Ez hétköznapi nyelven annyit jelent, hogy amennyiben folyamatos (krónikus) érzelmi (emocionális) megterhelés éri az embert, akkor előbb kimerülés jelei mutatkoznak, majd ezt követően érzelmileg kiégés: belefásulás jelentkezik. A reményvesztettség olyan szintet érhet el, hogy a korábban kitőzött célokat elérhetetlennek ítéli meg a páciens. Mindemellett mind a saját, mind az őt körülvevő környezetben élők megítélése egyre negatívabb lesz.

A kiégés veszélyeztetettjei főleg azok, akik egész nap szinte megállás nélkül dolgoznak. A burn out egyértelmű következménye lehet a munkateljesítmény közvetlen visszaesése (forrás: sulihalo.hu/szulo-nagyszulo/lelekbuvar/588-burn-out-szindrkis).

Közvetlenül veszélyeztetett munkakörök, pl. orvosok, egészségügyi dolgozók (nővérek, ápolók, védőnők) pedagógusok, ügyfélszolgálaton dolgozó munkatársak, tehát olyanok, akikre közvetlenül rázúdul a velük kapcsolatba jutó emberek problémája, és a problémák megoldását is közvetlenül tőlük várják. Közülük is a legveszélyeztetettebbek az egyedül dolgozók, akiknek nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére, és nem kapnak visszajelzést tevékenységükről.

A kiégés kialakulásában szerepet játszó leggyakoribb okok:

• az elismerés hiánya:
  • anyagi jellegű juttatások, az alacsony jövedelem,
  • az erkölcsi elismerés elmaradása,
  • túlságosan hosszú munkaidő,
  • az extra igénybevétel melletti nagy felelősség is kockázati tényező,
• az elégtelen intézményi támogatás,
• a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága,
• az adminisztratív terhek nagy aránya az effektív munkához képest szintén probléma forrása lehet,
• a kiégési szindróma kialakulásában óriási szerepet játszik továbbá a személyiség.

A kiégés folyamata fázisokra és szakaszokra bontható:

Az első fázisban – az idealizáció szakasza -  jellemző az aktivitás, és bár nagyon sokat dolgoznak, állandóan elégedetlenek a teljesítményükkel, de ennek még külső jele nincs. Olyan határozottan képviselik magukat, hogy agresszívnek tűnhetnek az ellentmondást nem tűrő viselkedésükkel, még akkor is, ha segíteni akarnak.

A kezdeti fázisban semmit sem lehet kórosnak nevezni, sőt nagyon hízelgő az az állandó érzés, hogy szükség van ránk, sikeresnek és hasznosnak érezhetjük magunkat. (In: Thomas M. H. Bergner: Burnout 19. o., Z-press kiadó, 2010)

A második fázisban - a stagnáció / frusztráció szakasza - fokozatosan erősödik és láthatóvá válik a teljesítményromlás. Ez a realizmus szakasza, amikor már eltűnik a „lila köd”, az egyén túlságosan is tisztában van képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, a valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról, de ezzel a valósággal elégedetlen.

A harmadik fázis – apátia szakasza -  tünetei könnyen összetéveszthetőek a depresszióval, testi-lelki kimerültség, passzivitás, és kedvetlenség jellemzi ezt az állapotot. Ebben a szakaszban – stagnálás, kiábrándultság - a munka már nem jelent örömet, a motivációk csökkennek, a szakember feladatait rutinszerűen végzi. Legsúlyosabb esetben az illető már a magánéletben sem talál semmi örömet.

