A program összefoglalása:

A védőnői munkám során sok egészségnevelő előadást tartotok/tartottam. Az utóbbi időben viszont rá kellett jönnöm arra, hogy ezek az előadásanyagok elavultak, és számos új probléma is felmerült a fiatalság körében. A gyerekek hiányolják, hogy az új technikai eszközök, lehetőségek nincsenek jelen ezeken az órákon. A munkámat, munkánkat tovább nehezíti az a körülmény, hogy helyettesítések átszervezések miatt változó iskolatípusokban dolgozunk, eltérő gyerekanyaggal. Az előadásanyagaim összeállításánál egyre többször vívódtam, hogy vajon elég hatékony lesz e, az adott problémakört célzom e meg vele, én magam elég hiteles leszek e. Szükségesnek éreztem, hogy színesítsük a rendelkezésünkre álló egészségfejlesztési szakmai anyagunkat, ezáltal céltudatosabbá, hatékonyabbá tegyük. Az egészségnevelési anyagokat úgy kell tervezni, hogy azok figyelemfelkeltőek legyenek, adjanak új ismereteket, és erősítsék meg a régebbieket. Viszont a többrétegű és egyre sokasodó napi feladatok mellett, nem maradt elég időm ahhoz, hogy a korábbi óravázlataimat átszerkesszem, színesítsem. Egy előadás anyagának az összeállítása sok időt igényel, az újonnan megjelenő problémák köre viszont nagyon széles. Tudtam, hogy ezek a kérdések nem csak bennem merülnek fel, érzékeltem, hogy munkahelyi értekezletek, találkozók alkalmával, amikkor lehetőség nyílt arra, hogy a kolléganőkkel egy kicsit beszélgessünk, ők is ilyen nehézségekről számoltak be.

Viszont ha ez így van, miért ne alkalmazhatnánk a „több szem többet lát” elvét.

Célom, célunk nem az volt, hogy ez egy minden iskolavédőnő számára kötelező feladatellátás legyen, hanem egy belső késztetésen, vágyon alapuló műhelymunka, mely a szakmai fejlődésünkön túl saját örömünket, kiteljesedésünket is szolgálja.

A legtöbb program, amelyek a fiatalság, a gyerekek számára vannak megrendezve, az egészséges táplálkozásról, a higiéniáról, a társas kapcsolatokról szólnak, de nem merülhetnek ki ezekben a témákban.  A fiatalokat körülölelő nehézségekkel kell kezdenünk valamit, hiszen tudjuk, hogy a serdülő- és ifjúkor számos pszichés változással jár. Ez az időszak, az érzelmi, indulati káosz, a gyermekből a felnőtté válás felé vezető út forrongással teli viharos szakasza. A serdülőkor lezajlása függ attól, hogy hogyan reagálnak a szülők a gyermekük függetlenedésére.

 

Ha a szülőkkel való kapcsolatuk nem jó, hiányos vagy akár ellenséges, akkor sodródnak társadalomellenes csoportokba.

A következő problémakör az, hogy tudjuk, napjainkban a család, mint összetartó, összekötő, óvó burok mennyire megváltozott. Sok a csonka család, a szülők külföldön dolgoznak a gyermekeket az idős nagyszülők nevelik itthon. Új párkapcsolatban élnek a szülők a gyermek pedig ezek közt próbál lavírozni. Bár egyre gyakoribbá válnak a nem hagyományos családi struktúrák (csonka- és mozaikcsaládok), nem a kapcsolatok státusza, hanem minősége befolyásolja a fiatalok értékrendjét. A generációk közötti kommunikációs szakadék mélyül, így a kortársak, esetleg celebek szerepe és hatása még inkább felerősödik. A családi együttlét hiányát nem kompenzálja a közösségi média kínálta felületeken töltött idő és az ottani kapcsolatok. Viszont az érzelmi síkok közötti egyensúlyozásból kifolyólag, több nehézséggel találjuk magunkat szembe: pl. alvási problémák, magányosság érzése, csökkent önértékelés, „ő senkinek sem kell”, vagy ennek ellentéte, a túlzottan nagy megfelelni akarás. Az érzelmek kielégülésének hiánya azt kódolja a gyermekben, hogy nem vagyok szerethető és nem vagyok fontos. Ily módon magányos és önbizalom-hiányos gyermekeket nevelünk, akiknek ugyan lesznek divatos ruhái meg menő frizurái, de nem találnak utat önmagukhoz, az érzelmeikhez. Ebből, adódnak, adódhatnak olyan magatartásformák, (pl. ön vagdosás, saját magamnak fájdalom okozása, pánik rohamok, a társak cikizése, megszégyenítése, agresszív viselkedés), amikkel nagyon nehéz nekünk, egészségügyi szakembereknek is valamit kezdeni. 

