Készült az ÁNTSZ megbízásából

 

A módszertani útmutató szakmai összeállítását készítették:

Dr. Birkás Béla – pszichológus
Busa Csilla – szociológus
Prof. Dr. Füzesi Zsuzsanna – orvos, szociológus
Dr. Szemelyácz János – orvos, addiktológus
Dr. Tistyán László – szociológus

 

A szerkesztési munkákban közreműködött:
Polecsák Mária

 

A módszertani útmutatót lektorálta:

Józsa Erika – elnökhelyettes, Magyar Védőnők Egyesülete
Dr. Tobak Orsolya – főiskolai docens

 

 

BEVEZETÉS

 

 

Ez a módszertani útmutató a dizájner drogokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat foglalja össze területi és iskolai védőnők számára. A kiadvány az ÁNTSZ felkérésére készült a témával foglalkozó szakemberek közreműködésével.

 

A dizájner drogok megjelenése újfajta kihívásokat jelent a fiatalok, a gyerekek és a családok életében, valamint a velük foglalkozó szakemberek – orvosok, védőnők, pedagógusok, családgondozók stb. – számára.

 

A nemzetközileg is egyedülálló hazai védőnői szolgálat tradicionálisan foglalkozik nemcsak a gyermekekkel, hanem az egész családdal. A védőnőknek hivatásukból adódóan lehetőségük van arra, hogy a munkájuk során kialakított bizalmi kapcsolatra építve felismerjék a drogprobléma jelenlétét, és lehetőségeikhez mérten segítsék az érintetteket.

 

A védőnői észlelés fontosságához és a segítés szándékához kétség sem férhet. Ez az útmutató abban támogatja a védőnőket, hogy munkájukat ne csak elhivatottan, hanem minél szakszerűbben és hatékonyabban végezhessék.

 

A kiadvány tartalmilag végigkíséri a segítőmunka folyamatát:

• hogyan lehet felismerni a drogproblémát (ami a dizájner drogok esetében eltérhet attól, amit a „klasszikus” szerek esetében tapasztalhattunk),
• mit mondjunk, és azt hogyan mondjuk,
• mit tehetünk, mit tegyünk, és hová forduljuk, ha a probléma túlmutat a kompetenciahatárainkon.

 

Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez a kiadvány a konkrét ismeretek közvetítésén túl elsősorban a szemléletformálásra helyezi a hangsúlyt, nem használható „kottaként”. A védőnők jelentik ugyanis gyakran az első és legfontosabb kapcsolatot a kliensek számára. Az ő segítő attitűdjükön is múlhat, hogy mi lesz egy rosszul induló történet vége.

 

A dizájner drogok okozta problémák hatékony kezelésére természetesen csak az egészségügy, az oktatási, a szociális és családügyi területek együttműködésével van esély. Bízunk abban, hogy valamennyi érintett szakma számára készültek vagy készülnek hasonló útmutatók, amelyek támogatják a szakmai együttműködést a gyermekek, a fiatalok és a családok segítésére.

 

 

Tartalom

 

 

BEVEZETÉS. 3

MI A DIZÁJNER DROG?. 5

LEGÁLIS VAGY ILLEGÁLIS?. 6

A DIZÁJNER DROGOK MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON ÉS A GYORS ELTERJEDÉS OKAI 7

KIK ÉS HOGYAN FOGYASZTJÁK A DIZÁJNER DROGOKAT?. 9

A SZEREK ÉS AZ AZOKKAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK BESZERZÉSE. 12

MILYEN DIZÁJNER DROGOK VANNAK A KÁBÍTÓSZER-PIACON?. 13

MIÉRT VESZÉLYESEK A DIZÁJNER DROGOK?. 15

HOGYAN LEHET FELISMERNI A DROGFOGYASZTÁST?. 16

DROGFOGYASZTÁSRA UTALÓ JELEK.. 17

DROGFOGYASZTÁSRA UTALÓ JELEK A KÁBÍTÓSZEREK FAJTÁJA ALAPJÁN.. 18

A VÉDŐNŐK LEHETŐSÉGEI A KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁS ÉSZLELÉSÉT KÖVETŐEN.. 20

A MEGFELELŐ KAPCSOLAT KIALAKÍTÁSA.. 25

PSZICHOAKTÍV SZERT HASZNÁLÓ NŐK ELLÁTÁSÁNAK NÉHÁNY SPECIÁLIS SAJÁTOSSÁGA A VÁRANDÓSGONDOZÁSBAN.. 31

SEGÍTŐ SZERVEZETEK LISTÁJA, ELÉRHETŐSÉGEI 37

A DROGHASZNÁLAT MEGELŐZÉSÉVEL, KEZELÉSÉVEL KAPCSOLATOS „JÓ GYAKORLATOK”  38

MELLÉKLET. 48

 

 

 

MI A DIZÁJNER DROG?

 

 

A dizájner drogok az ún. pszichoaktív szerek csoportjába tartoznak. Pszichoaktív szereknek azokat az anyagokat nevezzük, amelyek a központi idegrendszerre hatva befolyásolják, megváltoztatják annak működését, illetve fogyasztásuk abbahagyása elvonási tünetekkel járhat. A pszichoaktív szerek körébe tartozik például a kokain, az ópium, a heroin, de az alkohol, a koffein és a nikotin is. Az utóbbi példákból jól látszik, hogy a “pszichoaktív szer” kifejezés önmagában nem utal az adott anyag fogyasztásának legális vagy illegális voltára.

 

Az előállítás módja szerint a pszichoaktív szereknek két nagy csoportját különböztethetjük meg: a természetes eredetű, illetve mesterségesen létrehozott, azaz szintetizált pszichoaktív szereket.

 

A természetes eredetű, pszichoaktív hatású anyagok egy része illegális, fogyasztásuk tiltott, (pl. ópium, heroin, kokain, marihuána stb.). Másik részük legális, fogyasztásuk az európai kultúrkörben nem tiltott (pl. alkohol, kávé, dohány).

 

A mesterségesen előállított (szintetizált) pszichoaktív hatással is rendelkező anyagok egy része ma Magyarországon illegális, fogyasztásuk tiltott (pl. LSD, amfetamin-származékok). Más részük viszont legális, nem rendeltetésszerű fogyasztásuk sem tilos, ilyenek például egyes gyógyszerek (nyugtatók, altatók, antiepileptikumok, Parkinson-betegség gyógykezelésére használt szerek stb.), vagy egyes tisztítószerek, ragasztóanyagok, oldószerek stb.

 

A dizájner drogok fogalma legjobban a létrehozás célja felől közelítve határozható meg. A mesterségesen előállított, pszichoaktív hatással is rendelkező anyagok egy része a hétköznapok során vagy az iparban használatos vegyszer (pl. tisztítószerek, ragasztók, csavarlazítók, de ide sorolható az öngyújtógáz is). Ezen anyagok kábítószerként való fogyasztása az adott anyag felhasználása szempontjából diszfunkcionális.

 

A mesterségesen előállított (szintetizált), pszichoaktív hatással is rendelkező anyagok másik része az anyagok azon csoportja, amelyeket abból a célból szintetizálnak, illetve állítanak elő, hogy a keletkezett végterméket tudatmódosító hatásuk miatt használják az emberek. Az anyagok ez utóbbi csoportját nevezhetjük tulajdonképpen dizájner drogoknak.

 

A dizájner drog olyan mesterségesen létrehozott (szintetizált) pszichoaktív szer, amelyet kifejezetten tudatmódosító szerként való használat céljából állítanak elő.

 

 

LEGÁLIS VAGY ILLEGÁLIS?

 

 

A dizájner drogok összetétele gyorsan változik, elsősorban a büntetőjogi következmények elkerülése miatt. Ami ugyanis nem tiltott, az nem büntethető, és az ún. tiltólisták nem tudnak lépést tartani az újabb és újabb szerek megjelenésével. Ha egy dizájner drog tiltólistára kerül, akkor kis módosítással hamarosan újra piacra dobják. Ez az új szer azonban értelemszerűen még nem szerepel a tiltólistán, ezért nem illegális.

 

 

 

Röviden összefoglalva a legalitás / illegalitás kérdését, azt mondhatjuk, hogy ha az adott dizájner drog (vagy szercsoport) a tiltólistán

• szerepel, akkor illegális,
• ha nem szerepel, akkor legális.

 

 

 

A DIZÁJNER DROGOK MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON ÉS A GYORS ELTERJEDÉS OKAI

 

 

A dizájner drogok az ezredforduló környékén jelentek meg Magyarországon, eleinte csak szűk körben. Az akkoriban még teljes mértékben legális szereket, egyrészt a kínálatot illetően jól tájékozott, külföldi kapcsolatokkal rendelkező, az interneten tájékozódni képes fogyasztók maguk keresték és szerezték be, szintén az interneten keresztül. Másrészt a dílereknek is jelentős szerepük lehetett a dizájner drogok hazai megjelenésében és elterjesztésében. A dílerek, kínálatuk bővítése, valamint a tevékenységükkel járó kockázatok mérséklése céljából nyitottak a dizájner drogok felé. Akadnak olyan feltevések is, amely szerint a Csehországban, Szlovákiában dolgozó vendégmunkások hozták be Magyarországra először ezeket a szereket, és az így megszerzett információk illetve tapasztalatok nyomán alakult ki lassan az érdeklődés a legális dizájner drogok iránt.

 

A dizájner drogok az évtized végén, azaz 2009-2010 környékén terjedtek el szélesebb körben Magyarországon. A fogyasztók többsége ekkor hallott először ezekről a szerekről, illetve ekkor kerültek kapcsolatba velük, elsősorban a mefedronnal. Az információk megismerése, a fogyasztók nagy része esetében, össze is kapcsolódott a fogyasztásuk megkezdésével.

 

A dizájner drogok gyors terjedése néhány – egymással is összefüggő – okra vezethető vissza.

 

Az egyik legfontosabb okot a legalitás jelentette: mivel nem szerepeltek a tiltólistán, ezért fogyasztásuk nem volt büntethető.

 

A könnyű beszerezhetőség ugyancsak hozzájárult e szerek gyors elterjedéséhez. Szórakozóhelyeken és az utcán is alig leplezve, vagy teljesen nyíltan árusították, ismerősöktől és barátoktól is könnyű volt beszerezni, mivel a fogyasztók egy része saját szerfogyasztásának finanszírozása érdekében – esetenként vagy tartós jelleggel – maga is foglalkozott (foglalkozik) értékesítéssel. Az interneten keresztül történő anonim vásárlás pedig nemcsak diszkrét, hanem kényelmes megoldás is (a fogyasztási szituációkban azonnali vásárlás, házhoz szállítás).

 

A legalitás e szerek biztonságosságát, veszélytelenségét sugallta (és sugallja ma is), valamint az az elterjedt hiedelem is, hogy a dizájner drogokat nem lehet túladagolni.

 

A gyorsan jelentkező hatás már megjelenésük óta erős vonzerejük a dizájner drogoknak. Kezdetben ezeket a szereket nagyfokú tisztaság jellemezte (ennek is volt köszönhető a gyors és „ütős” hatás), miközben az illegális szerek minősége egyre romlott.

 

A dizájner drogok relatíve kedvező ára és az akkor még jellemző tisztaságuk miatti kedvező ár-érték arány is nagyban hozzájárult az elterjedésükhöz. Az alacsony ár nemcsak a klasszikus kábítószerekkel, hanem pl. az alkohollal összevetve is „versenyképessé” tette – és teszi jelenleg is – a dizájner drogokat, nem beszélve a kiváltott hatásról.

 

A legális dizájner drogok gyors terjedésének okai között szerepet játszott a divat, valamint a baráti, ismerősi, illetve kortárs csoportoknak, mint referenciacsoportoknak a követése, ahogy ez általában jellemző a kamaszok és a fiatalok körében.

 

 

 

 

KIK ÉS HOGYAN FOGYASZTJÁK A DIZÁJNER DROGOKAT?

 

 

A dizájner drogok használata – hatóanyagtól függően – eltérhet attól, amit korábban a „klasszikus drogok” esetében megismertünk. A dizájner drogok esetében az egyik szembetűnő sajátosság a használat gyakorisága, ami lényegesen magasabb lehet, mivel gyorsabban kiürülnek a szervezetből. A fogyasztás gyakoriságának okaként szóba jöhet még a hozzászokás gyorsabb kialakulása, valamint a pszichés függőség – egyes szerek esetében nagyon gyors – kialakulása is.

 

A legális dizájner drogok magyarországi megjelenése sokak szerint a szerfogyasztók körének jelentős bővülését eredményezte, mások úgy vélik, inkább a korábbi szerfogyasztók fogyasztási szokásai változtak, a használói kör bővülése nem igazán jellemző. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a legális dizájner drogok megjelenésével a szerfogyasztók életkora egyre alacsonyabbá vált, úgy a fiatalabbak belépésével feltételezhető a fogyasztók körének bővülése. Figyelembe kell venni azt is, hogy e szerekkel kapcsolatban sokaknál már nem működnek azok a gátló beállítódások, amelyek számos fogyasztót korábban visszatartottak a negatív megítélésű illegális drogok fogyasztásától.

 

A legális dizájner drogok esetében nehéz „tipologizálni” a fogyasztókat. A klasszikus értelemben vett tipologizálhatóságot kizárja ugyanis az a „sajátos fogyasztói kultúra”, amely mindennapi életünket is befolyásolja.

 

Vélhetően jobban megérthető a probléma a fogyasztási alkalmak és motivációk felől közelítve. A dizájner drogokat a használók egy része elsősorban partidrognak tartja, sokak számára azonban ez nem kapcsolódik egy-egy tipikus alkalomhoz. Az alkalom helyett inkább a fogyasztás közösségi jellege a mérvadó számukra (pl. baráti összejöveteleken, beszélgetéseken is használják).

 

Más fogyasztók szerint a hangulat oldaláról közelíthető a dizájner drogok fogyasztásának a kérdése: akkor használják, ha az alkohol már nem elég ahhoz, hogy jól érezzék magukat, és kell a szer ahhoz, hogy jó hangulatba kerüljenek.

 

 

Kevés hazai kutatási adat van arról, hogy a fiatalokat (gyermekeket és kamaszokat) milyen mértékben érinti az új pszichoaktív szerek használatának problémája. A fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásait vizsgáló ESPAD kutatás szerint 2015-ben a magyarországi 16 éves középiskolások 4%-a fogyasztott már életében dizájner drogot, és ez az életprevalencia-érték megegyezik az európai átlaggal. Nem ringathatjuk magunkat tehát abban a hitben, hogy a „mi fiataljainkat” még kevésbé érte el ez a probléma, és joggal feltételezhető, hogy az érintett 4% egy része már korábban (16 éves kora előtt) kapcsolatba került ezekkel a szerekkel. Az ESPAD vizsgálat további fontos megállapítása, hogy nemcsak a – legális vagy illegális – drogokkal lehet függő viszonyba kerülni, hanem tulajdonképpen bármivel (internet, okostelefon, evés, étrend-kiegészítők, fogyókúra stb.). Napjainkban egyre inkább elmosódnak a kémiai és a viselkedési addikciók közötti határok. Azért is nehéz a dizájner drogok használóit tipizálni, mert az érintettek egy része ezeket a szereket ugyanazon motivációk alapján fogyasztja, mint mások a jól reklámozott hétköznapi javakat: „mások”, „többek”, „alkalmasabbak” akarnak lenni.

 

A dizájner drogokkal kapcsolatban azonban jelen van egy, az eddigiektől eltérő szerhasználati tendencia is, amely arra utal, hogy e szerek fogyasztása már nem csupán a szórakozáshoz kapcsolódik. Úgy tűnik, hogy a dizájner drogok már olyan hétköznapiként értelmeződő tevékenységek során is használatosak, mint pl. az iskola vagy a munka. Ez azt jelenti, hogy egyre általánosabb társadalmi közegben jelennek meg az új pszichoaktív szerek.