A kiégés szindrómára hajlamos személyiség jellemzői:

• A túlzottan nagy lelkesedés, felfokozott energikusság, a kollégákkal, barátokkal élénk kapcsolattartás. Hajlamos az idealizációra, a munkatársakról és ügyfelekről indokolatlan pozitívabb kép alakul ki, mint ami reális, a felszínes kapcsolatban levőkkel túlzottan barátságos, és intim.
• A munkában a kliensekért, partnerekért erőn felüli fáradozás, és azonosulás az ő problémájukkal. Ezt a jelenséget Schmidbauer (1977) írta le először összefoglalóan, és helferszindrómának (kényszeres segítés) nevezte el. Schmidbauer szerint a legveszélyeztetettebbek a segítő foglalkozásúak, akik a saját pszichés állapotából fakadóan a segített függőségének fenntartását segítik, ahelyett, hogy az önálló felelősségvállalásban támogatnák őket.
• A magánélet és a munka összefonódik, majd az ezt elválasztó határ teljesen elmosódik. Felborul az egyensúly, a munkára fordított időmennyiség irreálisan eltolódik a nem munkára fordított időhöz - család, pihenés, rekreáció - képest.
• A saját személyiségét omnipotensnek tekinti. Az ő munkája a legfontosabb, és pótolhatatlan. Ha valami nem sikerül, akkor ezt saját személyes kudarcnak éli meg.
• Ha új feladatkörbe kerül, vagy csak egy adott munkához hozzákezd, akkor magával szemben túlzott elvárásokkal lát a feladat elvégzéséhez, emiatt irreálisan sokat vár el magától. A környezet figyelmeztető jelzéseit nem veszi figyelembe, vagy megsértődik. Bizonyítási kényszert érez a munka minél tökéletesebb elvégzésére.

Kedves Szakember, FIGYELJ MAGADRA!!!

A kiégés visszafordítható folyamat, bármely szakaszban történő beavatkozás esetén korábbi fázisok elérése lehetséges.

Bíztató jelek:

• Amikor felismered, hogy külső segítségre van szükséged, és képes vagy elfogadni azt!
• Ha rájössz, hogy bizonyítási vágy kényszered lett, és ez nem jó.
• Amennyiben tudod rangsorolni a feladatokat és bizonyos munkákat félre tudsz tenni. Ilyenkor „nem omlik össze a világ”, ha a feladatokat később, vagy nem olyan minőségben sikerül elvégezned, mint ahogy azt tervezted.
• Ha felismered, hogy a magánéletedet nem szabad a munka alá rendelni.

Amikor észleled, és meghallod a saját tested, és a környezeted jelzéseit, megpróbálod, és egyre többször sikerül harmonikusan megosztani az időt a munka és a magánélet között.

MIT LEHET TENNI?

A különböző szakaszokban a kezelés lehetőségei eltérőek:

• Az idealizáció fázisában a valóságos helyzetre való összpontosítás, az irreális elképzelések, célok átformálása a feladat.
• A stagnáció / frusztráció fázisában a mozgósítás, szakmai képzések, csapatépítő tréningek, a munkatársakkal való kapcsolat erősítése fordíthatja vissza a folyamatot. A frusztráció időszakában a pozitívumok kiemelése, a változtatások lehetőségének megteremtése előnyös.
• Az apátia fázisában új, reális célok keresése mozdíthatja ki a szakembert állapotából.

HOGYAN? - SZEMÉLYES TÉNYEZŐK

• A kiégés megelőzésében legnagyobb szerepe az egyén személyiségének van.
• Az önismereti fejlődés folyamatának vállalása, a folyamatos önreflexió a prevenció egyik alappillére.
• A munkához való hozzáállás változása / változtatása is szükséges. Az idealisztikus elképzeléseket, az irreális célkitűzéseket fel kell váltsa a reális szemlélet, a saját korlátok figyelembe vétele.