Éppen ezért nem elég csupán a testről, betegségek megelőzéséről beszélni.

Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy hosszú távon fenn tudjuk tartani az egészségüket. Az egészség megőrzése csakis megfelelő alapokon nyugvó egészségmagatartással és tudatossággal érhető el.

Hogyan lehet elérni a nézőpontváltást az egészség, mint érték, megítélése tekintetében?

Leginkább hiteles informálással. Tudom, hogy az egészségnevelés iskolai színtereken való alkalmazása egy kincs a kezünkben. Viszont az ifjúság változó igénye, a fejlődő technika miatt, nekünk is fejlődnünk kell.

Fejlődjünk, hogy kibontakoztathassuk valódi lényünket, és az életünk a létünket tükrözze vissza. Úgy változzunk, úgy fejlődjünk, hogy megőrizzük hitelességünket, miközben feleljünk meg a kor kihívásainak is. Igyekezni kell a gyerekek önbecsülését pozitív önértékelését kialakítani. Ehhez azonban az kell, hogy mi is elég önbizalommal rendelkezzünk. Fel kell rá készülnünk, mivel ezekről a problémákról korábbi tanulmányaink során nem, vagy alig tanultunk esetleg még nem is léteztek. Ezeken túl megerősítően hat, hogy a probléma halmazzal bizony más kolléganők is találkoznak és nekik is szakmai kihívást jelent a megoldásuk.

Éppen ezért az egészségnevelési programok nem csupán a betegségek megelőzésével kell, hogy foglalkozzanak, hanem a lelki egészség megóvásával is. Ez azt jelenti, a fiatalok körében megjelenő újabb és újabb problémákra a védőnőknek együtt gondolkodva folyamatosan fejlődve hatékonyan reagálniuk kell.

 

Én és a kolléganők többsége is, több telephelyen, több iskolatípusban, igen sokszínű gyerekanyaggal dolgozik.

Az általam ellátott iskolák a II. Rákóczi Ferenc Általános és Magyar - Német Két Tanítási Nyelvű Iskola és tagiskolája a Győri Kapui Iskola, melyek Miskolc Győri kapui városrészében találhatóak. Ezekben az iskolákban sok a szegregált lakókörnyezetben, a város perem részein (Lyukóvölgy) élő, és családból már kiemelt Gyermekvédelmi Intézetben nevelt tanuló.

A tanulók összetételét tekintve a hátrányos és halmozottan hátrányos tanulók aránya a városi átlaghoz képest magas, a szerény szociális háttér és a szülők alacsony iskolázottsága miatt. Az anyaiskolában a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók száma a jelenlegi 240 főből 85 fő.  A Győri kapui általános iskola jelenlegi létszáma 270 fő, melyből 162 fő halmozottan hátrányos helyzetű. A GYIVI - ből bejáró tanulók aránya a létszámnak 40-45%-át teszi ki. 

A megyében nagy számban élnek cigány, roma családok. Miskolcon ezek a családok nagy számban Lyukóvölgyben élnek. Ma már ez Magyarország legnagyobb összefüggő válságterülete, ami a városban a legdinamikusabban gyarapszik. Ide a beköltözési folyamat mára önműködővé vált, itt nincs se víz, se betonozott út, se munka. Gyér a tömegközlekedés, nincs iskola, óvoda, élelmiszer bolt, de még utcanevek se. Mégis közel négyezer ember lakja egy hat kilométer hosszan elterülő hegygerinc tetején és alján.

