A fiatal felnőttekkel nagyon szeretek dolgozni, több mint húsz éve vagyok gyakorlatvezető tanár gyógypedagógus-hallgatókkal, és kisgyermeknevelő-hallgatókkal is van alkalmam együtt dolgozni a szakterületemen (korai fejlesztés).

Ennek a cikknek a megírását az OTH projektben végzett védőnő hallgatói szupervízió tapasztalatai ihlették. Nagyon jó élmény volt a leendő védőnőknek csoportot vezetni. A Miskolci Egyetemen az oktatók is nyitottak voltak, és lehetőséget biztosítottak arra, hogy úttörő jelleggel a harmad-, és a negyedéves hallgatók kipróbálhatták, milyen a szupervízió. A szupervíziós folyamat megszervezése többek közt azzal a nem titkolt céllal történt, hogy ha a képzés folyamán a hallgatóknak lehetősége van aktuális problémáikról beszélni, az segítheti őket a pályán maradni. Nekünk, csoportvezető szupervizoroknak, az volt a hipotézisünk, hogy a szakmai személyiség a szakma elsajátításának folyamatában alakul ki, értő - támogató környezetben megerősödik, rugalmassá válik, ezáltal képes lesz a nehézségekre konstruktívan reagálni. A reagálási képesség, a probléma megoldási repertoár bővülésével könnyebbé válik a helyzet felismerése, a probléma azonosítása, megoldása. Ezáltal várhatóan kevesebb frusztráció éri a fiatal szakembert. A szakma sajátosságainak megismerésével számos olyan kérdés, probléma kerül előtérbe, amelynek megértése, szerencsés esetben feldolgozása bizonyos fokú önismeretet, önerőt, önbizalmat is igényel. A szupervíziós folyamatban a hallgatók gyakran rácsodálkoztak saját érzéseikre, bátran beszélhettek bizonytalanságaikról, gyakran megdöbbentő élményeiket is megoszthatták egymással. Rájöttek, hogy dilemmáik hasonlóak, és a helyzetükből adódnak „fejlődési sajátosság”, és nem hiba!

Lényeges lenne összegyűjteni, mi kell ahhoz, hogy a lelkes hallgató a képzés évei során a szakmai anyag elsajátításával azonos ütemben és mértékben NE veszítsen a lelkesedéséből. És maradjon a választott szakmájában.

Mi kell ehhez? Mármint ahhoz, hogy megmaradjon a lelkesedés…

• korszerű tananyag
• felkészült, szakterületüket szerető oktatók
• jól szervezett szakmai gyakorlatok
• szervezni tudó, kompromisszumkész, szakmailag felkészült gyakorlatvezető
• befogadó / elfogadó gyakorlóhely
• értelmes munkavégzés – valódi gyakorlási lehetőség

ÉS

• nyitott, befogadó, tanulásra kész lelkes hallgatók
• a szupervízió, mint a szakmai személyiségfejlesztés eszköze

A szakmai személyiség fejlődése, a szakmai kompetencia növelése nem választható el egymástól, minden az önreflektív tanulást szolgálja. A szupervíziós munka olyan saját élményű tanulási folyamat, amit senki más nem tud elvégezni, csak a szupervizált. A szupervízió eredményessége a folyamatba fektetett energiamennyiséggel arányos, azaz annyit tudunk kivenni a tanulási folyamatból, amennyit beletettünk. Gyakran azok a szupervíziók a legizgalmasabbak és a leghasznosabbak, amelyek a legkonfrontatívabbak, amikor a tanulni vágyó valóban „beleteszi magát a folyamatba” és akar változni, fejlődni, és nem fél az elakadásaira rálátni.

Most még nem tudhatjuk, hogy a projektben indított hallgatói szupervíziós csoportok résztvevőinek hány százaléka marad a pályán, mert a folyamatot 2016. decemberében zártuk le… Reméljük, hogy a hallgatók számára a szupervízió megfelelő terepet kínált a problémák feltárásához. Célszerű lenne hosszabb időtartamban a képzésbe ágyazottan elérhetővé tenni minden leendő védőnő hallgató számára a szupervíziós támogatást, főleg a szakmai gyakorlat időszakában.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Dinie Haan-Carolyn Saari-Danielle Nisivoccia-Larry Laveman: Tanulmányok a szupervízió köréből I-II.,Supervisio Hungarica (Budapest) , 1996

Hunor Dóra: A pályaelhagyás külső és belső okai a diplomások körében, szakdolgozat, Budapesti Corvinus Egyetem, 2013

Dubecz Dorottya: Szervezetfejlesztés és szupervízió, In: Ifjú-kór 2.OKKER kiadó, Budapest, 2003. pp. 504-512