 

Az elmúlt egy-két évben újabb és újabb hírek, tudósítások jelentek meg a dizájner drogok vidéki térhódításáról, a marginális helyzetű, szegregáltan élő közösségekben az új pszichoaktív szerek többgenerációs használatának terjedéséről. A jelenséggel kapcsolatban átfogó, szakmailag megalapozott adatgyűjtésre mindeddig nem került sor, rendelkezésre áll azonban egy 2016-ban publikált, feltáró jellegű kutatás, mely egy hátrányos helyzetű járás szegregátumaiban vizsgálta a drogfogyasztást.[1] A kutatás legfontosabb (számunkra releváns) megállapításai a következők:

• A vizsgált szegregátumokban jelen vannak a dizájner drogok, „bármit bármikor” be lehet szerezni.
• Nagy a drogokkal és az addikció természetével kapcsolatos tudatlanság. Kollektív tévhitek uralják az ismereteket: a dizájner drogokat legálisnak vélik, a drogfüggőségről azt gondolják, hogy „nincs ezzel mit tenni, ez van”, ha pedig valaki változtatni akar, akkor „csak abba kell hagyni, és kész”. Segítő intézményeket, helyeket nem ismernek (valóban nincs is ilyen a vizsgált járásban).
• Az új pszichoaktív szereket elsősorban a fiatalok használják 10-12 éves kortól, főként rekreáció vagy „búfelejtés” céljából. A szerhasználók becslése szerint a szegregátumokban élő fiatalok több mint fele fogyaszt dizájner drogokat, a szerhasználattal kapcsolatos attitűd a kortárs csoportban pozitív („menő”).
• A dizájner drogok többgenerációs használata az adott közösségben nem jellemző, az idősebbek az alkohol és a dohányzás mellett gyógyszereket (nyugtatókat, altatókat) fogyasztanak, míg a fiatalabbak – az alkohol és a dohányzás mellett – dizájner drogokat. A droghasználat azonban kollektív abban az értelemben, hogy mindegyik generáció használ tudatmódosító szereket, és a szerfogyasztás a gyermekek szeme előtt zajlik. A szülők is tudnak a gyerekek droghasználatáról, ami a szakemberek előtt sem ismeretlen.
• A kábítószerek az iskolákban is jelen vannak, az érintettek szerint erről a pedagógusok és az intézetigazgatók is tudnak.
• A szerhasználókat a környezet (közösség, kilátástalanság) is visszatartja a változtatástól.

 

A szerhasználat speciális aspektusai között kell említeni az ún. szívességi prostitúciót is. Bár a dizájner drogok ár-érték aránya jó, ára abszolút értelemben is alacsonyabb számos illegális szer áránál, sokan nem tudják/nem akarják fogyasztásukat pénzzel finanszírozni. Előfordul, hogy a dizájner drogokat fogyasztó lányok esetenként szexuális szolgáltatásokkal fizetnek a szükséges adagért, így kialakul egy sajátos „zártkörű prostitúciós modell”. E szolgáltatás azonban zárt körön belül marad. A jelenség nem általános, és más összefüggésben is leírták már (pl. egy-egy értékesebbnek tartott ajándékért „kedvességként”, „viszont-szívességként”).

 

 

 

 

A SZEREK ÉS AZ AZOKKAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK BESZERZÉSE

 

 

A legális dizájner drogok megjelenéséről, elérhetőségéről, illetve a fogyasztással és a hatásokkal kapcsolatos információkról e szerek fogyasztói három forrásból tájékozódnak:

 

ISMERŐSÖK, KORTÁRS CSOPORT

A legális dizájner drogokkal (de az illegális pszichoaktív szerekkel is) kapcsolatban az egyik legfontosabb tájékozódási forrást az ismerősök, a kortárs-, illetve referenciacsoport tagjai jelentik.

 

DÍLEREK

Az új legális dizájner drogokkal kapcsolatos információk terjesztésében esetenként jelentős szerepet játszhatnak a dílerek/értékesítők (amennyiben az információk megosztása nem rontja saját piaci lehetőségeiket). Sajátos értékesítési forma a „fogyasztói csoportok” önellátása, ahol egy vagy több személy a csoporton belül kialakult munkamegosztásnak megfelelően foglalkozik a csoport más tagjainak dizájner drogokkal történő ellátásával.

 

INTERNET

A dizájner drogok beszerzésének másik forrása az internet, ahol kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokról (pl. futárszolgálat, házhoz szállítás), valamint az egyes szerek hatásairól, illetve a fogyasztásukra vonatkozó szabályokról is megtalálják a fogyasztók a szükséges információt.

Az internet arra is alkalmas, hogy a fogyasztók a szerekkel, a beszerzési forrásokkal stb. kapcsolatos tapasztalataikat másokkal megosszák, így nem csupán a személyes kommunikáció, de a virtuális közösségek tagjainak egymás közötti kommunikációja is jelentős információs forrássá lép elő. A blogok voltaképpen önsegítő csoportként is felfoghatóak – olyan információk megosztását teszik lehetővé, amelyeket a dizájner drogok fogyasztói más módon nem tudnak megszerezni, és amelyek legalább minimális védelmet jelentenek a fogyasztás legsúlyosabb kockázatait illetően.

 

 

 

MILYEN DIZÁJNER DROGOK VANNAK A KÁBÍTÓSZERPIACON?

 

 

Az európai kábítószerpiacon folyamatosan nő az új pszichoaktív szerek száma és típusa. A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (EMCDDA) által összeállított 2016. évi Európai Kábítószer Jelentés[2] szerint 2014-ben 101, 2015-ben 98 új szer került fel az új pszichoaktív szerek listájára, amely már több mint 560 féle szert tart számon. Ebből 380-at (azaz 70%-ukat) az utóbbi 5 évben fedeztek fel.

 

A dizájner drogok terjedése a magyarországi kábítószerpiacra is hatással van. Egyes vélemények szerint a korábban nagy népszerűségnek örvendő, általánosan használt illegális szerek fogyasztása csökken, mert kiszorítják őket a dizájner drogok, míg más vélemények szerint inkább csak a kínálati paletta bővült: a régi szerek mellett használják a fogyasztók ezeket a drogokat (pl. valamilyen domináns első szer mellett másodlagos szerként).

 

Mivel a dizájner drogok gyorsan változnak, gyakorlatilag hétről hétre jelennek meg új szerek, ezért szinte lehetetlen átfogó és aktuális képet adni a kínálatról. Az alábbi információk tájékoztató jellegűek, amelyek elsősorban az érthetőséget és a gyakorlati munkát hivatottak támogatni.[3] (Az egyes szerek fogyasztási módjairól és hatásairól a „Hogyan lehet felismerni a drogfogyasztást?” című fejezetben talál további információkat.)

 

A dizájner drogok legismertebb fajtái és megjelenési formáik:

 

MŰFÜVEK, BIOFÜVEK

Aroma, Spice, K2, Dream, Chill Zone, Sensation, Chaos

A műfüvek, vagy más néven biofüvek szintetikus kannabinoidokkal dúsított anyagok, amelyek megtévesztő elnevezésük ellenére nem természetes, nem növényi eredetű szerek. Legtöbbször füstölőként vannak forgalomban, és elsősorban cigarettában, vízipipában szívják.

 

„FÜRDŐSÓK”, „NÖVÉNYI TÁPSÓK”

Kati, Kata, Zsuzsi (mefedron), emdé, empé, dodó (MDPV: metiléndioxi-pirovaleron), formek (4-MEC), Emma (etilkatinon), penta, kristály

Olyan amfetamin- és katinon-félék, amiket „egzotikus füstölőkeveréknek” vagy más, „nem emberi fogyasztásra” szánt terméknek „álcáznak” és így reklámozzák őket. Leggyakoribb aktív hatóanyaguk az MDPV és a mefedron. Szájon át vagy orron át szippantva fogyasztják.

POROK ÉS TABLETTÁK

Piperazinok: BZP, mCPP, TFMPP, MDBP

A drogok megkülönböztetése kívülről lehetetlen, a tasakokon található elnevezések gyakran félrevezetőek.

Milyen szerek lehetnek ezek?

• Piperazin származékok, amelyek korábban „legális ecstasy” néven is futottak: amfetamin- vagy stimulánsszerű hatásuk miatt.
• Fenetilaminok, amelyek az amfetaminokhoz hasonló szerkezetű anyagok, serkentők és hallucinációt okozó szerek.

 

 

 

MIÉRT VESZÉLYESEK A DIZÁJNER DROGOK?

 

 

A dizájner drogok használata egyáltalán nem veszélytelen. Ezek a szerek a központi idegrendszerre hatva fizikai és pszichés változásokat idéznek elő a szervezetben.

 

Az újabb és újabb szerek hatásai és fogyasztásuk potenciális egészségügyi kockázatai nem, vagy csak kevéssé ismertek. A dizájner drogok némelyikének hatóanyaga önmagában is ártalmas az egészségre.

 

Az új pszichoaktív szerek ráadásul már korántsem olyan tiszta anyagok, mint amilyenek kezdetben voltak. Gyakran tartalmaznak emberi fogyasztásra alkalmatlan, vagy az egészségre ártalmas anyagokat is (pl. növényvédő szert, fürdősót).

 

A már idézett 2016. évi Európai Kábítószer Jelentés szerint az ismeretlen, kísérleti pszichoaktív szerek száma nő, miközben a tisztaságuk nem, így emelkedik az általuk okozott mérgezések és halálesetek száma is. Az EMCDDA 2014 óta 34 esetben adott ki riasztást a tagállamoknak új szer használatával kapcsolatosan.

 

A jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy az új szerek előállítói gyakorlatilag a fogyasztókon kísérleteznek, rajtuk tesztelik a hatásokat. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az új pszichoaktív szerek előállítói kifejezetten a szegény régiókat, a kábítószerpiac krónikusabb és problémásabb szegmenseit célozzák meg az új, kísérleti anyagokkal.

 

A fogyasztók egy részéből továbbra is hiányzik a veszélyérzet: úgy gondolják, hogy a legális szerek nem okozhatnak problémát, ráadásul a megtévesztő elnevezések (biofű, füstölő) is a veszélytelenség érzését erősítik. Még mindig él az a mítosz is, hogy a dizájner drogokat nem lehet túladagolni.

 

Egész Európában egyre elterjedtebb a polidrog-használat, vagyis az, hogy egy-egy fogyasztó többféle drogot használ. A dizájner drogok hatása más drogokkal vagy alkohollal együtt használva rendkívül veszélyes lehet, kómához vagy akár halálhoz is vezethet. Fogyasztásuk növeli a balesetveszélyt (pl. autóvezetéskor), és mivel szinte követhetetlen, hogy pontosan milyen anyagot visznek be a szervezetükbe, fennáll a lehetősége annak, hogy az életveszélybe került fogyasztókon az egészségügyi ellátók nem tudnak segíteni.

 

 

 

HOGYAN LEHET FELISMERNI A DROGFOGYASZTÁST?[4]

 

 

A gyakorlati munka egyik legnagyobb nehézsége, hogy hogyan ismerhető fel a drogprobléma jelenléte. Mikor kezdjünk arra gyanakodni, hogy a gyermek, a kamasz, vagy a közvetlen környezetében élő felnőtt kábítószert fogyaszt? Vannak olyan esetek, amikor a szerhasználat teljesen egyértelmű (pl. nyilvános fogyasztás), legtöbbször azonban csak bizonyos árulkodó jelek utalnak a droghasználatra. A következőkben olyan támpontokat szeretnénk nyújtani, amelyek a mindennapokban segítenek felismerni a kábítószer-használatot.

 

Fontos azonban tudatosítani magunkban, hogy

• a drogok hatásai nem egyértelműek, nem biztos, hogy mindenkin jelentkeznek, vagy mindenkin ugyanolyan formában jelentkeznek a tünetek, illetve hogy
• bizonyos tünetek hátterében más okok is állhatnak.

 

Betegségek vagy akár más „szer”, például az energiaitalok túlzott mértékű fogyasztása is okozhat hasonló tüneteket, mint a droghasználat (pulzusszám emelkedése, izgatottság, „pörgés”), illetve lelki megrázkódtatás, vagy családi konfliktus is okozhat pszichés és viselkedésbeli változásokat a gyerekeknél. A felismerést nehezítheti az is, hogy a fogyasztók sokszor megpróbálják leplezni az árulkodó jeleket, elsősorban a fizikai tüneteket, például sminket használnak, hogy eltakarják a szürke, fakó arcbőrt, vagy szemcseppel kezelik a kivörösödött, bevérzett szemüket.

 

Gyanú esetén a későbbiekben bemutatott kommunikációs technikák alkalmazásával igyekezzünk megbizonyosodni arról, hogy gyanúnknak van-e alapja, nehogy félreértelmezzük a helyzetet, és téves következtetéseket vonjunk le.

 

Az alábbiakban közzétett „tünetlista” – az újabb és újabb drogok megjelenése, illetve a drogfogyasztásra adott egyéni válaszreakciók miatt – szükségképpen nem lehet teljes, azonban alkalmas arra, hogy különösen több tünet együttes fennállása esetén segítse a védőnőket a drogprobléma felismerésében. Bár hatóanyagtól függően egyes amfetamin-vizelettesztek pozitív választ adhatnak, a dizájner drogok hagyományos vizelettesztekkel nem mutathatók ki (pl. a biofű, műfű sem).

 

 

 

DROGFOGYASZTÁSRA UTALÓ JELEK[5]

 

 

GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK

• Beszürkült, beesett arc
• A normálisnál szűkebb vagy tágabb pupillák
• Szájszárazság
• Orrfolyás
• Étvágytalanság, drasztikus fogyás
• Étvágy fokozódása, édességek iránti vágy megnövekedése, drasztikus súlygyarapodás
• Túlzott érzékenység a külső ingerekre
• Ismeretlen eredetű véraláfutások a testen
• Tűszúrások nyoma a testen

 

GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS VÁLTOZÁSOK

• Ok nélküli feldobottság, hiperaktivitás, esetleg örömkitörések
• Kedvetlenség, közönyösség, depresszió
• Túlzott érzékenység, idegesség, szorongás, esetleg pánikérzés
• Beszédesség, gyakran összefüggéstelen beszéd
• Memóriazavar és a koncentrálóképesség csökkenése
• Koordinációs zavarok, tér-, időérzékelés zavara
• Túlzott fáradékonyság, gyors kimerülés
• Alvászavarok (álmatlanság, rémálmok, színes álmok)
• Személyiség- vagy tudatzavar, látomások

 

GYANÚT KELTŐ MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK

• Rejtélyes hangulat- és viselkedésváltozások
• Túlzott költekezés, kölcsönkérés, értékes dolgok, vagy pénz eltűnése
• Zárkózottság, titkolózás, hazudozás
• Családon belüli kapcsolatok megromlása
• Korábbi baráti kapcsolatok megromlása, megszakadása
• Új barátok eltitkolása
• Beilleszkedési nehézségek
• Szabályok, kötelezettségek figyelmen kívül hagyása
• Csökkent érdeklődés a korábbi tevékenységek (pl. családi programok, sport,

egyéb iskolán kívüli programok) iránt

• Kimaradozás, iskolakerülés, munkakerülés
• Teljesítmény (tanulmányi eredmény, sportteljesítmény) hirtelen romlása
• Konfliktus a tanárokkal, diáktársakkal (esetleg védekező vagy agresszív viselkedés)
• Smink túlzott használata

 

GYANÚT KELTŐ HASZNÁLATI TÁRGYAK

• Alufólia-darabkák, furcsán hajtogatott pakettek
• Ismeretlen tabletták, kapszulák, bélyegek, por, fű
• Injekciós tű, fecskendő, érszorító, ampullák
• Megfeketedett kanál, vatta, cigaretta-füstszűrő
• Kicsavart citromhéj, citromos flakon, kockacukor
• Üres, vagy kitöltött orvosi vények
• Napszemüveg feleslegesnek tűnő használata

DROGFOGYASZTÁSRA UTALÓ JELEK A KÁBÍTÓSZEREK FAJTÁJA ALAPJÁN

(A táblázatban csak a könnyen észlelhető és megfigyelhető külső jegyeket soroltuk fel.)

