítőnek a saját személyisége a legfontosabb munkaeszköze, ismerni illik annak minden csínját-bínját megteremtve ezzel azt a biztonságot, amely énjének kiterjesztéséhez szükséges.
A segítés középpontjában a segített érzelmeinek felismerése, megértése, elfogadása a személyiségébe való integrációja áll. Ez a kapcsolat elsősorban a jelenre és a jövőre koncentrál. A segítő kapcsolat fókusza tehát nem a segített konkrét problémája, hanem a selbstje, teljes személyisége, szerepeinek összessége.” (Kovács, 2000)
Az utóbbi években történt tragikus gyermek halálesetek a sajtó tükrében a védőnőt, mint „bűnbakot” állították be, hiába az utólagos igazolás, hogy a védőnőt nem terheli felelősség, mert feladatát felelőssételjesen és protokollszerűen látta el. A vizsgálat lezárásáig a védőnő védtelen marad. Ezen tények ismeretében próbálok néhány szempontot kiemelni, ami segítség lehet a segítőnek nehéz helyzetekben is. Azokat a készségeket és kompetenciákat reflektálom, amelyek megléte mindig kéznél lehet, és nem engedi a szakmai önértékelést megkérdőjelezni, vagy megcsorbítani. Ezek a kompetenciák tanulhatók és előhívhatók a segítő, akár rejtett repertoárjából is.
Első kompetencia, vagy kulcs képesség az önmagam és mások differenciált észlelése.
Ez egyrészt egy befelé való érzékenységet jelent a lelki rezdüléseimre: mi az, ami megijeszt, min bosszankodom, minek örülök, mikor szorul össze a torkom? Ha hallgat a lélek, beszél a test: mennyire tudok a belső hangokra figyelni, a testi jelekből olvasni, hogyan hat rám a kliens, a munkáltató, a szakmai felettes vagy a társadalom elvárása? Minden segítőnek van vakfoltja, ha az még esetleges is, ahol szükség van a külső visszajelzésre akár klienstől vagy kollégától.
A második kompetencia a spontaneitás és adekvát kifejezőkészség.
"A spontaneitás egy készség a megfelelő válaszra"- írja Moreno, dramatikusként ezt a meghatározást preferálom. A spontaneitás az a belső energia, ami valakit hajt, hogy adekvát/életszerű választ adjon egy új szituációra vagy új választ adjon egy régi szituációra. A spontán cselekvő, szabad akaratú cselekvő azt jelenti, hogy nem kötik a múlt rossz emlékei, hibái, sem berögzült szokások vagy nem befolyásolják a jövő vágyai, elvárásai. Az „itt és most”-ban reflektál önmagára, kliensére és kettejük kapcsolatára.
A harmadik képesség a szerepflexibilitás.
A védőnőnek képesnek kell lenni, hogy a saját terepén a többféle munka módban a szerepe világos és egyértelmű legyen. Másként kell jelen lennie az iskolában, a családias övezetben vagy telepi környezetben. Másként kell megszólítania egy 12 éves várandóst és megint másként egy 40 éves több gyermekes anyát. A különböző helyzeteknek megfelelően reagálni nagy rugalmasságot igényel, ugyanakkor a kompetencia határokat felismerni, betartani/betartatni nagyfokú figyelmet igényel.
A negyedik kompetencia az érzelmi stabilitás és terhelhetőség.
A védőnő mindennapi munkája során sok pozitív érzelemmel találkozik a tanácsadó helyiségen kívül is pl. családlátogatás, de rendkívüli helyzetekben: betegség, halvaszülés, csecsemő- és anyai halálozás, újszülött kori örökbeadás/ örökbefogadás esetén erős érzelmi igénybevételnek van kitéve. Megérintődik, mint nő, mint szakember, mint anya és még sok más szerepben is.
Az érzelmi stabilitásra és terhelhetőségre nem a rutin szakmai kapcsolatokban pl. tanácsadás van szükség, hanem amikor a kliensnek valójában kríziskezelésre volna szükség, de nem szakemberhez, hanem a védőnőhöz fordul problémájával, mert benne remél bizalmas segítőt.
„Az eszem megáll, mert annyira sajnálom.” Ilyen esetekben van szükség a ”szív és értelem újra egyesítésére”. (Goleman, 1997)
A védőnők kevés kivételtől eltekintve túlterheltek és alulbecsültek, a hivatás- szeretet, a küldetés motiválja őket. A szupervíziós tapasztalatom és a visszajelzések erősítik, hogy a fenti kompetenciák előhívhatók és cselekvési szinten is megjeleníthetők, ezáltal is segítve a szakmai kompetenciát és az egészséges szakmai személyiség formálását, tanulását. Megfelelő szupervíziós tanulási folyamat(ok) által, akár az önszupervíziós képesség is elsajátítható, amely folyamatos „védelmet” nyújt a segítő számára.
AJÁNLOTT IRODALOM
Goleman, D. (1997) Érzelmi intelligencia. Háttér kiadó, Budapest
Klaus, A. (2014) Érzelmi intelligencia és csoportok – A csoport- és team szupervízió / coaching kompetencia-kritériumai MSZCT Konferencia előadás
(Letöltve: 2017. február 20.)
Kovács, Gy. (2009) Pszichodráma a szupervíziós gyakorlatomban. Szupervízió & Coaching VII. évfolyam
Moreno, J. L. (1953) Who shall survive?, Beacon, NY: Beacon House
Kovács, Gy. (2000) A telefonos lelkisegély szolgálatok ügyelőinek képzése és szupervíziója pszichodráma alkalmazásával in. Zseni Anna Mária szerk.: Lakjuk a házat Pszichodráma a gyakorlatban V., Animula Kiadó Budapest