Az alapvető infrastruktúra hiánya miatt, gyakori a fejtetvesség problémája, előfordul rüh, ótvar, elégtelen táplálkozás és az időjárásnak nem megfelelő öltözködésből adódóan (ruházat, pénzhiány miatt), más típusú megbetegedések.

Egyre gyakoribb a korán, 13-14 éves korban elkezdett szexuális élet. A tanulók 60 %-ánál jelentkezik valamilyen gerinc-rendellenesség (rossz tartás, gerinc-ferdülés, stb.). Egyre több a lúdtalpas és látáshibás gyermek.

Tudom, hogy a cigány, roma szó mögött mindenki számára más-más tartalom, érzelem, viszonyulás, gondolat húzódik meg. Rengeteg dilemma merül fel, amivel szembe kell néznünk, akár magánemberként, akár védőnőként, akár segítőként, ha a munkánkat jól akarjuk végezni.

Elsődleges célom az volt, hogy tovább fejlődjek, kreatívabb legyek és még több készségemet használjam. Ezáltal mind közelebb kerüljek önmagam megismeréséhez és tudatára ébredjek saját belülről fakadó kreatív energiáimnak és erőimnek. Munkatársi kapcsolataimból tisztában voltam azzal, hogy nem egyedül nekem vannak ilyen jellegű célkitűzéseim. Így másodlagos célommá vált ezeknek a kolléganőknek a megszólítása és összefogása.

Úgy gondolom, hogy a fiataloknál az ideális tulajdonságok mellett az önérvényesítést segítő emberek és viselkedésminták válnak igazán fontossá.

Több hétköznapi személy tulajdonságai motiválják őket, mint gondolnánk. Azok a hétköznapi emberek jelentenek számukra követendő példát, akik mind hivatásukban, mind családi kapcsolataikban kiegyensúlyozottságot mutatnak.

Ilyen hétköznapi személy a védőnő is. Törekednünk kell tehát ezeknek az értékrendeknek az átadására.  Bátorításra, biztatásra várnak, és ezt szüleik nemzedéke sokszor nem képes számukra megadni, ezért hatékony segítőként nekünk törekednünk kell erre.

Ahhoz, hogy egy gyermek elhiggye önmagáról, hogy szerethető – és valóban vannak értékei – egy olyan környezetre van szüksége, ahol látja, hogy bátran beszélhet az érzéseiről. Nekünk ilyen légkört kell próbálnunk megteremteni az egészségnevelési órákon, illetve, hogy tudja, megérezze a diák, később is számíthat ránk. Jó szociális kapcsolatokkal rendelkező gyermeket csak úgy nevelhetünk mi, felnőttek, ha képesek vagyunk megmutatni nekik magunkat, a világot, a félelmeinket, sikereinket és kudarcainkat. Nem a félelem táplálása, a kudarckerülés megtanítása a cél, hanem az, hogy a tanulók, nyitott, rugalmas gondolkodású, önmagát felvállalni és alkalmazkodni tudó felnőtté váljanak!

Harmadlagos cél, hogy az egészségfejlesztés során is alkalmazni kell a XXI. század modern eszközeit, hiszen mára a fiatalok nagyon jól ismerik és használják a digitális eszközöket, ezért magának az egészségfejlesztőnek, védőnőnek is ismernie kell.

Egy egészségnevelő óra során sokkal elfogadóbbak és érdeklődőbbek a tanulók, ha a választott téma prezentációjához használunk laptopot, projektort és tovább színesítjük videókkal, képekkel.

Az iskolai egészségfejlesztés során a pozitív attitűdök kialakulását kívánjuk elérni, mely gyakorlati megtapasztalás, pozitív társas kapcsolatok és játékos közösségformáló feladatok útján érhető el. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak újabb eszközök bevonásával válhat valóban hatékonnyá az egészségvédelmi munka.

Ami fontos volt még, hogy immár szabadon, saját elhatározásból, és elvárásoktól mentesen dolgozhattunk.