DIZÁJNER SERKENTŐK: Kati, Kata, Zsuzsi (MEFEDRON), emdé, empé, dodó (MDPV: metiléndioxi-pirovaleron), formek (4-MEC), Emma (ETILKATINON), penta, kristály), Piperazinok (BZP, mCPP, TFMPP, MDBP)
FOGYASZTÁSI MÓDOK: •   szájon át por, kapszula, tabletta formájában	GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK:[6] •   testhőmérsékletet növekedése •   indokolatlan orrvérzés •   gyors szívverés, szapora pulzus •   magas vérnyomás •   izzadás •   hányinger •   remegés •   keringési zavar •   erős székelési inger		GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK: •   testi-lelki felpörgés, eufórikus állapot, majd szorongás, depresszió •   fokozott aktivitás •   nyugtalanság, ingerlékenység •   beszédkényszer •   koncentrációs készség csökkenése •   rövid távú memória zavara •   erőszakos viselkedés •   pszichotikus állapotok, hallucinációk, paranoid gondolatok
HERBÁL, BIOFŰ, MŰFŰ[7] (Aroma, Spice, K2, Dream, Chill Zone, Sensation, Chaos)
FOGYASZTÁSI MÓDOK: •   legtöbbször füstölőként vannak forgalomban, elsősorban cigarettában, vízipipában szívják	GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK: •   magas vérnyomás •   szapora pulzus •   szívritmuszavar •   rosszullét		GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK: •   szorongás •   félelem és pánikroham •   paranoid gondolatok, pszichotikus állapotok •   erőszakos viselkedés
CANNABIS, MARIHUÁNA
FOGYASZTÁSI MÓDOK: •     cigarettába sodorva •     vízipipából •     pipából •     belesütve süteménybe	GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK: •     felgyorsult szívverés •     kivörösödő szem •     kitágult pupilla •     megnövekedett étvágy	GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK: •     zavart viselkedés •     indokolatlan nevetés •     indokolatlan rossz hangulat •     zavaros gondolkodás •     rövid távú memória romlása •     bőbeszédűvé válik a szerhasználó •   zavaros beszéd
SERKENTŐK (KOKAIN, AMFETAMIN, METAMFETAMIN)
FOGYASZTÁSI MÓDOK: •   por alakban szippantva •   intravénásan •   tabletta formájában szájon át •   crack esetében cigarettába sodorva	GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK: •   felgyorsult szívverés, pulzus, légzés •   kitágult pupilla •   megemelkedett vérnyomás és testhőmérséklet •   fáradságérzés csökkenése, elmúlása •   fájdalomküszöb emelkedése •   csökkenő étvágy és szomjúságérzet •   nagyobb adag fogyasztása esetén: szájszárazság, láz, izzadás, homályos látás, szédülés, kivörösödő, vagy elfehéredő bőr, fokozódó anyagcsere	GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK: •   mozgáskényszer („pörgés”) •   felgyorsult beszéd •   növekvő agresszivitás •   nagyobb adagoknál hallucinációk és paranoid gondolatok jelentkezhetnek

 

ÓPIÁTOK (HEROIN, METHADON, MORFIN, MÁKTEA)
FOGYASZTÁSI MÓDOK: •   cigaretta formájában •   fóliában füstölve •   orrba szippantva •   intravénásan •   teafőzetként	GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK: •   vérnyomás csökkenése •   beszűkült pupilla •   lassuló légzés •   lassuló bélműködés •   szívritmuszavar •   nagy mennyiségben a légzőközpont bénulását okozhatja			GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK:[8] •   hirtelen jelentkező, rövid ideig tartó eufória •   túlzott önértékelés •   általános érdektelenség •   bágyadtság
DEPRESSZÁNSOK, NYUGTATÓ-, ALTATÓ-SZEREK[9]
FOGYASZTÁSI MÓDOK: •   elsősorban tabletta és kapszula formájában, de folyékony változatban is gyártják		GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK: •   lelassult szívverés és légzés •   csökkent vérnyomás •   szédülés •   láz •   pupillatágulás, látászavar •   vizelési nehézségek	GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK: •   gyenge koncentrálóképesség •   lomhaság, kimerültség •   zavarodottság •   összefolyó beszéd •   tájékozódási és koordinációs zavar •   depresszió •   magasabb dózis esetén: emlékezet, ítélőképesség és mozgáskoordináció gyengülése, ingerlékenység, paranoid gondolatok
HALLUCINOGÉNEK (LSD)
FOGYASZTÁSI MÓDOK: •   bélyeg (LSD-vel átitatott papír) nyelv alá, vagy szájpadlásra helyezése •   poralakban szippantva •   intravénásan		GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK: •   felgyorsult szívverés, megemelkedett vérnyomás •   kitágult pupilla •   émelygés, csökkent étvágy •   emelkedő testhőmérséklet •   fázás, reszketés •   zsibbadás •   fokozódó székletürítés	GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK: •   hirtelen és indokolatlan hangulatváltások •   időérzékelés zavara (esetleg átmenet megszűnése) •   észlelészavarok (pl. tárgyakat nem tud megkülönböztetni egymástól) •   saját test érzékelésének zavara
PCP
FOGYASZTÁSI MÓDOK: •   szívják •   befecskendezik •   folyadékban oldva megisszák •   szájon át tabletta vagy kapszula formájában veszik be		GYANÚT KELTŐ TESTI VÁLTOZÁSOK: •   kipirosodott bőr •   erős verejtékezés •   megemelkedett vérnyomás és pulzus •   végtagzsibbadás •   émelygés •   nagy adagnál ellentétes tünetek jelentkezhetnek (vérnyomás, pulzus, légzésszám esése, rángógörcsök)	GYANÚT KELTŐ PSZICHÉS ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁSOK: •   koordinációs zavarok

 

 

 

 

A VÉDŐNŐK LEHETŐSÉGEI A KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁS ÉSZLELÉSÉT KÖVETŐEN

 

 

Hazánkban sajnálatosan bevett gyakorlat, hogy a különböző pszichoaktív szerek – mint az alkohol, a különféle kábítószerek, illetve a nem rendeltetésszerűen fogyasztott gyógyszerek – fogyasztói többnyire csak akkor kerülnek e problémákat kezelni hivatott intézmények látókörébe, amikor már kialakultak e szerek fogyasztásának egészségkárosodásban megnyilvánuló következményei, vagy a fogyasztók az illegális drogfogyasztás jogi következményeivel szembesülnek. Még ilyen esetekben is gyakran előfordul, hogy a kezelés csak a szomatikus következményekre irányul, a szerhasználatra vonatkozó beavatkozás azonban nem történik meg. A pszichoaktív szerek fogyasztásából adódó következmények orvoslásának társadalmi és egyéni költségei ilyenkor azonban már sokkal magasabbak, mint ha idejekorán megtörténik az egészségkárosodáshoz vezető folyamatok megakasztása.

A „terepen dolgozó” védőnők fontos szereplői a pszichoaktív szerekhez való viszony alakulását befolyásoló primer prevenciónak, melynek részletes tárgyalása nem célja ennek az anyagnak, s melynek feladataival a védőnők tisztában vannak. A beavatkozás másik – akár laikusok által is alkalmazható –, már a szekunder prevenció körébe tartozó eszköze az ún. rövid intervenció. (A WHO által a problémás alkoholfogyasztás felmérésére, illetve kezelésére kidolgozott rövid intervenciós technika a tapasztalatok szerint a pszichoaktív szerek, köztük a kábítószerek, így a dizájner drogok fogyasztói esetében is nagyon jó eredménnyel alkalmazható módszer.)

A RÖVID INTERVENCIÓ

A rövid intervenció célja nem a kábítószer-függőség kezelése, hanem az, hogy

• megértesse a drogfogyasztó személlyel, milyen veszélyeknek van kitéve a szerhasználat miatt, illetve
• arra ösztönözze, hogy hagyjon fel a kábítószer-fogyasztással, vagy legalább csökkentse azt.

 

Ezt a módszert minden olyan segítő szakember – így a védőnő is – alkalmazhatja, aki az érintett személlyel bizalmi kapcsolatban áll, vagy ilyen kapcsolat kialakítására van lehetősége.

 

A rövid beavatkozás során számítani lehet a kábítószert fogyasztó, addikcióval küszködő személy énvédő, elhárító reakcióira, amelyek – tapasztalatok szerint – a leggyakrabban tagadásban vagy racionalizálásban nyilvánulnak meg.

 

A rövid intervenció nem lehet elítélő tartalmú. A hatékony beavatkozás személyre szabott, és elengedhetetlen feltétele a hiteles, barátságos, támogató hozzáállás és a megfelelő mennyiségű idő.

A rövid intervenció, amelyet elemeinek angol nyelvű elnevezéséből képzett mozaikszóval FRAMES-nek (KERETEK-nek) neveznek, elemei a következők:

 

 

 

Feedback (visszajelzés)

Responsibility (felelősség)

Advice (tanács)

Menü

Empátia

Self-efficacy (énhatékonyság)

 

 

F, mint feedback (visszajelzés)

A személyre szabott és releváns visszajelzés kulcsfontosságú eleme a rövid intervenciónak. Célja, hogy feltárja a drogfogyasztás káros hatásait, és az ezzel összefüggő problémákat, a személyes kockázatokat és következményeket.

 

R, mint responsibility (felelősség)

A rövid intervenció legfontosabb alapelve, hogy a szerhasználók felismerjék és elismerjék, hogy ők felelősek saját viselkedésükért, és hogy tudatosítsák: ők maguk dönthetnek arról, hogy fogyasztanak-e kábítószert vagy sem. A rövid intervenció ezen elemének üzenete: „a szerhasználat rajtad múlik”, és „senki sem tud helyetted változtatni, vagy dönteni ebben a kérdésben.” Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a szerhasználó megtartsa személyes ellenőrzését, viselkedését és annak következményeit illetően. A személyes kontroll érzése fontos alapja a szerfogyasztással kapcsolatos változtatásra irányuló motivációknak, egyúttal csökkenti a változtatással szembeni ellenállást is.

 

A, mint advice (tanács)

A tanács rövid és egyértelmű: „Álljon le! Hagyja abba a szerhasználatot!”. A rövid intervenció előző lépései során elhangzottak nyomán ez a tanács már kellő nyomatékkal megfogalmazható. A drogfogyasztók gyakran nem ismerik fel, hogy szerfogyasztásuk egészségügyi vagy egyéb problémákat okozhat számukra, vagy hogy a meglévő problémáik súlyosbodását eredményezheti. A tanács egyértelmű: ha mérsékli a kábítószer használatát vagy teljesen leáll, azzal csökkenti a jövőbeli kockázatokat.

 

 

M, mint menü

A rövid intervenció során a kábítószer-fogyasztónak olyan megoldási lehetőségeket kell kínálni, amelyekkel mérsékelheti fogyasztását, vagy felhagyhat a szerhasználattal. Bemutatásuk, felkínálásuk lehetőséget ad az érintett számára, hogy maga válassza ki azt a „stratégiát”, amelyet saját helyzetének ismeretében leginkább alkalmasnak, hasznosnak tart. Ilyen megoldási lehetőségek lehetnek például a következők:

• készítsen naplót saját szerfogyasztásáról (hol, mikor, kivel, mennyit és miért fogyaszt szert);
• vegye sorra azokat a helyzeteket, amelyek során nagy az esélye annak, hogy kábítószert fog fogyasztani, mivel így könnyebben elkerülheti azokat;
• vegye sorra azokat a lehetőségeket, amelyek alternatívái lehetnek a kábítószer fogyasztásának;
• vegye sorra azokat a személyeket, akik segíthetik őt abban, hogy mérsékelje a kábítószer-fogyasztását, vagy teljesen felhagyjon a szerrel
• próbálja kiszámolni, mennyit költ kábítószerre, és vegye számba azt, hogy ezt a pénzt a szerek helyett mire költhetné el stb.

A rövid intervenció ezen szakaszában kerülhet sor azoknak az információknak az átadására, amelyek az érintett személy által elérhető, igénybe vehető önsegítő vagy professzionális segítő szervezetekre vonatkoznak.

 

E, mint empátia

Folyamatosan jelenlévő eleme a rövid intervenciónak. A barátságos, empatikus, és a megértés szándékát érzékeltető légkör jelentősen elősegíti azt, hogy az érintett személy elfogadja azokat az intervenció során adott tanácsokat, amelyek a szerfogyasztás mérsékléséhez, vagy a kábítószer-használat feladásához vezethetnek.

 

S, mint self-efficacy (énhatékonyság, önerő)

A rövid intervenció azon „eleme”, amelynek célja, hogy erősítse az érintett személyben azt az érzést, hogy ha változtatni akar drogfogyasztási szokásain, képes is lesz arra. Azok a személyek, akik úgy érzik, képesek lesznek változtatni szerfogyasztási szokásaikon, sokkal nagyobb valószínűséggel meg is tudják tenni ezt, mint azok, akik ebben nem bíznak.

 

A rövid intervenció során különösen fontos, hogy az érintett személyek maguk is megfogalmazzák és kimondják azt, hogy képesek lesznek a változtatásra. (Ez az ún. „hatékonysági nyilatkozat”, az efficacy statement.)

 

Az eddigiek során bemutattuk a rövid intervenció tartalmi elemeit, a következőkben pedig azt tekintjük át, hogy miként valósuljanak meg ezek a beszélgetések.

 

A rövid intervenció során célszerű a motivációs interjúk készítésére vonatkozó elveket érvényesíteni. A motivációs interjú egy olyan kliens-központú „kommunikációs technika”, amelynek célja, hogy segítse az érintett személyeket abban, hogy értékeljék és megváltoztassák a kábítószer-fogyasztáshoz való viszonyukat, illetve támogassa őket a fogyasztás feladásáig elvezető folyamatban.

 

A motivációs interjú-technika alkalmazásának célja a rövid intervenció során, hogy a kliens „rávegye” magát a változásra, annak elkezdésére.

 

A motivációs interjú során alkalmazott kommunikációs technika elemei:

 

• Az empátia kinyilvánítása, amely az érintett személyt elfogadó, ítélkezést mellőző megközelítésében nyilvánul meg: megpróbálja megérteni az érintett személyes szempontjait, és elkerüli a címkézést („alkoholista”, „drogfüggő”). Különösen kerülendő az érintett személy drogfogyasztó magatartásának kritizálása és a személy szerfogyasztás miatti hibáztatása.

 

• Az ellentmondások ütköztetése: az érintettek sokkal motiváltabbak a változtatásra, ha látják: mekkora eltérés mutatkozik jelenlegi – szerhasználattal terhelt – életük és aközött, amilyen életet elképzelnek maguknak. Minél nagyobb a különbség fontos céljaik, értékeik és a jelenlegi viselkedésük között, annál valószínűbb, hogy ezen a helyzeten változtatni akarnak. Ezen ellentmondások ütköztetésének a célja, hogy az érintett számára nyilvánvalóvá tegye ezt az ellentmondást. Fontos, hogy ezeket az ellentmondásokat, valamint a változtatás indokait az érintett személyek maguk mondják ki, és ne a segítő.

 

• A vitatkozás elkerülése: a motivációs interjú-technika fontos alapelve annak elfogadása, hogy a változtatással szembeni ellenállás és az ambivalens érzések normálisak. Rá kell vezetni az érintett személyt arra, hogy a kapott információk birtokában újraértékelje szerfogyasztási szokásait. A segítő nem érvelhet a szerfogyasztással kapcsolatos magatartásváltoztatás mellett, mivel ezzel az érintett személyt az ellenkező – a szerfogyasztás mellett érvelő – pozícióba kényszerítheti.

 

• Az énhatékonyság, az önbizalom erősítése: a drogfogyasztó személynek szüksége van arra a hitre, hogy fontos a szerfogyasztását mérsékelni, vagy azt elhagyni, és el kell hinnie önmagáról, hogy képes is erre – és ezt a segítőnek is el kell hinnie róla.

 

A védőnők a szekunder prevenciós tevékenységük során számos szakember támogatására számíthatnak. E támogatás hatékonyságának fokozása érdekében egy addiktológus szakember tanácsai a következőképpen hangzanak.

 

Fontos felismerni, hogy a segítő szakember – esetünkben a védőnő – nincs egyedül még akkor sem, ha adott szituációban önállóan kell valamilyen problémát megoldania.

 

Fontos a rendszerszemlélet, a hálózatokban való gondolkodás a területen lévő olyan szereplők elérése, akik segíthetnek a leghatékonyabb megoldások megtalálásában, vagy akik átvehetik a kliens kezelését. Ehhez tisztában kell lenni a személyes és szakmai kompetencia határaival, az elérhető más szolgáltatók szakmai jellegével, kapacitásával.

 

Egy, akár csak virtuálisan létező integrált rendszer kialakításában segíthet az alábbi szempontok mérlegelése:

 

• A szekunder prevenciót megvalósító segítő – esetünkben a védőnő – kompetenciahatárainak kijelölése.
• Hálózatok építése (pl. esetkonferenciák, formális kerekasztalok, fórumok, informális találkozások, folyosói beszélgetések).
• Együttműködés és konszenzus (javaslatok, közös szemlélet kialakítása, konszenzus-konferenciák, folyamatos információátadás, transzparens működés, elérhetőség).
• Segítés/támogatás lehetőségeinek a hierarchizálása (a kezelési attitűd változása).
• Ártalomcsökkentő szemlélet. (A kliens eljutott-e már a változás megkezdésének állapotába, vagy még élvezi a szerhasználatot? Aktuálisan nincs krízis és nincs esély a belátás elérésére, de csökkenteni, minimalizálni kellene a következményes ártalmakat, mind saját magára, mind környezetére nézve, azaz „védőháló kell a trapéz alá”.)
• „Esetmegbeszélők” szervezése a tapasztalati tanulás, a költséghatékonyság érdekében.
• Szupervízió.

