Egy projekt keretében lehetőségem volt két évig kísérni egy szupervíziós csoportot. A résztvevők a folyó melletti településeken éltek, korábban is ismerték egymást, de híd, anyagi források és a közlekedési nehézségek miatt nagy utat kellett megtenni a találkozásig. A csoport sokszínű volt, tagjai különféle humán segítő szakmákat képviseltek, intézményben vagy egyedül dolgoztak a településükön, köztük nők és férfiak, fiatalok és idősek, szakmunkások és diplomások is voltak.

A csoport tagjai ebben a projektben önkéntesként vettek részt. Az intézményi, szakmai feladataik mellett elindultak egy saját úton és változásokat kezdeményeztek falvaikban. Többek között ezért is nyitottak egy új szakmai szemlélet és módszertan megismerése felé, hogy a helyi közösségben vállalt feladataikat hatékonyabban láthassák el.

Korábban tehát csak a folyó kötötte össze szimbolikusan résztvevőket, a projektben viszont több lehetőség adódott arra, hogy megismerjék egymást - településüket, viszonyaikat, feladataikat, gondjaikat, elakadásaikat és eredményeiket. A szakmai ismeretek megszerzését a felnőttképzés új és hatékony módszereivel valósították meg a projektben. Ehhez járult hozzá a szupervíziós folyamat is sajátos látásmódjával, eszközrendszerével.

Hogyan támogatta a csoport résztvevőit a szupervízió, mivel egészítette ki a projektben megvalósított egyéb tanulási lehetőségeket, és miben tudta támogatni az önmagukról történő egyéni tanulást? Ezek a kérdéseim, amelyekre e cikk keretében is kerestem a válaszokat.

A szakmaközi csoportmunka előnyei

Ebben a folyamatban nagyobb hangsúlyt kapott a rendszerben látás, a rendszerszemlélet, mert kilépve a település és az intézményeik világából, más összefüggésben váltak láthatóvá a helyi viszonyok.

 Több alkalommal volt téma a szupervízióban a helyi támogatás, vagy annak hiánya, a helyi hatalom képviselőivel való együttműködés esélyei, lehetőségei, konfliktus helyzetek kezelése, a változások, együttműködés a lakossággal - jelzésként csak néhány azok közül, amelyekkel dolgoztunk a csoportban. A szupervízióban feldolgozott szakmai szituációk tapasztalatai alapján első körben át lehetett gondolni és a későbbiekben esélyt teremteni a szakmai feladatok összehangolására, a szakemberek közötti együttműködés folytatására.

A különböző intézményekben, településeken a meglévő erőforrások - tudás, helyi kezdeményezések, szolgáltatások, települési értékek – megismerése is biztonságot jelenthet a saját gyakorlatban, és a tapasztalatokra építeni lehetett a későbbiekben is.

A szakmai partnerség fejlesztése

A projektben megfogalmazott célok között szerepelt a szakmai partnerség és együttműködés elősegítése, amelynek egyik legfontosabb feltétele, hogy a résztvevők megismerjék egymást, rendszeresen találkozzanak. Lényeges, hogy a csoporttagok autonómiája biztosított legyen, képesek legyenek a megértésre, együttműködésre. Eközben képviselhetik és egyeztethetik érdekeiket, de fontos a kompromisszumkészség és a megegyezésre törekvés is.

A partnerség fejlesztésének feltétele a nyílt kommunikáció, a csoport tagjai közötti bizalom, amelynek megteremtéséhez hozzájárulhat a szupervíziós folyamat. Egyedül nem könnyű megküzdeni azokkal a problémákkal, amelyekkel munkájuk során találkozhatnak, mert néha túl sok a hatalom, bürokratikusak az intézmények, meg kell küzdeni előítéletekkel, érték- és érdekütközésekkel, rivalizálással. A csoportban ráláthattak az általuk kísért fejlesztési folyamatokban a beavatkozások mélységére, dilemmáira és a lehetséges következményekre is.