Az általam kezdeményezett műhelymunkának két célcsoportja van:

• Közvetlenül a szakmai fejlődést szükségesnek tartó kolléganők, akik vágynak arra, hogy a bennük rejlő kreativitás felszínre kerüljön
• Közvetve a csapatmunkában védőnők által ellátott iskolák tanulói, ők azok, akik egészségmagatartásuk fejlődéséhez az előadóktól megkapják a kidolgozott előadásanyagokat színes videókkal, játékokkal kiegészítve.

Védőnői célcsoport jellemzői:

 A csoportban kb. 10-15 védőnő dolgozik akik, kreativitásukat, kommunikációs képességeiket akarják megmutatni, keresik a szakmai kihívásokat, valamint képesek egymás biztatására és támogatására.

Tanulói célcsoport jellemzői:

Az iskoláimban tanuló diákok többsége sajnos hatalmas hátrányokkal indul. A szülők alacsony iskolázottsága esetleges analfabetizmusa, igénytelensége, mint családi minta, sajnos újra termeli önmagát. Életvitel területén sok a rossz példa (alkoholizmus, dohányzás, felelőtlen szexuális élet, drogfogyasztás). Az otthonról hozott minta rossz mintát eredményez, amelyet ezek a gyerekek önmagukban nem tudnak sem értelmezni, sem feldolgozni és természetesnek tekintik.

Ezek a tanulók nincsenek tisztában a személyi higiénével, egészség, betegség fogalomkörével, társadalmi elvárásokkal az egyén és a család felé.

Eltérőek a roma gyermekek serdülőkori sajátosságai.

10–13 életév között hirtelen megjelenik „kicsinyített felnőttkor”. A serdülőkor válságai helyett felnőtt problémáik vannak. Az átlagosnál hamarabb elvárják segítségüket a családfenntartásban. Otthon már serdülőkoruk kezdetétől felnőttként kezelik őket, ugyanakkor gyereknek minősülnek az iskola szemében.

A tanulók sokszor elmondták nekem, hogy a miskolci szegénytelepen, a Lyukóvölgyben mindenki úgy próbál tisztálkodni, ahogy tud. Itt csak a legmódosabbaknak van fürdőszobájuk, a vezetékes víz pedig alig néhány családhoz van bekötve. Inni egy pohár vizet, kezet mosni, egy teát főzni –itt nem úgy működik, hogy az ember csak megnyitja a csapot. A vizet az utcai közkutakról kell a házakba cipelni. Azt mondják, „olyan ott a sár és a mocsok, hogy megeszi a cipőt. Van, hogy kéthetente le kell cserélni"". Vagy azt mondják: -""védőnéni azért olyan fekete a zoknim mert fog a cipőm"". Sok szülő próbál mindent megtenni, hogy a gyerekeiket ne beszéljék ki az iskolában, de ez nehezen megoldható feladat.

Gyermekvédelmi Intézetben nevelt gyermekek közül sok a szökésben lévő, de a többi tanulóra is jellemző az adott hangulatuknak megfelelő iskolába járás, vagy nem járás.

Ezek a gyerekek könnyebben válnak a bűnelkövetők áldozataivá, esetleg maguk is bűnelkövetőkké.

 

Mindezeket a problémaköröket látva, és a fejemben már összeállt ötletekkel két közvetlen kolléganőmmel leültünk beszélgetni. Ők pozitív visszacsatolással éltek.

Az elképzeléseimet jónak tartották, így egy kör e-mail-ben megkérdeztem a város iskoláit ellátó védőnőket, kiket érdekelne egy ilyen műhely munka. Nagyon hamar megérkeztek a támogató, biztos részvételt tartalmazó válasz e-mailek.

A visszajelzések alapján összeállt egy csapat, 8-10 fő, akikkel indulni lehetett.

A következő megoldandó kérdés az volt, hogy ez a csapatmunka hol és mikor valósuljon meg. Ehhez a kolléganők segítségét kértem.