 

 

 

A MEGFELELŐ KAPCSOLAT KIALAKÍTÁSA

 

 

Az eredményes beszélgetés legfontosabb összetevője a kliens (legyen az gyermek vagy felnőtt) és a segítő megfelelő kapcsolatának kialakítása (a szakirodalomban ezt a kapcsolatot rapportnak nevezik). A jó rapport kellemes légkört, valamint a beszélgetés, a kapcsolat céljának kölcsönös megértését és elfogadását jelenti. A hatékony rapport jellemzői:

• Elfogadás, megértés, a kliens integritása iránti tisztelet megadása.
• Őszinteség, empátia mindkét fél részéről (elsősorban a segítő kezdeményezi).
• Az előítéletek elleni „küzdelem”, mely mindkét félben benne lehet egymás iránt. Ezeket tudatosítani kell, hogy kezelhető legyen a saját magatartásunk, cselekvésünk. A másik elfogadása nem jelent feltétlenül egyetértést az adott viselkedéssel, hanem csupán annak megértését.

 

Ha kiépült a megfelelő minőségű rapport, lehet „érzékenyebb” témákkal kapcsolatban is puhatolódzni, kérdezni. A rapport nem egyenlő akár a kliens, akár a segítő szeretetével, inkább olyan kapcsolat, melynek alapja a tisztelet, a kölcsönös bizalom és a megengedő attitűd.

 

Egy bizalmi, kölcsönös elfogadáson és tiszteleten alapuló kapcsolat kialakítása különösen fontos a szerhasználók esetében, hiszen a kliensek sok esetben elutasítással, rosszallással, meg nem értettséggel és előítéletekkel találkoznak. Ha nem ezekkel a negatív reakciókkal szembesülnek, az már önmagában pozitív élményt jelenthet számunkra, így a kapcsolat kialakításában is nagy könnyebbséget jelent a segítő számára.

 

Az optimális segítő-kliens kapcsolat elemei

 

1. Elfogadás – Mindenképpen kommunikálja, hogy nem ítéli el a szerhasználat miatt a gyermeket (kamaszt, vagy akár fiatal felnőttet). Megérti, hogy milyen helyzetben van jelenleg, és elfogadja, hogy nem lát másban megoldást, vagy éppen, hogy ebben jó/olcsó stb. szórakozási lehetőséget lát. Ezzel a kommunikációval kifejezi a kliens felé irányuló empátiáját.

 

2. Nyitott kérdezés – Az előzőekben leírtak célja nem csupán az, hogy jól fogalmazott mondatokkal a kliens bizalmába férkőzzünk. Valóban meg kell érteni a gyermek / a kamasz / a fiatal felnőtt helyzetét, álláspontját, ehhez pedig meg is kell ismerni azt. Ehhez igyekezzen nyitottan kérdezni! Ebben a szakaszban nincsenek „jó” és „rossz” válaszok, nincs reagálás (egyetértés vagy egyet nem értés kifejezése). Mindent elfogadunk úgy, ahogyan azt a kliens előadja, ugyanis ennek segítségével ismerhető meg saját realitása, saját világképe.
3. Empátia – Ha már értjük a kliens helyzetét, könnyebb az empatikus reagálás, illetve az empatikus ráhangolódás is. Ilyenkor nem csak verbálisan, de a nem verbális kommunikációs csatornákon keresztül is közvetítsük, hogy átérezzük és megértjük a helyzetét.

 

4. Tartalmazás – a bizalom megalapozását követően, egy ilyen, egymásra hangolódást követő helyzetben, a gyermek (kamasz, fiatal felnőtt) sok más, az életét befolyásoló nehézségről, gondolatról stb. számolhat be, melyek nem feltétlenül vannak kapcsolatban a droghasználattal. Ezeknek az érzéseknek is érdemes teret biztosítani a beszélgetés során, nem csupán a szerhasználattal látszólag direkt módon összefüggő problémáknak.

 

5. Nincs megoldás – ne törekedjünk minél hamarabb megoldani azokat a problémákat, melyeket a kliens vázol! Önmagában a ventilláció, vagyis, hogy valakivel bizalmasan beszélhet ezekről, már segítő hatású lehet a számára. Továbbá, nem is valószínű, hogy egy rövid beszélgetés eredményeképpen tanácsainkat azonnal képes beépíteni az életébe. Ezen felül, sok esetben, a direkt tanácsok inkább ellenállást váltanak ki a kliensekből, melynek több oka is lehet:

• már ő is próbálkozott hasonlóval, sikertelenül;
• nem rendelkezik megfelelő képességekkel, lehetőségekkel vagy erőforrással a megoldáshoz;
• nincs problémabelátása, vagyis nem érzi problémának a szerfogyasztást (pl. szórakozás, kikapcsolódás miatt használja, és úgy véli, bármikor képes leállni vele);
• kommunikációs szinten is problémás lehet a „tanács”: ha valaki tanácsot kap egy „nem-referenciaszemélytől” (referenciaszemély = akinek a véleménye fontos a számára, akihez hasonlónak éli meg magát stb.), az alá-fölé rendelt viszonyt teremt, mely a legtöbbször automatikusan ellenállást vált ki;
• pszichésen jelentkező probléma: az anya-gyermek, a szülő-gyermek vagy a tanár-gyermek viszonyokhoz hasonló helyzetet teremt a tanácsadás, így a kliens ugyanúgy reagálhat, mint ezekben a kapcsolataiban, és amely itt sem vezet eredményre.

 

6. A kliens autonómiájának elfogadása és tiszteletben tartása – ez részben összefügg az ellenállás kérdésével: ha nem fogadjuk el, hogy a másik képes/jogosult saját viselkedésének, viselkedésmódjának megválasztására, vagy ő úgy érzi, nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy döntéseket hozzon életével kapcsolatban, az ellenállást szül. Ezzel szemben, ha tiszteletben tartjuk ezt, és nem „rábeszélni” szeretnénk az általunk jónak, helyesnek, követendőnek tartott életvitelre, akkor a kliens az elfogadást, a felé irányuló tiszteletet fogja megélni, és nagyobb valószínűséggel fog ő is hasonló attitűddel a segítő felé viszonyulni.

 

7. Bizalom mindenek előtt – a fentiek is megerősítik, hogy javasolt tehát segítőként inkább a támogató szerepben maradni, nem pedig „tanácsadóként” fellépni, hiszen így erősebbé válhat az a bizalmi kapcsolat, mely a kliens motiválhatóságának fontos eleme.
8. Hitelesség – az elfogadás mellett, melyet folyamatosan éreztetni kell a klienssel, fontos az is, hogy a segítő képviselje, mi az elfogadható és mi a nemkívánatos viselkedés, magatartásmód, kommunikáció.

 

Az aktív meghallgatás technikája

 

Az aktív hallgatás olyan kommunikációs technika, melynek segítségével

• a klienstől kellő mennyiségű információt gyűjthetünk,
• rendszerezhetjük ezeket az új információkat, valamint ezen keresztül
• jobban megérthetjük a vele kapcsolatos problémát és az azt befolyásoló tényezőket.

 

Az aktív hallgatás segítségével eredményesebben tudjuk kiváltani a kliens bizalmát, valamint e technika nagyban segít az empátia közvetítésében is. Kritikai észrevételek, megjegyzések kommunikációja során különösen fontos az alkalmazása, amellett, hogy elfogadjuk és megértjük a másikat, ő is megértse álláspontunkat, és ne fenyegető, ellenséges reakciónak vélje a részünkről érkező megjegyzéseinket, szempontjainkat vagy akár kritikánkat. Ennek elérésében is nagy segítséget nyújthat az aktív meghallgatás.

 

A figyelem kiemelt szerepe

 

Bármilyen kommunikációs technikáról legyen is szó, a kliensekkel való munkában kiemelten fontos a segítő figyelmi koncentrációja, vagyis annak a képessége, hogy csak és kizárólag a kliensre figyeljünk. Ez számos tényező miatt kihívást jelenthet a szakember számára, azonban csak akkor vagyunk képesek megérteni a másik helyzetét, ha ténylegesen figyelünk rá (és nem csak mondjuk). Ez a tartós figyelem a legtöbb ember számára önmagában jutalmazó hatású, hiszen ritkán tapasztalhatják, hogy osztatlan figyelemmel csak velük törődnek, akár 30-60 percen át! (Gondoljunk csak saját magunkra, hogy milyen érzéseket vált ki belőlünk, ha szívvel-lélekkel figyelnek ránk!) Így önmagában a figyelem olyan technika, mely segít megteremteni a bizalomteljes légkört, ahol a kliens szabadon megnyilvánulhat, feltárhatja gondolatait, érzelmeit, anélkül, hogy bárki el- vagy megítélné. Ez a helyzet teszi lehetővé a kliens saját problémainak részletesebb taglalását, megértetését és megértését, valamint a saját megoldások kidolgozását is.

 

A figyelem zavarának okai lehetnek:

• valami eszünkbe jut arról, amit a kliens mond, esetleg kapcsolódik a mi életünk eseményeihez, és automatikusan ezen kezdünk merengeni, s jó szándéktól vezérelve saját élményeink alapján tanácsot adni („saját filmünket” vetítjük a kliensre);
• a kliens látszólag valami sértőt fogalmaz meg, mi pedig azon rágódunk tovább, ahelyett, hogy a mondanivalója további részére figyelnénk (pl. sokszor mondják a kliensek, hogy „mi sem segítünk rajtuk, felesleges ez az egész” – ez sokkal inkább szól a kliensek „tehetetlenség” érzéséről, mint a mi inkompetenciánkról);
• arra készülünk már fejben, hogyan fogunk „okosan, segítően” reagálni arra, amit a kliens mondott, mit fogunk mondani, ezért már nem is figyelünk a másik mondandójának teljességére.

 

Mindezek spontán, „természetes” módon fordulnak elő mindennapos beszélgetéseink során a hétköznapi életben is, ám az aktív hallgatás technikája megköveteli az összpontosítást és az aktív figyelmet a másik személy irányába.

 

Az aktív meghallgatás technika elemei

1. Szemkontaktus - A szemkontaktus fenntartásával egyszerre többféle pozitív üzenetet is közvetítünk a kliens felé. Figyelmünket, érdeklődésünket, odafordulásunkat, azt, hogy most ténylegesen ő a fontos számunkra. A beszélgetés természetes ritmusát is a szemkontaktus segítségével tartjuk fenn, hiszen ezen keresztül jelezhető, ha reagálni szeretnénk, vagy éppen átadjuk a szót. A hallgató általában többet néz a beszélőre, nagyjából 25-50%-ában a beszélgetési időnek. A szemkontaktus tudatos irányításával a segítő képes erős pozitív hatás kiváltására.

 

2. Bólogatás - A bólogatás szintén hatékony eszköz odafigyelésünk, érdeklődésünk kommunikálására, és további beszédre is sarkallhatjuk vele a klienst.

 

3. Odafordulás, megfelelő testtartás – A nem verbális kommunikáció másik jelentős „közege” az, ha ún. odaforduló, „laza”, nem merev testtartásban, kissé előre dőlve figyeljük a kliens mondanivalóját. Ez még inkább erősíti az előzőekben taglalt technikák és kommunikációs folyamatok hatását (szemkontaktus, figyelem, bizalom stb.).
4. Figyelő hangok – A hümmögés, a rövid „igen”; „igen, értem” reagálások, visszajelzések figyelmünkről, odafordulásunkról tanúskodnak, valamint jelzik, hogy értjük, megértjük a másikat, és jelezzük, hogy beszéljen tovább.

 

5. Kérdezés – a kérdések segítenek a további tájékozódásban, a helyzet mélyebb megértésében, de akár el is bizonytalaníthatják a klienst, vagy jelezhetik számára, hogy nem értette meg őt a segítő, esetleg, hogy nem figyeltek rá.

 

Alapvetően kétféle kérdést alkalmazunk: zárt és nyitott kérdéseket.  Az előbbi esetben olyan kérdéseket teszünk fel, melyekre igennel vagy nemmel, esetleg csak korlátozott számú válaszlehetőséggel lehet válaszolni (pl. „Minden nap használ drogot?”; „Ha ideges, feszült, akkor használ drogot?”). A nyitott kérdések a zártakkal szemben olyan formában feltett kérdések, melyekre a kérdezett tetszőlegesen válaszolhat, mivel nem korlátozzuk a választ sem terjedelmében, sem tartalmában (pl. az előző kérdések esetében: „Milyen gyakran használ drogot?”; „Milyen esetekben használ drogot?”).

 

A kérdés tartalma szerint is kétféle lehet: vonatkoztatási kereten belüli vagy kívüli. A vonatkoztatási kereten kívüli kérdés általában a segítő saját gondolataiból, tapasztalataiból indul ki, nem pedig abból, amit a kliens elmesélt, ezért is nevezik kereten kívülinek. Az ilyen kérdések bár relevánsak lehetnek, sokszor keltik a kliensben azt az érzést, hogy nem figyeltek arra, amit elmondott, vagy a segítőt nem igazán érdekli, ami korábban elhangzott, és inkább saját érdeklődését „erőlteti” a másikra. A vonatkoztatási kereten belüli kérdés esetében, kérdésünk szervesen kapcsolódik a kliens által elmondottakhoz, vagy legalábbis abból a gondolatvilágból, ismeretből indul ki, melyet a kliens már megosztott velünk. Ezzel nemcsak helyzetének mélyebb feltárását és megértését serkentjük, de azt is közvetítjük, hogy figyelünk rá.

 

A kérdések mind a négy formája hasznos és informatív lehet a beszélgetés, illetve a kapcsolat adott szakaszaiban, ezért fontos a megfelelő kérdés megválasztása a beszélgetés során. Ehhez érdemes a következő szempontokat figyelembe venni:

• Ha szorongó klienssel van dolgunk, érdemes kezdésként néhány zártabb kérdést feltenni, ami „kapaszkodót” ad a kliensnek, így oldja a feszültségét (pl. „Volt-e már hasonló helyzetben?”; „Volt-e már ezzel kapcsolatban konfliktusa?”).
• Amikor csak lehet, kérdezzük a klienst saját vonatkoztatási keretén belül, ahol otthonosabban mozog, mert ez is feszültségoldó hatású. Ilyenkor használjuk az általa használt kifejezéseket, szavakat (pl. „Említette, hogy sokat hallgat zenét. Milyen zenét szeret?”).
• Kerüljük az irányító (szuggesztív) kérdéseket! Pl. „Ugye, érthető voltam?!”
• Legtöbbször nyitott kérdéseket használjunk. Ha valami nem világos, nem érthető, akkor a pontosítás miatt alkalmazhatunk zárt kérdéseket is.

6. Visszajelzések – a bólogatáson, és hasonló, fentebb felsorolt technikákon túl, fontosak a visszajelzések, hogy éreztessük a klienssel, hogy értjük, megértjük, amit mond. Ennek a reakciómódnak többféle formája lehetséges:

• összefoglalás, visszakérdezés, tisztázás: tömör összefoglalása annak, amit a kliens mondott, esetleg kérdés formájában is feltehetjük (pl. „Ha jól értem…”; „Jól értem, amit elmondott most?”), annak érdekében, hogy pontosítsuk, jól értettük az elhangzottakat és minden fontos részlet szóba került. Vagyis, a kliens maga is reagálhat úgy az összefoglalásra, hogy ő nem erre gondolt, vagy esetleg kihagyott, nem említett valamit eddig, ami fontos, és ezt most pótolhatja, megerősítheti.
• érzelmek visszatükrözése: a mondanivaló tartalmi összefoglalása mellett, a beszélő érzelmeire is reflektálhatunk, mely erősíti empátiánk közvetítését és a megértést. Az érzelmi tartalmak tükrözése legtöbbször a kliens viselkedésének érzékelhető érzelmi állapotát veszi alapul. Pl. „ez biztosan nagyon szorongató élmény volt…”.

 

+1. Saját álláspont, érzelmek közvetítése – nem kapcsolódik közvetlenül az aktív hallgatás technikájához, de a kapcsolat kialakításában fontos, hogy a kliens megismerje a mi álláspontunkat is. Hasznos lehet, ha megfelelő formában ezt is a kliens tudomására hozzuk. Ilyen esetekben hangsúlyozzuk, hogy véleményünk nem kizárólagos, elfogadjuk a másik álláspontját is, de fontos, hogy ő is tudjon a miénkről. Továbbá, érzelmeinket is közvetíthetjük, de nem szabad, hogy eluralkodjanak rajtunk, vagy befolyásolják további reakcióinkat. 

 

 

 

PSZICHOAKTÍV SZERT HASZNÁLÓ NŐK ELLÁTÁSÁNAK NÉHÁNY SPECIÁLIS SAJÁTOSSÁGA A VÁRANDÓSGONDOZÁSBAN

 

 

A pszichoaktív szert használó – esetünkben a kábítószerek bármely fajtáját fogyasztó –várandós nők ellátásának sajátos szempontjai és eljárásai vannak.

