Izgalmas látni a szakemberré váló védőnő szakos egyetemi hallgatók karriertervezéshez kapcsolódó kérdéseit, szempontjait, hiszen számukra a munkahely és a munkakör választásának szempontjai nagyon élesek. Ugyanakkor a korábbi generációknál jóval több és más szakterületen szerzett munkaerő-piaci tapasztalattal rendelkeznek (elsősorban kereskedelem, vendéglátás/rendezvényszervezés, marketing területéről), és széleskörű választási lehetőséget látnak maguk előtt (pl. pályamódosítás, továbbtanulás, külföldi munkavállalás, vagy egyidejűleg több karrier megvalósítása tekintetében). Ennek ellenére a helyzetüket inkább a bizonytalanság, félelmek határozzák meg, annak tudása, hogy mit nem szeretnének, semmint a tudatosság és a lehetőségekkel való élni tudás.[1]

A szakmai tapasztalatokkal már rendelkező fiatal, vagy középkorúvá váló védőnők közül többen ismétlődően felteszik maguknak a kérdést: ezt szeretném a jövőben is csinálni; biztos, hogy védőnőként akarok nyugdíjas koromig dolgozni? Az ő kérdésfeltevéseiket, és kérdéseikre adott válaszaikat már sokkal inkább befolyásolja az érték-központúság. Tapasztalataikon keresztül és az egzisztenciájuk megalapozásával jó esetben magabiztosabbá válnak szakmai életútjuk kérdéseinek megválaszolásában. Ennek ellenére a társadalmi, szakmai elvárások, családi szerepek változásainak, vagy a belső mozgatórugóknak való megfelelés visszatérően döntések elé állíthatja a tapasztalt és „bevált” védőnőket is. Az egyéni élethelyzetekből adódóan nehézségekkel küzdők között, vagy a személyiség érettségének hiányosságaiból adódóan vannak olyanok, akik a kérdéseikkel, bizonytalanságaikkal magukra maradnak, elakadnak, és csak sodródnak, nem alakítják, formálják a szakmai életútjukat.

Legnehezebb helyzetben talán az 55 év feletti korosztályban azok vannak, akikben a védőnői munkával kapcsolatos elbizonytalanodás megjelenik. Számos külső és belső tényező szembesítheti a szakmájához való viszonyulás újraértékelésével ennek a korosztálynak a tagjait. Legtöbben a munka prioritásaiban való elmozdulással, a felgyorsuló munkatempóval, vagy az újonnan megjelenő elvárásokhoz kapcsolódó változásokkal küzdenek meg legnehezebben. Ugyanakkor, különösen a kistelepüléseken élő és dolgozó védőnők találkozhatnak a helyi társadalom radikális átalakulásával, a helyi értelmiség eltűnésével, az együtt gondolkodó, támogató közeg hiányával. Számukra a legnagyobb kihívás a szakmai megújulás lehetősége, illetve a pályamódosítás, pályaelhagyás kérdéseiben való döntéshozás.

 

Fejlődéslélektani háttér

Az 1960-as évektől a pszichológiában a személyiségfejlődést az egész életre kiterjedőnek tekintik. A fejlődés összetevői és jellegzetességei, bár különböző hangsúllyal, de jelen vannak a születéstől a halálig. A fejlődés fogalma nem csupán a növekedést és előrehaladást jelenti, hanem bármely új viselkedésmód megjelenését, valamint a funkciók fejlődésének megállását, gyengülését, vagy hatékonyságuk csökkenését is magában foglalja. Olyan komplex folyamatról van szó, amely biológiai, pszichológiai, társas, társadalmi és történelmi tényezők kölcsönös egymásra hatásából alakul ki, és melynek során a személyiség egyes funkciói a folyamatosan integrálódó egész részeiként fejlődnek. A fejlődés jellemzői közül e témához kapcsolódóan fontos kiemelni annak adaptív jellegét. A fejlődést a folyamatosan változó környezethez történő folyamatos alkalmazkodás képességeként is lehet tekinteni. E tekintetben a fejlődés sikerességének tekinthetjük az alkalmazkodás sikerességét, mely események közül különösen kiemelkednek a krízishelyzetek, határhelyzetek, melyek jelentős változásokat generálnak az egyén életében, új célok kitűzésére késztetik, vagy új feladatokat adnak számára.[2]

Erik H. Erikson (1902-1994) pszichoszociális fejlődéselméletének kulcsfogalma az énidentitás, amely a kapcsolatokban kialakuló, tudatosan megélt énélmény. A funkciók fejlődését folyamatnak tekinti, melyet meghatározó fázisokra, szakaszokra bont. A személyiségfejlődés meghatározó elemének pedig a külső és belső konfliktusokat, és a személy konfliktusokra adott megoldásait tekinti. A fejlődés szakaszainak belső törvényszerűséget feltételez. Minden egyes szakaszt pedig egy fejlődési krízis (fordulópont) megjelenése és megoldása jellemez, melyek:

  • a csecsemőkor, az alapvető bizalom konfliktusa,
  • a kisgyermekkor, az autonómia konfliktusa,
  • az óvodáskor, a kezdeményezés konfliktusa,
  • a kisiskoláskor, a teljesítőképesség konfliktusa,
  • a serdülőkor, az identitás krízise,
  • a fiatal felnőttkor, az intimitás krízise,
  • a középső felnőttkor, a generativitás (alkotóképesség) krízise,
  • az időskor, az énintegritás (teljesség) krízise.