Az iskoláinkban az igazgatókkal egyeztettünk helyszín lehetőségekről, ahol megfelelő informatika is van. Igyekeztem olyan időpontot találni, amikor a napi munkavégzést nem akadályozza. Ezért a választás őszi szünet idején, egy általános iskolai tanteremre esett. A szakmai vezetést (vezető védőnők) és a munkáltatónkat tájékoztattam a csoportos feladatról. Az első alkalommal, megbeszéltük milyen anyagaink vannak, mit kell átdolgozni, milyen új témák merültek fel. 2-3 fős teameket alakítottunk. Eldöntöttük milyen határidőre, melyik team milyen témát, témákat dolgoz fel. A következő találkozó időpontját egyeztettük. A feladat kidolgozása közben egyezttük az újabb helyszínt e-mail-ben. A témák kidolgozása alatt is folyamatosan tartottuk egymással a kapcsolatot. Fontos, hogy a gyerekek életkori és egyéni sajátosságaiknak megfelelő előadásanyagot kapjanak. Igyekeztünk az ismert dolgoktól az ismeretlenek felé evezni.

Az adott témákhoz filmeket, verseket, idézeteket, meséket kerestünk. Játékos feladatokkal próbáltuk színesíteni az előadásokat (pl:  személyiségtípusoknál  teszt kitöltése, montázsok készítése a gyerekekkel stb.).

A következő alkalommal, minden team bemutatta a többieknek az elkészült egészségfejlesztési óráját, majd, mindenki hozzá tehette ami, szerinte még szükséges lehet az adott témához. A találkozó végén egyeztettük az újabb témákat amik kidolgozásra vártak. Reális célokat és megvalósítható feladatokat tűzünk ki minden alkalommal a magunk számára.

Google drive-on egy zárt hozzáférési csoportot hoztam létre, mely felületre, minden team feltöltötte az általa elkészített anyagot, hogy minden résztvevő hozzáférhessen, amikor szüksége van rá. Ide feltöltöttünk olyan korábbi anyagokat, videókat stb., melyekkel korábban is rendelkeztünk, de szívesen megosztottunk a közös siker érdekében.

Alkalomról alkalomra többen lettünk, a pozitív visszajelzések hallatán egyre több kolléganő csatlakozott hozzánk.

 

A lezajlott csapatmunkák után mindig voltak újabb és újabb bekapcsolódók, melyből jól látszik, hogy van rá igény a védőnők között. Ami külön öröm volt számomra, hogy egyre több vegyes körzetben dolgozó kolléganő csatlakozott hozzánk.

Ez idáig 5 témát sikerült kidolgoznunk, 3 téma feldolgozása pedig jelenleg is tart.

A fokozott egészségnevelésnek köszönhetően az általam ellátott általános iskolában (ahol a tanulók összetételét tekintve a 90% roma, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanuló) a fejtetvességgel küzdő tanulók száma az elmúlt egy évben jelentősen csökkent. A gyerekek várták a következő egészségnevelő órát. Sokszor az osztályfőnök keresett meg: „Tudom, hogy nemrég voltál az osztályomnál órát tartani, de nem tudnál jönni megint.”Ennél pozitívabb visszajelzés nem is kaphattam volna. Ami nagy meglepetés volt még számomra, hogy a gyerekek pontosan vissza tudtak emlékezni arra, hogy milyen témákban tartottam már számukra órát, az ott elhangzottakat pedig vázlatpont szerűen elmondták, visszaismételték.

A csapatmunkában résztvevő kolléganők közül is sokan visszajeleztek számomra e-mailben. Ezek közül pár gondolatot meg is osztanék, mert a munka fontosságát, hasznosságát ezek az őszinte vélemények szépen keretbe foglalják.

 

„Az egészségnevelési csapatmunkával kapcsolatosan kizárólag pozitív élményeim vannak. Fontos számomra, hogy megosszam a kollégáimmal a szakmai tapasztalataimat és egyben kikérjem a véleményüket. Számomra fontos az építő jellegű kritika, a visszacsatolás nemcsak a tanulók, hanem a kollégák részéről is. Jó és használható ötleteket cseréltünk egymás között, ami mindenképp hasznunkra válik és színesíti az egészségnevelési témaköreink palettáját. „

„Jó gyakorlatnak vélem a rendszeres egészségneveléssel kapcsolatos összejöveteleinket. Mindenképp kell, hogy időt szakítsunk rá a zsúfolt hétköznapokból. Számtalan jó tapasztalatom van az egészségnevelési órák megtartását követően a gyermekek viselkedésében.”