 

A várandósgondozás szereplői – a szülész-nőgyógyász szakorvos, szülésznő, védőnő, háziorvos –, és az addiktológiai szolgáltatások – ide értve az egészségügyi, szociális szolgáltatásokban, önsegítő, tapasztalati segítő, sorstárssegítő programokban dolgozó szakemberek. A pszichoaktív szert használó várandós nők gondozása szempontjából ezeknek a szereplőknek az összefogása hozza a legjelentősebb eredményeket.[10]

 

A pszichoaktív szert használó nők ellátásának első lépése a célcsoporthoz tartozó személyek elérése és bevonása a várandósgondozás és az addiktológiai ellátás folyamatába

 

A hivatkozott EMMI rendelet 2. §(1) bekezdése szerint: „A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely a) a védőnő, b) a háziorvos, c) a szülész-nőgyógyász szakorvos, d) a várandós választása esetén a szülésznő, valamint e) a várandós együttműködésén alapul”.

 

Az együttműködés szempontjából figyelembe kell venni, hogy a pszichoaktív szert használó várandós nők akár több okból is, gyakran másoktól eltérő módon kapcsolódnak be a várandósgondozás folyamatába. E célcsoport tagjainak elérése, a gondozásba való bevonásuk nehezebb lehet. A bevonást nehezítő problémák a következők.

 

A./ A várandósgondozás folyamatát jelentősen hátráltathatja, ha a várandós nő számára a pszichoaktív szerhasználatról nem, vagy hiányosan állnak rendelkezésére információk. Ennek mérséklése érdekében ajánlott az addiktológiai kockázatok és ellátási szükségletek felmérése. Ehhez a felméréshez célszerű standard kérdőíveket alkalmazni, amelyek egységes értékeléshez és összehangolt kezelési stratégia kialakításához segíthetik a gondozásban részt vevő szereplőket.

 

A várandós nő addiktológiai jellemzőinek elsődleges felmérésére az ASI (Addiction Severity Index) kérdőív alkalmazása javasolt.  A kérdések a következőkre terjednek ki:

• a használt pszichoaktív szer(ek) megnevezésére,
• az aktuális használat gyakoriságára,
• az aktuálisan használt mennyiség meghatározására,
• az esetleges korábbi addiktológiai ellátások felsorolására, az ismert kezelő intézmény(ek) megnevezésével.

 

A kérdőívhez kapcsolt tájékoztató információkat tartalmaz arról, hogy az eset:

 

1. addiktológiai szempontból „alacsony kockázatúnak” minősül, és a várandósgondozás keretei között elégséges tájékoztatni „a várandóst a várandósság alatt követendő egészséges életmódról, különös tekintettel a dohányzás, az alkohol- és kábítószer fogyasztás várandósságra gyakorolt káros következményeiről”,
2. „magas kockázatúnak” minősül, amiről tájékoztatni szükséges a szülész-nőgyógyászt, mint „felelős személyt”.

 

A magas kockázatú esetek körében eljáró felelős személy a várandós nő addiktológiai jellemzőinek elsődleges felmérésére ASSIST (vers 3.)/PIP[11] kérdőívet alkalmaz. A kérdőív adatainak értékelése nyomán, a várandósgondozást

1. vagy a várandósgondozás szereplői végzik,
2. vagy a felelős személynek kötelessége az addiktológus szakorvos bevonása.

 

Az addiktológiai szempontból magas kockázatú esetekben a felelős személy:

12. a várandósgondozás időtartama alatt legalább a 10-12. és a 22-24. hetek időszakában, illetve szükség szerint konzíliumot tart addiktológus szakorvossal,
13. legkésőbb a szülés várható időpontja előtt 8 nappal, addiktológus szakorvos bevonásával, javaslatot tesz a várandós nő és/vagy születendő gyermeke további egészségügyi, szociális, jogi, esetleg gyermekvédelmi ellátására, utánkövetésére.

 

B./ Pszichoaktív szert használó várandós nő ellátásában ajánlott az ún. esetmenedzser alkalmazása. Az esetmenedzser kulcsfontosságú személy, aki biztosítja a várandós nő különféle segítői szerepek, kompetenciák, tevékenységek, intézmények közötti eligazodását, összehangolja és koordinálja a teljes gondozási folyamatot.

 

Az esetmenedzser lehet a várandósgondozás bármely szereplője, addiktológiai szolgáltató, vagy más egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi stb. szervezet munkatársa. Az esetmenedzser kiválasztásában mindig el kell fogadni a várandós nő döntését, mivel az esetmenedzselés akkor lehet hatékony, ha a várandós nő és az esetmenedzser között bizalmi viszony alakul ki.

 

A várandós nő az esetmenedzser részére meghatalmazást adhat, aki ezt követően képviselőjeként – a meghatalmazó személlyel együtt vagy önállóan – járhat el.[12]

 

A meghatalmazás tartalmát az eset jellemzőitől függően célszerű meghatározni, azzal, hogy hosszabb távra tervezhető képviselet esetén nem csak a várandósság időszaka, hanem a szülés utáni időszak igényeit is figyelembe lehet venni. A képviselő meghatalmazása kiterjedhet

• várandósgondozás, addiktológiai, és/vagy más szakellátás,
• lakhatás, bentlakásos intézményi ellátás, más szociális ellátás szervezésére,
• pénzbeli szociális ellátással kapcsolatos eljárásra,
• gyermekvédelmi, gyámhatósági eljárásra,
• (ügyvéd által végzett) jogi segítségnyújtás, áldozatsegítés szervezésére stb.

 

C./ Ha a szerhasználó várandós nő elutasítástól, stigmatizációtól, megalázó bánásmódtól tart, ilyen tartalmú félelmei hátráltathatják vagy késleltethetik a várandósgondozás igénybevételében. Ennek kiküszöbölésére, addiktológiai szolgáltatók (vagy más egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi stb. szervezetek) egyrészt ajánlhatnak általuk már ismert közreműködőt (például szülész-nőgyógyász szakorvost), másrészt a várandós nő egyetértésével felvehetik a közvetlen kapcsolatot a várandósgondozás szereplőivel, felajánlhatják közreműködésüket az ellátás monitorozásában, szükség esetén személyes kíséretet biztosíthatnak egyes ellátások igénybevételéhez. Mind a kapcsolatfelvétel támogatása, mind a várandósgondozás nyomon követése hozzájárulhat a várandós nő és a várandósgondozás szereplői közötti bizalmi kapcsolat kialakulásához és fenntartásához, a gondozás folyamatosságához.

 

E tevékenységek elsősorban hivatásos segítői feladatok, megoldásukba azonban be lehet vonni önkéntes vagy önsegítő személyeket, csoportokat. A nem hivatásos segítők például saját tapasztalataik megosztásával jelentős megerősítést adhatnak az együttműködés fenntartásához, közreműködhetnek személyes kíséret biztosításában, ami feltétele lehet az egyes ellátások sikeres igénybevételének.

 

D./ Előfordul, hogy pszichoaktív szerhasználó várandós nő az állapotát kísérő testi tüneteit a szerhasználat kísérő tüneteiként értelmezi, ezért várandósságát a lehetségesnél később ismeri fel.

 

Ha a várandós nő kapcsolatban áll addiktológiai szervezettel, annak munkatársai segítséget nyújthatnak számára az aktuális tünetek értelmezésében. Emellett bármely szolgáltató szervezetnél lehetséges terhességi tesztet végez(tet)ni, vagy az érintett személyt olyan egészségügyi ellátás felé irányítani, ahol a várandósság tényét megállapíthatják.

 

E./ Előfordulhat az, hogy a várandós nő a szerhasználatot titkolja, vagy mértékét kisebbíti. Az addiktológiai szolgáltatók előnye lehet, hogy a várandós nővel pszichoaktív szer használata miatt kerülnek kapcsolatba. Ilyen esetekben, ha a várandós nő a várandósgondozásban nem vesz részt, vagy ott (részben) titkolja a szerhasználatot, lehetőség van e magatartása okait tisztázni.

 

Lehetséges, hogy a várandós nő valamely jogi szankciótól, például büntetőjogi felelősségre vonástól, vagy a születendő gyermek elhelyezésétől stb. tart. Az ilyen jellegű aggodalmak kezeléséhez célszerű olyan kiadványokat (például szórólapokat) rendszeresíteni, amelyek bármely segítő szervezet rendelkezésére állhatnak (például az interneten keresztül), és tisztázzák

• a hatályos büntetőjogi szabályokat (kábítószer-használat, a magzat veszélyeztetése stb.),
• az ellátásban részt vevő személyek, intézmények (védőnő, orvos, gyermekjóléti szolgálat stb.) jelzési, illetve titoktartási kötelezettségeit,
• az ellátottjogi szabályokat,
• a jogi segítségnyújtási formák igénybevételének szabályait és eléréseit stb.

 

Szükségessé válhat olyan komplex esetkezelés alkalmazása, amelyben jogi tanácsadó vagy képviselő is részt vesz. Ilyen lehet, ha pl. a szerhasználattal összefüggésben felmerül a születendő gyermek későbbi elhelyezésének kérdése. Mind az eset kimeneteléről való előzetes konzultáció, mind a jogi tanácsadás vagy képviselet[13] biztosítása garanciális elemként elősegítheti, hogy a várandós nő részt vegyen a várandósgondozásban, szerhasználatáról pontosan informálja az őt gondozó szakembereket.

 

A szerhasználat (részbeni) eltitkolását motiválhatja, ha a várandós nő nem bízik az ellátás valamely helyi szereplőjében. Előfordulhat, hogy a gondozásában részt vevő szakember szűkebb lakókörnyezetében él, ismeri, esetleg gondozza a várandós családtagjait, ismerőseit, és a várandós nő, tartva az információ indiszkrét kezelésétől, fél a szerhasználatáról beszámolni. Amennyiben a bizalmi kapcsolat nem teremthető meg, szükségessé válhat más (távolabb élő, a szerhasználat kezelésében jártas stb.) szakember (például szülész-nőgyógyász) bevonása.

 

Felmerülhet, hogy a szerhasználat (részbeni) eltitkolására nincs racionális magyarázat, ilyen esetben indokolt lehet pszichológus, pszichiáter bevonása.

 

F./ A várandósgondozásban való részvételt befolyásolhatja, ha a pszichoaktív szert használó várandós nő pontatlanul (alul- vagy túl-)értékeli magatartása kockázatait. Az alulértékelt kockázat előidézheti például, hogy egyáltalán nem, későn, vagy az indokoltnál ritkábban vesz részt várandósgondozásban, vagy más ellátásban. A túlértékelt kockázat például indokolatlan abortuszhoz, jelentős stresszhez, a magzat megbetegedésétől, halálától stb. való irreális félelemhez vezethet.

 

A várandós nő (és a segítő közreműködők!) helyes kockázatértékeléséhez kerülni kell az egyoldalú (például csak veszélyeztető tényezőket hangsúlyozó) tájékoztatást, helyette célszerű minél több ellenőrzött, tapasztalati tényt ismertetni, továbbá – ha lehetséges – a helyzetértékelésbe a feladatra felkészített sorstárs segítő személyeket, anonim önsegítő csoportokat bevonni. Ez bizonyos mértékig tehermentesíti is a szakmai közreműködőt.

 

Addiktológiai szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szabályok a várandósgondozásban

 

A korábban hivatkozott EMMI rendelet 5. §. (1) f) pontja szerint a védőnő, a 10. §. f) pontja szerint a felelős személy „szükség szerint tájékoztatja a várandóst a dohányzásról, az alkohol- és kábítószer fogyasztásról történő leszokást támogató programokról”.

 

A./ A várandósgondozás szereplői a tájékoztatás keretében ajánlható programokról az interneten (is) elérhető, folyamatosan frissülő intézményi, szolgáltatási jegyzéket tesznek közzé, amely tartalmazza az addiktológiai szolgáltatások, rehabilitációs szerhasználatot helyettesítő, illetve absztinencia-orientált programokat, az ezeket támogató, kiegészítő szociális szolgáltatások profiljait, pontos neveit és elérhetőségeit.

 

B./ A pszichoaktív szerekről történő leszokás esetén kötelező a várandós nő orvosi kontrollja. A várandósgondozás szereplőinek, különösen a magas kockázatú esetekben, figyelmeztetniük kell a várandós nőt, hogy a pszichoaktív szer használatának mérséklése, illetve elhagyása további kockázattal járhat, ezért azt kizárólag addiktológiai intézményi támogatással kezdje meg. Fontos figyelmeztetni a nem orvos által írt gyógyszer(ek) szedésének veszélyeire, illetve arra, hogy gyógyszerelés megkezdéséhez vagy megváltoztatásához elengedhetetlen az orvosi közreműködés. Javasolt, hogy indokolt esetben, az addiktológiai ellátás igénybevétele érdekében, a várandósgondozás szereplője a várandós nővel közösen vegye fel az ellátási kapcsolatot.

 

C./ Az addiktológiai szolgáltatások bármelyikének igénybevétele során a várandós nők elsőbbséget élveznek.

 

D./ Bármely (különösen a kiskorú, cselekvésében korlátozott, fogvatartott, bentlakásos intézményben élő személyt ellátó) szolgáltatás, intézmény, amelynek feladata pszichoaktív szert használó várandós nő gondozása, felügyelete, képviselete, egészségügyi szakkérdésben köteles megkeresni a várandósgondozásban felelős személyt, továbbá köteles elősegíteni a várandós addiktológiai szolgáltatónál, vagy a szolgáltató rendelkezései szerint történő ellátást. A felelős személy, illetve az addiktológiai szolgáltató kezelési utasításaitól nem térhet el.

 

 

SEGÍTŐ SZERVEZETEK LISTÁJA, ELÉRHETŐSÉGEI

 

 

A kábítószer-használattal összefüggésben igénybe vehető segítő, vagy kezelő állami intézmények, civil szervezetek listája az interneten a következő link alatt érhető el:

 

DROGINFO.HU

 

 

 

A „Droginfo.hu” oldalon rendszerezve megtalálhatóak azok az állami, illetve nem állami szervezetek, amelyek a prevenciós tevékenység, vagy az ellátás során szakmai segítséget nyújthatnak a védőnői munkához.

 

 

A DROGHASZNÁLAT MEGELŐZÉSÉVEL, KEZELÉSÉVEL KAPCSOLATOS „JÓ GYAKORLATOK”

 

 

A gyermekkor és serdülőkor fejlődéspszichológiai szempontból kitüntetett életkori szakaszok, melyek a viselkedésváltozás lehetőségét természetszerűleg magukban hordozzák. Egyúttal olyan életkori csoportokról van szó, ahol a különböző (legális és illegális) szerek kipróbálása, vagy akár ismételt használata egyre nagyobb gyakorisággal jelenik meg.

 

Ennek megfelelően, a legtöbb szerhasználattal kapcsolatos beavatkozás hatékonysága nagyban függ attól, hogy valóban az adott életkori csoportot célzó és e célcsoport sajátosságaihoz illeszkedő beavatkozásokat tervezzünk. Számos kutatás mutatott rá, hogy ezekben az életkori csoportokban e módszerek segítségével nagyobb hatékonysággal előzhető meg a droghasználat (vagy az alkoholizmus) súlyosbodása, klinikai szintűvé válása.

 

A viselkedésváltozás hatékonyságot befolyásoló jellemzők

 

A magatartás, a viselkedés változtatásának hatékonysága jelentős mértékben függ az egyén képességeitől. E képességek az eltérő életkorokban nagyban különbözőek. A képesség pedig nem más, mint a viselkedés megvalósításához szükséges testi és lelki készségek összessége. A képességen kívül szükséges még a motiváció, amely alatt a cselekvést elindító tudatos döntéseket, az egyén szándékait és automatikusan adott válaszait, vagyis szokásait értjük. Egy viselkedésformát természetesen meghatároznak a körülmények is, azaz az egyén fizikai-, valamint szociális-kulturális környezete. A viselkedés pedig legtöbbször visszahat a befolyásoló tényezőkre, és azok egymásra is hatással vannak. Egy beavatkozás tervezésénél tehát mindhárom faktort, és a viselkedés változásának e faktorokra gyakorolt hatásait is figyelembe kell venni.

 

Így például, számos sport esetében az alkoholfogyasztás hozzátartozik mind a szurkolói magatartáshoz, mind pedig a sportsikerek ünnepléséhez. Ennek következménye, hogy a sporthoz szorosan kötődő csoporthatásoknak, kortárs kapcsolatoknak köszönhetően az alkoholfogyasztás „normalizálódik”, vagyis társas normává, egyfajta csoportelvárássá alakul e körben. Így bárki, aki szeretne az adott csoport tagja lenni, szembesül ezzel a viselkedéses elvárással, hogy alkoholt kell fogyasztani a meccsek közben, vagy azt követően. A folyamat vége pedig, hogy az alkoholfogyasztás, vagy bármely más tevékenység társas szinten elfogadottá, követendővé válik. A folyamat pedig végeredményképpen odáig vezet(het), hogy a személyek nem, vagy csak csekély mértékben értékelik negatívan vagy ítélik el a szerhasználatot.