Az életfeladatok és az azokhoz kapcsolódó konfliktusok mélyebb kifejtésére itt nincs tér. Annyi azonban fontos, hogy a krízisek, konfliktusok intenzitása egyénenként eltérő lehet: van, akinél csak a háttérben, búvó patakként munkálkodnak a konfliktusok, másoknál pedig látványos a lelki állapot megváltozása. A személyiség fejlődése csak akkor valósul meg, ha az adott életszakasz konfliktusát valamilyen szinten megoldja az egyén. Azon életfeladatok, melyekkel való megküzdés nem volt sikeres az adott életszakaszban újra visszatérnek, és újra feladatot jelentenek a későbbiek során.

 

Karriertervezés, karrierépítés

Míg régebben a pályaválasztást meghatározó elveket és elméleteket a statikusság jellemezte, és a pályaalkalmasságra, a pálya- és munkaprofilok meghatározásában a személyiség tipológiára fókuszáltak, addig ma a karriertervezés elméleti hátterét is komplex megközelítés jellemzi.[3] A pályaválasztásra és karrierépítésre mint folyamatra tekintenek, melyet különböző hatások, hatásrendszerek befolyásolnak, és vizsgálatánál a következő 3 fontos elvet kell figyelembe venni:

1. fejlődés elv: a pályaválasztás az életút fejlődésének integráns része

  1. személyiség elv: egy pálya választásában a személyiség törvényszerűségei, irányultsága, érettsége, stb. meghatározó
  2. tevékenység elv: a személyiség alapvetően tevékenység szabályozó rendszer, amely a pályafejlődés folyamatában manifesztálódik.[4]

A komplex elméletre épülően a humánerőforrás gazdálkodás területen a pályaalkalmasságot többes lehetőségnek, a pályaválasztás és beilleszkedést pedig folyamatosan végbemenő fejlődésnek tekintik.

A pályán való fejlődés a növekedés és a tanulás folyamata, amely magában foglalja a pályán való viselkedés minden pillanatát.[5]

 

Úgy gondolom, függetlenül attól, hogy a szakmai életút állomásainak melyikéről is van szó, a szakmához, karrierhez való viszonyulás során felvetődő kérdések megfogalmazásában, a válaszok keresésében támogatást érdemelnek a védőnők. A tanulás-orientált szupervízió nagyon jó terepet biztosíthat ennek a folyamatnak. A karrierépítésnek fontos kérdései kerülhetnek elő, úgymint például:

  • specialista vs generalista szakemberré válás;
  • a munka és magánélet összeegyeztethetősége;
  • a szakmai előmenetel - vezetői kompetenciák kibontakoztatása;
  • az autonómia, a stabilitás, a szervezethez tartozás, a szolgálat - mások segítésének, a kihívásokoknak való megfelelés megélése;
  • a kreativitás, alkotóképesség, újító szellem élménye.

Amennyiben a védőnői munkában tudatosan megélhetővé válnak a karrierépítés döntései, és megerősödik a szakmai döntésekben az elégedettség érzése, a szakmai sikeresség élménye, az az egész védőnői hálózatnak az előnyét szolgálja. Mindehhez a védőnők részéről az önismeret és önreflexivitás fejlesztése, valamint a pályaépítés területén a tudatosság, az egészségügyi alapellátó rendszer formálói és fenntartói részéről pedig a lehetőségek, és támogatás biztosítása szükséges.

 

[1] Bokor, A. (2006) Létezik-e itthon Y generáció? 

http://odkutato.hu/storage/app/uploads/public/56b/aff/1ca/56baff1ca4d8e219283677.pdf

(Letöltve: 2017. jan. 30.)

[2] Horváth-Szabó, K., Kézdy, A., S. Petrik, K. (2007) Család és fejlődés, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

http://www.sapientia.hu/hu/system/files/%252Fvar/www/clients/client11/web11/private/files/Dr._Horvath-Szabo_Katalin_-_Kezdy_Aniko_-_Somogyine_Petik_Krisztina_Csalad_es_fejlodes.pdf

(Letöltve: 2017. jan. 30)

[3] Dr. Budavári-Takács, I. (2011) Karriertervezés, Szent István Egyetem

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_Karriertervezes/index.html

(Letöltve: 2017. jan. 30.)

[4] Dr. Budavári-Takács, I (2011) p 14

[5] Dr. Budavári-Takács, I (2011) p 15