 

„Az órák tartásához szükséges elméleti és gyakorlati lehetőséget az egészségnevelési team munka keretében tudjuk egymással megbeszélni. Jó hangulatú, kiscsoportos megbeszéléseken mindenki visszajelzést kap arról a szakmabeli kolléganőktől is, hogy a munkája érdekes, vagy javítani kell rajta.”

 

„Az előadások kidolgozásánál több ember munkáját gyúrjuk össze egy egységes előadáshoz.”

 

„Nagyon értékesnek tartom a közös munkálkodást az egészségnevelési témakörök összeállításánál, és kidolgozásánál. Nagyon hasznos, amikor egy témakört illetve egy gondolatmenetet elindítva, mások más szemszögből egészítik ki a mondanivalót, illetve újabb információkat osztanak meg.

Munkabeosztással, szervezéssel tudunk jó eredményt elérni.”

 

A program legfontosabb értékének azt tartom, hogy olyan egészségnevelővé szeretnénk válni, aki tanít, motivál, segít, támogat és együttműködik. Mert az iskolai egészségfejlesztés egyik meghatározó feltétele a jól felkészült egészségfejlesztő, védőnő. Ehhez felvállaltuk hibáinkat, gyengeségeinket. Időt, energiát nem sajnálva új előadásanyagokat hoztunk, hozunk létre, mindeközben jól éreztük, érezzük magunkat.

Tudjuk, hogy a kreativitás akkor válik innovációvá, ha az meg is valósul.  A mi programunk közösségépítő jellegű - csapatformáló, alkalmas lehet a kétkedők meggyőzésére, pozitív irányba való terelésére. A jelenlévőket energiával töltötte fel a közös, hatékony, kreatív időtöltés. Fontosnak érezzük az élethosszig tartó tanulás. Itt lehetőségünk volt/ van egymástól tanulni, ismereteket elsajátítani.

Mivel az innováció mikro szinten zajló fejlesztés, tökéletes módja annak, hogy az iskolai egészségfejlesztést előremozdítsa. Fontos az új tudás létrehozása, fejlesztése. Nekünk, védőnőknek a tudás átadása, a diákoknak pedig a tudás megszerzése és ennek egészségtudatosságába való beépítése.

 

Egy - egy téma kidolgozásához rengeteg idő kell (akár egy hónapnyi háttér munka is lehet mögötte). A korrekt szakmai ismereten túl, a játékok, filmek, videók, versek, mesék keresése hosszú órákat, napokat, akár heteket igényel. Mindezt lecsípve a munkaidőből, a családtól, hétvégéből. Folyamatosan nyitott szemmel kell fürkészni a reklámokat, filmeket, mit is lehet esetleg oktatási céllal később felhasználni. Aki nem ért az informatikához, annak hatékony segítséget kell szereznie, férj, gyerek, rokon, rendszergazda, stb., személyében, hogy a megtalált anyag bemutatható legyen. Sokat segítenek saját családtagjaink, látásmódjukkal, tudásukkal, esetleg éppen tudatlanságukkal, valamint azzal, hogy elviselik, ha az anyukájuk, feleségük, párjuk tőlük rabolja az értékes időt, másokért cserébe. Az összegyűjtött anyagokat teamenként összeülve fel is kell dolgozni, mely általában egy munkanapot igénybe vesz.

 Ezeken felül:

• helység (amit az iskoláktól, munkáltatónktól kértünk, tanterem, tárgyaló helység)
• technikai eszközök (internet, aktív tábla, projektor, számítógép, laptopok)
• írószerek, irodaszerek (amit saját, évente a munkáltatónktól igényelhető anyagellátmányunkból használtunk)
• munkáltató, szakmai vezetés támogatása (munkaidő kedvezménnyel, hiszen engedélyezte, hogy munkaidőben, délutánonként a csoportfoglalkozások, műhelymunkák megvalósulhassanak)
• család támogatása
• saját gyermekeink kreatív ötletei, hasznos kritikái