 

Ennek megfelelően, a célzott beavatkozások akkor hatékonyak, ha szociális készségfejlesztésre, illetve életvezetési tanácsadásra is sor kerül a program során. A programok hatékonyságát emeli:

• az életvezetési készségek fejlesztése
• a társas készségek, a személyközi kommunikáció javítása
• az önreflexió kialakítása, erősítése
• a saját-élmények és érzések szerepének hangsúlyozása a viselkedésváltoztatás folyamatában
• a motivációk erősítése
• a döntéshozatali folyamatok és stratégiák adaptívabbá tétele
• a szerrel, szerhasználattal kapcsolatos attitűdök és hiedelmek megváltoztatása

 

Motivációk

 

A magatartás alakítása nem jöhet létre az egyén motiváltságának hiányában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak abban az esetben lehet egyértelműen kimutatni a rövid intervenciók hatását, ha a személyek segítséget is keresnek a leszokáshoz.

 

Az egyéni motivációk sok esetben egymással ellentétes hatást fejtenek ki, melynek felismerése és „kezelése” számos előnnyel járhat. Amikor a személy egyes motívumai, vagy érzései, gondolatai és viselkedése egymással ellentétesek, az egyén pszichés állapotát ambivalenciának nevezzük. Az ambivalencia sok esetben a szerhasználat vagy szerfüggőség alapját adja: a szerhasználatnak számos „előnye” lehet az egyén számára (pl. szórakozás, hangulat javítása stb.), és ezek tartják fenn a motivációt a szerhasználat folytatására, miközben sok esetben ismeretesek, vagy észlelhetőek a negatív hatások is. Az intervenciók sarokpontja lehet az, hogy az egyén fel tudja oldani a kialakult ambivalens helyzetet, és megszabaduljon az „önellentmondás” okozta feszültségtől. Az ambivalencia fenntartását ugyanakkor a viselkedésekhez való ragaszkodás is elősegíti: a megszokott környezetben, a megszokott viselkedések kiszámítható eredményhez vezetnek, melyek egyfajta látszólagos stabilitást kölcsönöznek a személynek. Következésképpen, a viselkedésváltozás kevésbé vonzó, sőt, szorongáskeltő alternatíva is lehet, mely kibillenti a személyt az egyensúlyából.

 

Ezek miatt, a motivációs kérdések igen érzékeny pontjai lehetnek a különféle beavatkozásoknak. Fontos, hogy a kliensek felismerjék az adott problémát, megértsék, milyen lépéseket tehetnek a megoldás felé, és milyen várható hatásokkal kell számolniuk a változás következtében. A személyek motivációinak erősítésére, illetve a problémák megfogalmazásának elősegítésére a leggyakrabban, a motivációs interjú technikáját alkalmazzák.

 

 

Motivációs interjú

 

A motivációs interjú tulajdonképpen éppen az ambivalencia erősítése révén kíván változást előidézni. A módszer lényege, hogy az egyén értékrendszere és a társadalmi normarendszer egymásnak ellentmondó pontjaira fókuszál. Vagyis az egyéni értékrend és a társas kontextus elvárásait ütköztetik, amellett, hogy a fellépő konfliktusokat minimalizálják a foglalkozások során. Ily módon a személy nem érzi, hogy bizonyos, általa nem kívánatos következményekkel mindenképpen szembe kell néznie. Ezzel a módszerrel könnyebben elérhető, hogy az egyén ellenállása a változással szemben csökkenjen. A cél az, hogy a fiatal rádöbbenjen, milyen kockázattal és ártalmakkal járhat együtt pl. a drogfogyasztás, és elgondolkozzon, vagy akár változtasson is szokásain.

 

A motivációs interjú hatékonyságát több gyakorlati és vizsgálati tapasztalat támasztja alá. Egy kutatásban például drogfogyasztó fiatalokat vizsgáltak. A kontrollcsoporthoz képest (ahol a fiatalok nem vettek részt motivációs foglalkozáson), a motivációs interjún résztvevők nagyobb valószínűséggel változtatták meg drogfogyasztási szokásaikat. Emellett számos, a drogfogyasztással kapcsolatos kockázatos viselkedésformájukat is nagyobb eséllyel változtatták meg ezek a fiatalok. Fontos kiemelni, hogy a legnagyobb mértékű változást az intenzív drogfogyasztók csoportjában találták: úgy tűnik tehát, hogy a többféle problémával küzdő (tanulási nehézségek, hiányos szociális képességek stb.), legmagasabb rizikójú csoportok esetében mutatkozik a leghatékonyabbnak ez az egyénre szabott módszer.

 

A módszer lényegi eleme a segítő attitűdje, amit a kliens felé közvetít: olyan légkört kell teremteni, melyben a fiatalnak módjában áll szabadon dönteni arról, hogy változtat-e a viselkedésén, vagy sem. Erősíteni kell a saját felelősségérzését, ugyanakkor mellőzni az alá-fölérendelt kommunikációs viszonyt. Mivel legtöbb esetben a szerhasználók motiváltsága erősen változékony, ez a módszertan bármely beavatkozás, bármely pontján szükséges lehet. A motivációs interjú öt alappilléren nyugszik:

• Fejezzük ki az empátiát.
• Kerüljük a nyílt, közvetlen konfrontációt, vitát a klienssel.
• Próbáljuk meg hangsúlyozni az ambivalenciát, az ambivalens viselkedési elemeket.
• Hasznosítsuk a kliens ellenállását. Használjuk ki, hogy ragaszkodik a már meglévő viselkedésmintáihoz, és használjuk ezt a motivációját arra, hogy a viselkedésváltozást előremozdítsuk.
• Erősítsük önreflexiós képességeit, önbizalmát és én-hatékonyság érzését.

 

A motivációs interjú módszertanát jól be kell gyakorolni minden szakembernek, aki szerhasználókkal, szerfüggőkkel foglalkozik. A megfelelő kommunikációs technikák elsajátítása és készségszintű begyakorlása elengedhetetlen. A kliensek motivációinak erősítése érdekében más módszerek is alkalmazhatóak, melyek alapvetően szintén a motivációs interjú technikáján alapulnak:

• jól érthető, a mindennapokba jól beépíthető tanácsok a viselkedésváltozással kapcsolatban
• akadályok, ellenállás feloldása a változással szemben
• a választási alternatívák részletes átbeszélése; a saját felelősség hangsúlyozása
• a fennálló viselkedéssel szembeni pozitívumok csökkentése, a fenntartani kívánt magatartás kívánatosságának csökkentése
• visszajelzés adása, az önreflexió fejlesztése
• célok definiálása, a célhoz vezető lépések megtervezése
• aktív, érdeklődő attitűd a segítő részéről, a társas támogatás megvalósításaként

 

Rövid intervenciós technikák, egyéni konzultáció

 

A rövid intervenciók olyan beavatkozások, melyek korlátozott időtartamon belül (tipikusan 5 alkalom) elsősorban a motivációk erősítése és/vagy készségek fejlesztése révén segítik elő a viselkedésváltozását. Az ilyen jellegű intervenciók alkalmazása főként olyan esetekben tűnik különösen vonzónak, amikor az anyagi és más erőforrások csak korlátozottan férhetőek hozzá. Számos esetben a szakemberek elérhetősége, ideje is limitált, és így különösen fontos lehet a költség- és időráfordítás tekintetében eredményesen alkalmazható beavatkozások tervezése. 

 

A legtöbb rövid beavatkozás kognitív-viselkedéses terápiás alapelvek, illetve motivációs terápiás elemek használatára épül, kiegészítve azokat a viselkedésváltozás modelljeivel. Ennek értelmében e módszerek leginkább az egyén képességeinek, motivációinak és lehetőségeinek számbavétele és/vagy erősítése, támogatása révén kívánják elérni, hogy képes legyen saját viselkedését értékelni és kontrollálni.

 

A rövid intervenciós programok sok esetben egyidejűleg többféle módszert is alkalmazhatnak az egyén képességeinek kibontakoztatására, fejlesztésére, vagy a motivációk erősítésére. Ilyenek lehetnek például:

• alapvető információk átadása (pl. a fogyasztás hatásai – a képességek változása a használat alatt és után; anyagi ráfordítások stb.)
• visszajelzés a viselkedésről (pl. a referenciacsoport, azaz a kortársak, barátok visszajelzései arról, hogyan változik meg az egyén viselkedése a szer hatására)
• a célviselkedés meghatározása (pl. a fogyasztás csökkentése kezdetben)
• a változtatási stratégia lépéseinek átbeszélése (pl. a szer helyettesítése mással; olyan tevékenységek végzése, helyzetek teremtése stb., melyek hasonló örömforrást okozhatnak).

 

A fenti módszerek bizonyítottan hatásosak bizonyos szerhasználat esetén. Így például az alkoholfogyasztás, valamint más, alkohollal kapcsolatos viselkedéses-, és képességbeli problémák kezelésében a fenti módszerek alkalmazása erőteljesebb hatást gyakorol, mint más intervenciós technikák. 

 

Céljait tekintve is lehet többirányú egy ilyen beavatkozás egyszerre: nemcsak egy, meghatározott szerrel, hanem párhuzamosan, akár több szerrel kapcsolatban (pl. marihuána- és alkoholfogyasztás) is alkalmazhatóak ezek a módszerek. Egy másik hatásos stratégia az illegális droghasználat csökkentésére az lehet, ha a droghasználat csökkentésére, kontrollálására dolgoznak ki stratégiát az egyénnel közösen. Fontos megjegyezni azonban, hogy csak a célzott szerhasználat esetében jelentkezik kimutatható hatás, ezzel szemben az ún. általános prevenciós-, intervenciós hatás (más szerek használatára vonatkozóan) nem tapasztalható. Mindez azt jelenti, hogy a beavatkozásokat úgy kell tervezni, hogy azok egy vagy több szerre vonatkozzanak, de ezeket pontosan definiálni is kell. Mindegyik esetén külön-külön kell ismereteket átadni, célviselkedést definiálni, előnyöket-hátrányokat számba venni stb. Másként fogalmazva: ugyanazon módszerek alkalmazhatóak minden szer esetében, akár ugyanazon intervenciós foglalkozáson belül is, de fontos, hogy mindegyik szer „sorra kerüljön”. Hangsúlyozzuk, hogy az általánosságban megfogalmazott szerhasználattal kapcsolatos tanácsadási-, prevenciós módszerek nem kellően hatásosak (pl. „a drogfogyasztás káros”). 

 

Az egyéni konzultációs módszerek esetében fontos, hogy nemcsak a szorosan a szerhasználathoz kapcsolódó viselkedések célozhatóak meg. Azaz, többféle célt definiálhatunk az ilyen beavatkozások során, úgy, mint pl.

• az önelfogadás, az én-hatékonyság fejlesztése
• az önreflexió fejlesztése: legyenek tudatában és képesek legyenek elfogadni, hogyan látják őket mások
• a belátás erősítése a saját viselkedések kapcsán: azaz nagyobb viselkedéskontroll elérése
• az egyéni és társas konfliktuskezelési-, és problémamegoldó repertoár fejlesztése
• az egészségkárosító magatartásmintákhoz kapcsolódó téves hiedelmek, attitűdök megváltoztatása

 

Társas/környezeti hatások

 

A tartós viselkedésváltozás eléréséhez az egyén kognitív-viselkedéses képességeinek fejlesztése elengedhetetlen, ugyanakkor önmagában nem elégséges. Mindig fontos a környezet, elsősorban a társas környezet (család, iskola, iskolán kívüli kortárskapcsolatok) elemzése és lehetőség szerinti bevonása a viselkedésváltozás kialakítása, illetve a fenntartási fázis során. A társas támogatás segítségével hatékonyabbá tehető a megváltozott viselkedés, valamint segíthet az új magatartásforma hosszú távú fenntartásában.

 

 

Közösségi programok

 

A közösség legtöbbször az azonos földrajzi területen élő személyek csoportját jelenti, és így a közösségeket célzó programok szükségszerűen általánosabb célokat szem előtt tartó beavatkozások lehetnek. A közösségi programok elsődleges célja, hogy a közösség minden tagját felruházzák a megfelelő ismeretekkel és készségekkel, melyek segítségével a szerhasználat megelőzhető, vagy legalább csökkenthető.

 

A kutatások azt mutatják, hogy mind az iskolai közösségeket, mind pedig általában, egy közösséget célzó beavatkozások a legális és illegális szerhasználat csökkentésében, illetve ezek használatának a késleltetésében a leghatásosabbak, különösen a magas kockázatú csoportokban, az alacsonyabb kockázatú csoportokhoz képest. Az alkalmazott módszerek közül, a magatartási és életvezetési készségeket fejlesztő, valamint a csapatépítő jellegű és önreflexiót fejlesztő beavatkozások bizonyultak a leghatékonyabbnak. A vizsgálatok a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kannabisz fogyasztás esetében mérték a hatást, valamint általában olyan programokat vizsgáltak, melyek a segítő és a kliens minőségi kapcsolatán alapultak.

 

Szintén hatásosnak mutatkoznak azok a programok is, melyet a szerhasználó szülők gyermekeinek, vagy a szerhasználó családtaggal rendelkező családokban felnövő gyermekeket támogató csoportoknak szerveznek. Ilyen esetekben sor kerülhet sorstárs-mentor képzésre is, mely még inkább növeli ezen beavatkozások hatékonyságát. Az ilyen programok esetében javul a fiatalok stresszel való megküzdési potenciálja, képesek erősíteni társas támogatottságukat és így hatékonyabban tudják csökkenteni a mindennapi feszültségeiket.

 

Családoknak szóló programok

 

Mind a motivációs technikák, mind a rövid intervenciók, mind pedig a közösségi programok tartalmaznak olyan elemeket, melyek a családokkal való munkában eredményesen alkalmazhatóak. Egy családban számtalan kapcsolati konfliktus jöhet létre, vagy az érzelmek elfojtása, vagy a kapcsolatok kiüresedése folytán. A családokat, ahol ilyen jellegű problémák lépnek fel, illetve ahol függő, vagy szerhasználó személy van, veszélyeztetett családnak tekinthetjük. Ugyanakkor, a veszélyeztetettség felmérése nélkül is lehet olyan programokat tervezni, melyek a családokat célozzák, s éppen ez a nagy előnye ezeknek a beavatkozásoknak.

 

A család, mint elsődleges szocializációs közeg, mint az alapvető normák kialakításában és megszilárdításában kulcsszerepet betöltő faktor, komoly, meghatározó tényezőnek tekinthető a szerhasználattal kapcsolatos viselkedések esetében. A statisztikák szerint, a gyermekek szerhasználatát a leggyakrabban vagy legnagyobb mértékben befolyásoló tényezők az alábbiak:

• szülői szerhasználat
• idősebb testvérek szerhasználata
• szülői kontroll hiánya, vagy elégtelensége
• a gyermek számára nem kielégítő családi kapcsolatok
• családi traumák, vagy negatív életesemények
• rossz anyagi körülmények

 

Ezekkel szemben a családi kohézió, a minőségi szülő-gyermek kapcsolat és közös családi programok sok esetben védő faktorként hatnak. Jól látható tehát, hogy a család mint egység, igen fontos szerepet tölt be a viselkedésváltozás esetében. Azt mondhatjuk, hogy az elsődleges gyakorlás színtere, és nagyon fontos, hogy a családi egyensúly hogyan reagál a viselkedésváltozásra, illetve, hogy a családtagok milyen mértékben támogatják a fiatalt a magatartásváltozásban. A szakemberek között általában konszenzus van annak tekintetében, hogy az átfogó, családfókuszú prevenciós programok hatásosak mind a legális, mind az illegális szerhasználat csökkentésében. Sajnálatos azonban, hogy a kifejezetten hátrányos helyzetű és veszélyeztetett családok esetében ezeknek a programoknak a hatékonysága nem bizonyított.

 

A családalapú prevenciós programok főként az alkohol- és a kannabisz fogyasztás megelőzése esetében tűnnek hatásosnak. A vizsgált tanulmányok eredményei alapján olyan programelemek bizonyultak eredményesnek a beavatkozások során, amelyek a szülők támogatását, a szülői képességek erősítését és fejlesztését, a családon belüli világos szabályok felállítását és betartását, valamint a pozitív viselkedési normák és családi kapcsolatok megteremtését célozták. Hátrányos helyzetű családoknál azonban ezek a módszerek nem minden esetben bizonyultak hatékonynak, az ő esetükben inkább a rendszeres családlátogatással egybekötött szülő-edukáció és konzultáció tűnt hatásosnak.