(KOMPETENCIA KÖRÖK, ÉNVÉDELEM, HATÁROK BETARTÁSA, CÉLOK)

• A különböző alternatív gyógymódok (nyugtató teák, homeopátiás szerek) mellett lazító technikák elsajátítása és alkalmazása is hatékony kiégés megelőzésében, illetve kezelésében, mely elősegíti a stresszes mindennapokban a pihenést. A jóga, autogén tréning csoportban, vagy kellő gyakorlással egyedül és rendszeresen végezve segíti a „befelé” tekintést, a bensőséges elmélyülést.
• A munkahelyi nehézségek elviselését segítik a munkahelyen kívüli támogató kapcsolatok, a megfelelően funkcionáló, támogató családi légkör, a konstruktív baráti kapcsolatok, melyek SEGÍTIK a kikapcsolódást.

HOGYAN? - KÜLSŐ TÉNYEZŐK

• Jótékony hatása van a csapatépítő összejöveteleknek is, előnyös, ha a vezető figyelmet fordít alkalmazottai között együttműködés minőségére
• Fontos, hogy az alkalmazottaktól ne várjon a vezető hosszú távon átlagon felüli teljesítményt, mert a túlhajszolás éppen az ellenkező hatást érheti el, a fáradtság dekoncentrálttá teszi az egyént, mely sikertelenséghez, majd kiégéshez vezet.
• A vezető javíthat a munkakörülményeken, a technikai feltételek fejlesztésével IS…
• A munkaköri terhelést a szabadidő számunkra hasznos eltöltésével ellensúlyozhatjuk. Ellentétek:
  • ülő munka esetén mozgalmas hobbit válasszunk,
  • rutintevékenységet folytatunk, keressünk kreatív és / vagy kalandos kikapcsolódást,
  • unalmas, elismerést nélkülöző munkát végzünk, válasszunk versenysportot,
  • egyedül kell dolgoznunk, munka után éljünk társas életet,
  • mozgalmas, stresszel teli munkánk van, vonuljunk ki hétvégenként a természetbe.
• Megelőzhetjük a kiégést megfelelő idő-menedzsmenttel:
  • a munkaidő és a szabadidő éles elkülönítésével,
  • a határidők betartásával,
  • a különböző programok és a napi rutin megtervezésével.

Fontos a szünetek beillesztése, melyekben próbáljunk kikapcsolni, nem a munkával foglalkozni, és időt szakítani kellemes, megnyugtató levegőzésre, melyekből akár 10 perc is felemelő lehet.

Kedves Szakember!

Miután felismerted, hogy segítségre van szükséged, már megtetted az első lépést!

A kedvező „gyógyulási folyamat” fázisai:

Ebben az időszakban egyensúlyt sikerül találnod a remények és a munka eredményessége között. Mivel kezd az egyensúlyod kialakulni, ezért a munkatársak felé érzett pozitív hozzáállásod csökken. Jellemző lesz Rád a személyiség megnyugvása, a higgadtabb kapcsolattartás kollégákkal, partnerekkel.
Képes leszel a teljesíthető és teljesíthetetlen feladatok között különbséget tenni. A kollégákkal kooperatívabb leszel, mert rájössz, hogy nem tudsz mindent Önmagadban megoldani.

Ilyenkor a munkádat érdeklődéssel, türelemmel végzed.

Fel tudod állítani a határt a partnerek és Önmagad között, nem veszed túlzottan magadra azok problémáját, hanem megtalálod az empátia megfelelő szintjét. Ilyenkor ideális munkaerővé válsz, mert kreatív és kezdeményező leszel.

Hagyjunk időt a regenerálódásra.

HOGYAN? - MIVEL?

Az elmúlt 15 évben beigazolódott, hogy a legtöbb humán foglalkozás esetén a szupervízió az egyik leghasznosabb, a kiégési szindrómát megelőző módszer.

A szupervízió olyan probléma feldolgozó komplex akciótanulás, amely a résztvevők szakmai tapasztalataira építve növeli a szakmai hozzáértést és a személyes hatékonyságot. Kalandra fel!!!

FELHASZNÁLT IRODALOM

• Thomas M. H. Bergner: Burnout 19. o., Z-press kiadó, 2010
• Schmidbauer: Pszichológiai lexikon, Holnap kiadó, Budapest, 2007.