 

Iskolásokra irányuló módszerek

 

Iskolai prevenciós programok

 

Az iskolai csoportokat célzó beavatkozások nagy előnye, hogy nagyszámú fiatalhoz juttathatóak el rendszeresen és hatékonyan. Az iskoláskor, azon belül is kitüntetetten a serdülőkor az, amikor a legtöbb fiatal kipróbál valamilyen illegális szert. Ugyanúgy, ahogyan a családok esetében, a fiatalok csoportjaiban is találunk veszélyeztetetteket, mint például a tanulmányi nehézségekkel, társas problémákkal küzdőket, vagy éppen fiatalkorú bűnözőket.

 

Az iskolai programok igen sokrétűek lehetnek. Össze lehet őket állítani úgy, hogy ismereteket adjanak át a szerek különböző fizikai- és pszichés hatásairól, és ezek segítségével csökkentsék ezen magatartásformák kívánatosságát. Emellett irányulhatnak az iskolások önbecsülésének növelésére, vagy a társas készségeik fejlesztéséhez, esetleg a magatartáskontroll erősítéséhez járulhatnak hozzá. Ennek megfelelően, a különböző beavatkozások az alábbiak szerint csoportosíthatóak:

• készségekre fókuszáló beavatkozások
• érzelmi intelligencia fejlesztését célzó intervenciók
• önhatékonyság, magatartáskontroll növelése
• tudásfókuszú, ismeretbővítő foglalkozások

A társas készségek, valamint más képességek fejlesztésén alapuló programok bizonyítottan hatásosak a legális- és illegális szerhasználat csökkentésében. A hátrányos helyzetű tanulók esetében az eredmények nem egyértelműek, de bíztatóak.

 

Így például a különböző életvezetési készségek és társas kompetenciák fejlesztése bizonyítottan csökkentette az alkoholfogyasztást és a kannabisz használatot a serdülők körében. Ezeknek a programoknak az eredményeképpen nemcsak a szerhasználat mértéke csökkent, de nőtt a fiatalok önbecsülése és a kortárs nyomásnak való ellenállás képessége is, melyek szintén fontos indikátorai az eredményes viselkedésváltozásnak. Az egyes programokon belül az interaktív formátumú foglalkozások (ahol a fiatalok tevékenyen, aktívan részt vesznek a foglalkozásokon pl. vita keretében) hatékonyabbak, mint a nem interaktív módon szervezettek. Bizonyították, hogy az interaktív foglalkozások következtében csökken a szerhasználat mértéke (kannabisz, dohányzás, alkohol), illetve az első kipróbálás átlagos életkora is későbbre tolódik. A többkomponensű programok (több színtéren megvalósuló beavatkozások) szintén bizonyítottan hatékonyak, például az alkoholfogyasztás csökkentésében.

 

Számítógépes intervenciós módszerek

 

E módszernek számos hátránya lehet, hiszen éppen a deprimált környezetben élők, akik esetében a leggyakoribb a problémás szerhasználat, csak korlátozottan vagy egyáltalán nem férnek hozzá számítógéphez. A hozzáférés hiánya más dimenzióban is problémát okozhat: a társas kapcsolatok sok esetben éppen segítő hatásúak lehetnek, és az internet alapú módszerek hozzáférésének hiánya ezt a direkt szociális támogatást csökkenthetik.

 

A számítógépes programokra épülő beavatkozások használatából számos más előny is származhat: például a stigmatizáció elkerülése olyan esetekben, ahol a személy azért kerüli el a társakat, mert fél a megbélyegzéstől, a kiközösítéstől. Előnye az internetes alapú programoknak az is, hogy az ott fellelhető információk bármikor hozzáférhetőek a segítséget kereső egyén számára, és sok esetben az alanyok arról számolnak be, hogy könnyebben keresnek ilyen módon információt, mint a hagyományosabb lehetőségek hozzáférése esetén. Idő- és költségráfordítás szempontjából is gazdaságosabb módszernek tekinthetők a számítógépes-alapú intervenciók, és olyan esetben is hatékonyan alkalmazhatóak, amikor a szakemberek elérhetősége korlátozott. Továbbá, a számítógép-alapú programok iskolai környezetben történő alkalmazása szintén hatékony megoldás lehet a szerhasználat megelőzésével, csökkentésével kapcsolatos intervenciók során.

 

Sport

 

A sportról általában feltételezzük, hogy egyértelműen pozitív hatást gyakorol a gyermekek egészségére és fejlődésére. Ugyanakkor, más szempontok alapján elemezve, a sport hatása inkább negatív, azaz károsító lehet a gyermekek számára. Ez történik például olyan helyzetekben, ahol a nem reális, vagy túlzott elvárások meghaladják a gyermek érzelmi-, vagy fizikai képességeit. A sportolás (főként, valamilyen iskolai sporttevékenység esetén) erősen összefügg a dohányzás és illegális szerhasználat csökkenésével. Meglepő módon azonban, több esetben a sportolás és az alkoholfogyasztás között pozitív kapcsolatot találtak. Természetesen a sport nem egységes tevékenység, és több vizsgálatban is különbséget találtak a különféle sportok között, az alkoholfogyasztásra gyakorolt hatásuk tekintetében. A csapatsportok nagyobb alkoholfogyasztással társulnak, mint az egyéni sportok, de további kutatások szükségesek a jelenség részletesebb feltárásához és okainak megértéséhez.

A sportnak is serdülőkorban van a legmarkánsabb védő hatása az illegális szerfogyasztásra, ugyanis e szerek fogyasztása a sportolók körében a serdülőkorban a legalacsonyabb mértékű. Vagyis, a sportolás általános pozitív hatásaival kapcsolatos feltételezések, miszerint jótékony hatást gyakorol a gyermekek és serdülők egészségmagatartására, leginkább az illegális szerhasználat viszonyában bizonyítható, az alkoholfogyasztás esetében éppen ellenkező irányú a kapcsolat.

 

A segítők képességei

 

Minden segítő szakembernek, aki illegális szerfogyasztó fiatalokkal kerül kapcsolatba, azokat valamilyen megelőző-felvilágosító vagy másfajta beavatkozásba bevonja, néhány speciális ismerettel és sajátos felkészültséggel kell rendelkeznie. Ezek közül különösen kettőt emelünk ki:

• motivációs technikák ismerete: ahogy azt az intervenciós programok, technikák tárgyalásakor már részletesen bemutattuk, az érintett gyermekek, serdülők motiváltsága, vagy éppen annak hiánya nagyban befolyásolja az összes beavatkozási formát. Éppen ezért a motiváció erősítését, kialakítását célzó kommunikációs- és egyéb technikák ismerete elengedhetetlenül szükséges a szakemberek számára.
• a kliensek átfogó megértése: az előzőekben szintén részletesen kitértünk arra is, hogy az illegális szerhasználattal kapcsolatos beavatkozások csak abban az esetben lehetnek hosszabb távon hatásosak, ha részletesen felmérjük és megértjük az egyének viselkedését befolyásoló, meghatározó tényezőket. Ilyenek például: társas környezet (család, iskola stb.); az iskolán kívüli tevékenységek (pl. sport, számítógép használat); a gyermekek szociális-, és/vagy kognitív képességei (kortárskapcsolatok, iskolai teljesítmény stb.)

 

Mint ismeretes, a kliensek sok esetben alulszocializáltak, vagyis bizonyos alapvető kommunikációs- vagy viselkedési normával, formával nincsenek tisztában. Éppen ezért, fontos lehet a kliensek előzetes szocializációja is, mintegy előkészítésként a hatékonyabb beavatkozáshoz. A folyamat a kliensek állapotának felmérésével, valamint az aktuális állapotnak megfelelő tájékoztatással kezdődik. Ezt követően a beavatkozás előnyeinek, hátrányainak számbavétele, és a változás lehetséges hatásainak részletes átbeszélése következik. Itt teret kaphatnak a kliensek elvárásai, valamint a beavatkozással, a változással kapcsolatos szorongásaik, félelmeik megfogalmazása, mely segítségével alakíthatók ki a közös célok. Ha a célok és a kliensek feladatai, a velük kapcsolatos elvárások megfogalmazódnak, kezdődhet el a tényleges viselkedésváltoztatás. E lépések az egyéni beavatkozások során alkalmazottak elsősorban, de a közösségre épülő intervenciók esetében sem kerülhetőek meg.

 

 

 

MELLÉKLET

 

A védőnők a dizájner drogokról

 

A dizájner drogok fogyasztásával kapcsolatos ismereteik gyarapítása érdekében a védőnők számára összeállított módszertani útmutató megalapozása érdekében egy felmérés készült. Az interneten keresztül kitölthető online kérdőív adatainak legfontosabb eredményeit a következőkben összegezzük. A kérdőívet 563 védőnő töltötte ki.

 

Probléma-e a pszichoaktív szerek fogyasztása?

 

A védőnők véleménye szerint az általuk ellátott területen/intézményben a legkomolyabb – közepes, illetve annál nagyobb súlyú – probléma a dohányzás, illetve az alkoholfogyasztás. A probléma súlyosságát illetően a harmadik helyen a dizájner drogok fogyasztása, majd a bódító/kábító hatású gyógyszerek nem rendeltetésszerű használata áll. (Az egyes pszichoaktív szerek által okozott problémák súlyosságának megítélése az iskolai osztályozáshoz hasonló ötfokozatú skálán történt. Az egyes azt jelentette, hogy az adott pszichoaktív szer fogyasztása semmiféle problémát nem okoz, az ötös pedig azt, hogy nagyon súlyos problémát jelent. Az alábbi táblázatban látható számok az osztályzatok átlagai.)

 

Mekkora problémának tartja az alábbi szerek fogyasztását a saját körzetében/iskolájában?
dohányzás	3,63
alkohol	2,97
dizájner drogok	2,42
bódító/kábító hatásuk miatt gyógyszerek nem rendeltetésszerű használata	2,24
hagyományos illegális drogok	2,09

 

A pszichoaktív szerek fogyasztásából eredő problémákat az ország egészére nézve is értékelték a válaszadó védőnők. Ebben a léptékben a dohányzás és az alkoholfogyasztás azonos mértékű, de súlyos-nagyon súlyos problémát jelent a kérdőív kitöltői szerint. A harmadik helyre e kérdés esetében is a dizájner drogok fogyasztása került, majd ezt követi a bódító/kábító hatású gyógyszerek nem rendeltetésszerű használata. A hagyományos kábítószerek fogyasztása az ország egészét tekintve nem jelent igazán komolyabb problémát a válaszadók szerint. (Az értékelés ez esetben is a már ismertetett módon, ötfokozatú skálán történt.)

Mekkora problémának tartja az alábbi szerek fogyasztását az országban?
alkohol	4,45
dohányzás	4,45
dizájner drogok	4,16
bódító/kábító hatásuk miatt gyógyszerek nem rendeltetésszerű használata	3,88
hagyományos illegális drogok	3,80

A pszichoaktív szerek által okozott problémák súlyosságának megítélése sajátos tendenciát mutat: a saját körzetben/intézményben szerzett személyes tapasztalatokon alapuló értékelés és az ország egészére vonatkozó értékelés nagyon jelentősen eltér. Az eltérés lényege röviden összefoglalva: a kutatásban közreműködő védőnők véleménye szerint a pszichoaktív szerek fogyasztásából adódó problémák az ország egészét tekintve sokkal súlyosabbak, mint amilyen problémákat ez saját körzetüket/intézményüket illetően jelent.

 

 

A dizájner drogok ismerete

 

A dizájner drogok magyarországi jelenlétéről mindössze a kérdőívet kitöltő védőnők 0,5%-a nem hallott. Az „abszolút többség”, azaz a védőnők 88,1%-a hallott már a dizájner drogokról, de nincsenek megfelelő ismeretei ezekről a szerekről. 11,4% azoknak az aránya, akik hallottak már ezekről a szerekről, és úgy vélik, hogy elegendő ismerettel is rendelkeznek a dizájner drogokról.

 

Ön hallott már az ún. dizájner drogokról?
még nem hallott a dizájner drogokról	0,5%
hallott már a dizájner drogokról, de nincsenek megfelelő ismeretei ezekről a szerekről	88,1%
hallott már a dizájner drogokról, és úgy véli, elegendő ismerettel rendelkezik ezekről a szerekről	11,4%

 

A dizájner drogokra vonatkozó információk forrásai

 

A válaszadóknak az a csoportja, akik hallottak már a dizájner drogokról, azt is közölték, hogy információik milyen forrásokból származnak. (Egy-egy válaszadó több ilyen információforrást is megjelölhetett.)

 

A dizájner drogokra vonatkozó legfontosabb információforrásnak a tömegkommunikációs eszközök bizonyultak. Ezek az információforrások a válaszadók 88,9%-a esetében szerepet játszottak a dizájner drogokkal kapcsolatos ismeretek megszerzésében.

 

Honnan hallott a dizájner drogokról?
a híradásokból (pl. tv, rádió, internet, újságok stb.)	88,9%
munkája során más személytől (pl. szociális munkás, rendőr... stb.)	67,4%
szakmai továbbképzésen, vagy konferencián	66,2%
szakirodalomban olvasta (könyv, folyóirat, internetes szakmai oldal)	62,8%
kollégáitól	35,2%
a gondozottjaitól/tanulóitól	20,8%

 

Információforrásként jelölte meg a válaszadók kétharmada azokat a személyeket is, akikkel munkájuk során szakmai kapcsolatba kerültek, pl. szociális munkás, rendőr stb., illetve ugyanilyen arányban jelölték forrásként a szakmai továbbképzéseket, konferenciákat is.

 

Jelentős információforrásként említhetjük még a szakirodalmat, ezt a kérdezettek 62,8%-a említette. A saját kollégák a válaszadók harmada, a gondozottak/tanulók pedig a válaszadók ötöde esetében volt a dizájner drogokkal kapcsolatos információk forrása.

 

A drogfogyasztókkal összefüggő személyes tapasztalatok

 

A felmérésben részt vállaló védőnők 11,0%-a úgy véli, hogy biztosan, 53,5%-a pedig úgy, hogy valószínűleg felismerné a jelekről az adott személy esetében, hogy fogyasztott-e drogot, vagy sem.  

 

Mit gondol, ha más információja nem volna, a jelek alapján felismerné valakiről, hogy hagyományos (illegális), vagy dizájner drogokat fogyaszt?
biztosan igen	11,0%
valószínűleg igen	53,5%
valószínűleg nem	32,7%
biztosan nem	2,3%
nem válaszolt	0,5%

 

Kábítószer-fogyasztó személlyel a válaszadó védőnők egyharmada nem találkozott még munkája során. Egy-két kábítószer-fogyasztóval a védőnők fele, míg ennél is több személlyel 13,1%-uk találkozott már.

 

Munkája során találkozott olyan személlyel, akiről feltételezte, hogy szokott kábítószert fogyasztani?
nem	33,4%
igen, de mindössze egy két ilyen személyről van szó	52,0%
igen, több személyről van szó	13,1%
nem válaszolt	1,5%

 

Kinek a feladata a problémával való foglalkozás?...

 

A dizájner drogok problémáival elsősorban a drogambulanciáknak, az érintett gyermekek szüleinek, illetve az erre a problémára felkészített egészségneveléssel foglalkozó szakembereknek kell foglalkozniuk – így vélekedett a felmérésben részt vállaló védőnők több mint 90%-a. A következő táblázatban látható, hogy a dizájner drogok problémái kapcsán a további szereplők súlyát milyennek ítélték a válaszadók. (A válaszadók minden lehetséges szereplő esetében jelölték, hogy részvételük fontos-e vagy sem a probléma kezelésében.)

 

Az egyes szereplők mellett látható magas arányok arra is rávilágítanak, hogy a kérdezettek szerint a kérdés olyan komplex, hogy a problémák kezelésének számos fontos szereplője van. Erre utal az a tény is, hogy a legalacsonyabb arányban említett háziorvosnak is a védőnők háromnegyede szerint szerepe van e problémával való foglalkozásban.

 

Véleménye szerint kinek kellene foglalkoznia a dizájner drogok problémáival?
a drogambulanciáknak	94,3
a szülőknek	94,1
az erre a problémára felkészített egészségneveléssel foglalkozó szakembereknek	91,7
addiktológus szakorvosnak	89,5
a rendőröknek	87,0
az iskolaorvosnak	86,7
a szociális munkásoknak	82,6
az elterelést végző szakembereknek	81,9
a pedagógusoknak	81,3
a védőnőknek	79,8
a családvédelemmel foglalkozó szakembereknek	77,6
a háziorvosnak	76,7

 

 

Mit tehetnek a védőnők?

 

Mit tehetnek a védőnők, ha drogproblémát tapasztalnak? A kérdés esetében külön kezeltük azokat a védőnőket, akik területi védőnőként dolgoznak, és azokat, akik a területük mellett iskolát is ellátnak, vagy kizárólag iskolai védőnőként tevékenykednek.

 

A csak területen tevékenykedő védőnők a két legfontosabb teendőnek a családvédelem szakemberének értesítését, illetve a szekunder prevenció keretei között a drogfogyasztó személy tájékoztatását tartották. A harmadik fontos teendő az érintettek megfelelő irányba terelése (meggyőzése arról, hogy kérjen segítséget pl. drogambulancián). A környezet tájékoztatása a negyedik helyen szerepelt a teendők sorában. Majd minden második védőnő (45%) fontosnak ítélte drogprobléma esetében a rendőrség értesítését is.

 

Ön szerint a területi védőnők mit tudnak tenni, ha drogproblémát tapasztalnak?
Értesítenek egy családvédelmi szakembert	87,4%
Tájékoztatják a drogfogyasztó személyt a káros hatásokról és az elérhető segítségről	87,2%
Meggyőzik az érintett személyt, hogy kérjen segítséget (pl. drogambulancián)	81,3%
Tájékoztatják a drogfogyasztó személy környezetét a káros hatásokról és az elérhető segítségről	78,6%
Értesítik a rendőrséget	45,3%

 

Az iskolai, illetve iskolában is dolgozó védőnők „teendőinek sorrendje” az előbbiekben leírtakhoz közel hasonló. Az iskolai védőnők abszolút többsége (95%) szerint az első legfontosabb feladat a drogfogyasztó személy tájékoztatása a káros hatásokról, valamint az elérhető segítségről. E körben második teendő a drogfogyasztó meggyőzése arról, hogy forduljon segítségért pl. drogambulanciához. Harmadik a teendők sorrendjében a családvédelem értesítése, a negyedik pedig az érintett személy környezetének a tájékoztatása. A rendőrséget a védőnők mindössze egyharmada értesítené egy ilyen probléma esetében.

 

Ön szerint az iskolai védőnők mit tudnak tenni, ha drogproblémát tapasztalnak
Tájékoztatják a drogfogyasztó személyt a káros hatásokról és az elérhető segítségről	94,5%
Meggyőzik az érintett személyt, hogy kérjen segítséget (pl. drogambulancián)	83,1%
Értesítenek egy családvédelmi szakembert	79,7%
Tájékoztatják a drogfogyasztó személy környezetét a káros hatásokról és az elérhető segítségről	78,7%
Értesítik a rendőrséget	34,7%

 

Mit tettek a védőnők – konkrét esetekben?

 

Azok a védőnők, akik a munkájuk során észleltek drogfogyasztó személyt, elsősorban tájékoztatták őt a szenvedély káros hatásairól, illetve az elérhető segítségről, másodsorban beszéltek a drogfogyasztó személy környezetével. A harmadik leggyakrabban említett tevékenység ismét a drogfogyasztó személyre irányult: megkísérelték befolyásolni, hogy kérjenek segítséget. A családvédelmi szakembereket a védőnők 32%-a, a rendőrséget csupán 7,5%-a értesítette.

 

Előfordult már Önnel, hogy az észlelt drogfogyasztás miatt a következők valamelyikét tette?
Tájékoztatja a drogfogyasztó személyt a káros hatásokról és az elérhető segítségről	46,0%
Tájékoztatja a drogfogyasztó személy környezetét a káros hatásokról és az elérhető segítségről	39,0%
Meggyőzi az érintett személyt, hogy kérjen segítséget (pl. drogambulancián)	36,8%
Értesít egy családvédelmi szakembert	32,7%
Értesíti a rendőrséget	7,5%

 

A védőnők munkájának támogatottsága...

 

A tapasztalt drogproblémák kezelése során a védőnők alig több mint egynegyede dolgozik olyan környezetben, ahol „vannak szakemberek és közöttük jó a szakmai együttműködés”, míg közel egyharmaduk esetében „alig vannak szakemberek, de akik vannak, azok együttműködnek”. Ugyanekkora az aránya azoknak a válaszadóknak is, aki nem ismernek szakembereket, ezért nem tudnak kivel együttműködni. Szakemberhiányt, illetve e szakemberekkel való együttműködési problémákat a válaszadók 8%-a, valamint az együttműködés hiányát pedig a válaszadók 7%-a említette.

 

Az Ön körzetében mennyire vannak meg a szakmai kapcsolatok a drogprobléma védőnői kompetencia-szinten történő kezeléséhez?
Vannak szakemberek és közöttük jó a szakmai együttműködés	26,3%
Vannak szakemberek, de nem igazán jó közöttük az együttműködés	7,1%
Alig vannak szakemberek, de akik vannak, azok együttműködnek	29,6%
Szakemberhiány van, és a meglévők szakemberek sem működnek együtt	7,8%
Nem ismerjük a szakembereket, nem tudom, kivel működhetek együtt	29,2%

 

A válaszadó védőnőkről

 

Az internetes felmérés március hónap első felében valósult meg.

Az online felmérés kérdőívét összesen 563 védőnő töltötte ki. A kérdőívet kitöltők 32%-a területi védőnőként, 21%-uk iskolai védőnőként dolgozik, 47%-uk területi és iskolai védőnő egy személyben.

Az online kutatásba bekapcsolódó védőnők átlagosan 27 és fél éve vannak a pályán.

A felhasznált irodalom jegyzéke

 

Albert, D., Chein, J., & Steinberg, L. (2013). The teenage brain: Peer influences on adolescent decision making. Current directions in psychological science, 22(2), 114-120.

Center for Substance Abuse Treatment (CSAT). Brief interventions and brief therapies for substance abuse (Treatment Improvement Protocol (TIP) Series, No. 34). Rockville, MD: Substance Abuse and Mental Health Services Administration; 1999.

Diehl, K., Thiel, A., Zipfel, S., Mayer, J., Litaker, D. G., & Schneider, S. (2012). How healthy is the behavior of young athletes? A systematic literature review and meta-analyses. Journal of sports science & medicine, 11(2), 201.

Donnelly, P., Darnell, S., Wells, C., & Coakley, J. (2007). The use of sport to foster child and youth development and education. In B. Kidd, & P. Donnelly (Eds.), The benefits of sport in international development: Five literature reviews (pp. 7–47). Geneva: Switzerland: International Working Group for Sport, Development and Peace.

Faggiano, F., & Vigna-Taglianti, F. (2008). ‘Drugs, Illicit – Primary Prevention Strategies’. In: Kris Heggenhougen and Stella Quah, editors International Encyclopedia of Public Health, Vol 2. San Diego: Academic Press; 2008. pp. 249265.

Faggiano, F., Vigna-Taglianti, F., Burkhart, G., Bohrn, K., Cuomo, L., Gregori, D., ... & van der Kreeft, P. (2010). The effectiveness of a school-based substance abuse prevention program: 18-month follow-up of the EU-Dap cluster randomized controlled trial. Drug and alcohol dependence, 108(1), 56-64.

Foxcroft D., Tsertsvadze A. (2011a). ‘Universal schoolbased prevention programs for alcoholmisuse in young people’, Cochrane Database of Systematic Reviews, 2011, Issue 5. Art. No.: CD009113. DOI: 10.1002/14651858.CD009113.

Foxcroft, D., Tsertsvadze, A. (2011b). ‘Universal multicomponent prevention programs for alcohol misuse in young people’. Cochrane Database of Systematic Reviews, 2011, Issue 9. Art. No.: CD009307. DOI: 10.1002/14651858.CD009307

Gates, S., McCambridge, J., Smith, L.A., & Foxcroft, D. (2006). ‘Interventions for prevention of drug use by young people delivered in nonschool settings’. Cochrane Database of Systematic Reviews, 2006, Issue 1. Art. No.: CD005030. DOI: 10.1002/14651858.CD005030.pub2.

Gottfredson, D. C., Wilson, D. B. (2003). Characteristics of effective school-based substance abuse prevention. Preventive Science, 4(1), 27–38.

Hotham, E., Ali, R., White, J., Sullivan, T., Robinson J. (2013). Investigation of the Alcohol, Smoking, and Substance Involvement Screening Test (the ASSIST) Version 3.0 in Pregnancy. Addict Disord Their Treat, 12(3), 123–135.

https://www.researchgate.net/profile/Jim_Mcveigh/publication/239573119_A_Review_of_Community Based_Interventions_to_Reduce_Substance_Misuse_among_Vulnerable_and_Disadvantaged_Young_People/links/004635298e1c31382e000000/A-Review-of-Community-Based-Interventions-to-Reduce-Substance-Misuse-among-Vulnerable-and-Disadvantaged-Young-People.pdf Letöltve: 2017. január

Jones, L., Sumnall, H., Witty, K., Wareing, M., McVeigh, J., & Bellis, M. (2006). A review of community-based interventions to reduce substance misuse among vulnerable and disadvantaged young people. London: National Institute for Health and Clinical Excellence.

Kwan, M., Bobko, S., Faulkner, G., Donnelly, P., & Cairney, J. (2014). Sport participation and alcohol and illicit drug use in adolescents and young adults: A systematic review of longitudinal studies. Addictive behaviors, 39(3), 497-506.

Lapham, S. C., Kring, M. K., & Skipper, B. (1991). Prenatal behavioral risk screening by computer in a health maintenance organization-based prenatal care clinic. Am J Obstet Gynecol, 165(3), 506-514.

Mays, D., E Gatti, M., & J Thompson, N. (2011). Sports participation and alcohol use among adolescents: the impact of measurement and other research design elements. Current drug abuse reviews, 4(2), 98-109.

McCambridge, J., & Strang, J. (2004). The efficacy of single‐session motivational interviewing in reducing drug consumption and perceptions of drug‐related risk and harm among young people: results from a multi‐site cluster randomized trial. Addiction, 99(1), 39-52.

Michie, S., van Stralen, M. M., & West, R. (2011). The behaviour change wheel: a new method for characterising and designing behaviour change interventions. Implementation science, 6(1), 42.

Miller, W. R., Rollnick, S. (szerk.) (1991). Motivational interviewing. Preparing people tochange addictive behavior. New York: The Guilford Press.

Moore, B. A., Fazzino, T., Garnet, B., Cutter, C. J., & Barry, D. T. (2011). Computer-based interventions for drug use disorders: a systematic review. Journal of substance abuse treatment, 40(3), 215-223.

Neighbors, C. J., Barnett, N. P., Rohsenow, D. J., Colby, S. M., & Monti, P. M. (2010). Cost-effectiveness of a motivational lntervention for alcohol-involved youth in a hospital emergency department. Journal of studies on alcohol and drugs, 71(3), 384-394.

Porath-Waller, A. J., Beasley, E., & Beirness, D. J. (2010). A meta-analytic review of school-based prevention for cannabis use. Health Education & Behavior, 37(5), 709-723.

Portnoy, D. B., Scott-Sheldon, L. A., Johnson, B. T., & Carey, M. P. (2008). Computer-delivered interventions for health promotion and behavioral risk reduction: a meta-analysis of 75 randomized controlled trials, 1988–2007. Preventive medicine, 47(1), 3-16.

Rácz, J. (1999). Addiktológia. Budapest.

Rooke, S., Thorsteinsson, E., Karpin, A., Copeland, J., & Allsop, D. (2010). Computer‐delivered interventions for alcohol and tobacco use: a meta‐analysis. Addiction, 105(8), 1381-1390.

Roona M. R., Streke A., Marshall D. In Gullotta T. P., Bloom M., eds. (2003). Encyclopedia of Primary Prevention and Health Promotion. New York: Kluwer Academic/Plenum Publishers, pp. 1073–1078.

Saitz, R., Palfai, T. P., Cheng, D. M., Alford, D. P., Bernstein, J. A., Lloyd-Travaglini, C. A., ... & Samet, J. H. (2014). Screening and brief intervention for drug use in primary care: the ASPIRE randomized clinical trial. Jama, 312(5), 502-513.

Springer, J. F., Sale, E., Hermann, J., Sambrano, S., Kasim, R., & Nistler, M. (2004). Characteristics of effective substance abuse prevention programs for high-risk youth. Journal of Primary Prevention, 25(2), 171-194.

Sussman, S., Earleywine, M., Wills, T., Cody, C., Biglan, T., Dent, C. W., & Newcomb, M. D. (2004). The motivation, skills, and decision-making model of “drug abuse” prevention. Substance use & misuse, 39(10-12), 1971-2016.

Szécsi Judit – Sik Dorka (2016). Szerhasználat egy hátrányos helyzetű járás szegregátumaiban. Esély, 2016/2, 115-131.

Tanner-Smith, E. E., & Lipsey, M. W. (2015a). Brief alcohol interventions for adolescents and young adults: A systematic review and meta-analysis. Journal of substance abuse treatment, 51, 1-18.

Tanner-Smith, E. E., Steinka-Fry, K. T., Hennessy, E. A., Lipsey, M. W., & Winters, K. C. (2015b). Can brief alcohol interventions for youth also address concurrent illicit drug use? Results from a meta-analysis. Journal of youth and adolescence, 44(5), 1011-1023.

Toumbourou, J. W., Stockwell, T., Neighbors, C., Marlatt, G. A., Sturge, J., & Rehm, J. (2007). Interventions to reduce harm associated with adolescent substance use. The Lancet, 369(9570), 1391-1401.

Wetherill, R., & Tapert, S. F. (2013). Adolescent brain development, substance use, and psychotherapeutic change. Psychology of Addictive Behaviors, 27(2), 393.

Wichstrøm, T., & Wichstrøm, L. (2009). Does sports participation during adolescence prevent later alcohol, tobacco and cannabis use? Addiction, 104(1), 138-149.

Wood, S. K., Eckley, L., Hughes, K., Hardcastle, K. A., Bellis, M. A., Schrooten, J., ... & Voorham, L. (2014). Computer-based programmes for the prevention and management of illicit recreational drug use: a systematic review. Addictive behaviors, 39(1), 30-38.

 

 

[1] Szécsi Judit – Sik Dorka: Szerhasználat egy hátrányos helyzetű járás szegregátumaiban. In: Esély 2016/2 (115-131 old.)

[2] Forrás: www.emcdda.europa.eu/system/files/publications/2637/TDAT16001HUN.pdf

[3] Forrás: http://kef9.hu/a-dizajner-drogok-fajtai (idézi: www.kekpont.hu-t)

[4] Forrás: http://www.vital.hu/themes/psyc/kabszerfogy1.htm

[5] Forrás: http://narconon.hu/droginfo/, http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/drog_cigi_alkohol/1040/drogfogyasztas-kamaszkorban

[6] Forrás: http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/drog_cigi_alkohol/1695/mefedron

[7] Forrás: http://kef9.hu/a-dizajner-drogok-fajtai

[8] Forrás: http://kef.szarvas.hu/tudnivalok/12-a-drogok-fajtai-hatasai-es-veszelyei.html

[9] Forrás: http://hu.drugfreeworld.org/drugfacts/prescription/depressants.html

[10] E fejezet tartalma 26/2014. (IV. 8) számú, a várandósgondozásról szóló EMMI rendelet szabályaihoz illeszkedik.

[11] ASSIST (vers.3.) = Alcohol, Smoking, and Substance Involvement Screening Test; 8 itemes, interjú formájában felvehető módszer, azonban nem kifejezetten a terhes populációra kidolgozott módszer.

Hotham E, Ali R, White J, Sullivan T, Robinson J. Investigation of the Alcohol, Smoking, and Substance Involvement Screening Test (the ASSIST) Version 3.0 in Pregnancy. Addict Disord Their Treat 2013, 12(3), 123–135.

PIP = Pregnancy Information Program; dohány, alkohol és szerek, 200 itemes, számítógépes kitöltési, kifejezetten prenatális klinikáknak kidolgozott módszer

Lapham, S. C., Kring, M. K., & Skipper, B. (1991). Prenatal behavioral risk screening by computer in a health maintenance organization-based prenatal care clinic. Am J Obstet Gynecol, 165(3), 506-514.

[12] Lásd a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 40. §-át.

A meghatalmazott esetmenedzser a meghatalmazás keretei között a várandós nő „nevében” nyilatkozatot tehet, adatait kezelheti, továbbíthatja, a meghatalmazásában konkrétan megnevezett ügyben (például „várandósgondozás szervezése”, vagy „addiktológiai ellátás szervezése” stb.) képviseletet láthat el, stb.

[13] Ügyvéd által végzett jogi tanácsadást vagy képviseletet általánosan a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény rendelkezései szerint lehet igénybe venni.