A csoportmunka célja

A térségben elindított projektben vállalt feladatokkal, célokkal összefüggésben kísérni, támogatni az önkéntesként dolgozó szakembereket, segítve feladataik értelmezését, tapasztalataik megismerését, szakmai szituációk megértését, feldolgozását egy számukra új szakmai feladat tanulási folyamatában. Különösen fontos volt a támogatásuk, mert kiléptek a megszokott intézményi keretekből, más célcsoporttal, más léptékekben, más típusú feladatokat kellett megoldaniuk.

A folyamat indításakor a résztvevők is megfogalmazták egyéni tanulási céljaikat, hogy miben szeretnének fejlődni, változni, mit szeretnének tanulni magukról, milyen készségeikben szeretnének megerősödni. Céljaik között szerepelt, hogy kompetensebbé váljanak terepmunkájukban, hogy hatékonyabbak legyenek új szakmai feladataik ellátásában, hogy megelőzzék az új feladatok miatt az esetleges stresszt és a kiégést. Az eltérő munkakörben dolgozó szupervizáltak további céljai között szerepelt az együttműködés fejlesztése.

A szupervízióban szakmai kérdésekkel foglalkoztunk azzal a céllal, hogy a résztvevők lássanak rá saját tevékenységükre, és a folyamatban lehetőségük volt arra, hogy az új szempontokat, más megközelítéseket a mindennapi munkával összekapcsolják.

A csoportmunka keretei, tartalma, csoportdinamika

A csoportmunka kereteit a projekt tervezői határozták meg, így nem lehetett eltérni a feltételektől. Havonta egy alkalommal találkoztunk, amely igazodott a résztvevők elfoglaltságaihoz, és többnyire nem volt könnyű az időpontok egyeztetése. A csoportban megbeszéltük a kereteket, megállapodtunk a tanuláshoz szükséges feltételekben, átgondoltuk a csoportmunkával kapcsolatos elvárásokat, szabályokat.

Szupervizorként feladatom volt a szupervíziós munkaformák, módszerek bemutatása, mert a tagok korábban nem találkoztak ezzel a munkaformával. A csoport indítása hatással lehet az egész folyamatra ezért is fontos a bizonytalanságok oldása, a csoportmunka iránti elköteleződés és motiváció megalapozása.

A csoportmunka tartalmaként a településen végzett gyakorlati munkájukban megélt, átélt szakmai történések, szituációk, témák, elakadásaik ismertetése történt, amelyet a települési, szervezeti és csoportszintű folyamatokban tapasztaltak. Ezekre a témákra, szituációkra történő rálátás feltétele volt a másokról és önmagunkról történő reflektív tanulásnak, az új tevékenység gyakorlásához szükséges képességek, készségek fejlesztésének.

A csoportdinamikai helyzeteket figyelemmel kísérve feladatom volt a közös tanuláshoz szükséges légkör kialakításának elősegítése, a résztvevők közötti kapcsolatteremtés figyelemmel kísérése, feszültségek felismerése és kezelése, a változások követése és a csoport fejlődésének támogatása a csoport identitás erősítése érdekében.

Szakmai készségek, kompetencia, önismeret fejlesztése

Az új helyzetben a kezdeti bizonytalanság, a településeken történt változások is sok kérdést vetettek fel. Honnan jöttem, ki vagyok ebben a folyamatban, mi a dolgom, szerepem, felelősségem a településen, mi a viszonyom a változásokhoz, milyen elakadásaim vannak, milyen konfliktusokkal kell megküzdenem a munkám során – csak néhány a csoportban is felmerült kérdések közül.

Az ezekre a kérdésekre adott válaszok, a szakmai szituációk feldolgozása elősegítette a kommunikációs készség fejlesztését, amely szakmailag nagyobb biztonságot jelentett ezen az új terepen és a szakmai kompetenciában is megerősítette a résztvevőket.

Az idő szerepe a folyamatban

A szakmai gyakorlatomban ritkán találkozom két évig tartó folyamattal, ami ebben az esetben esélyt adott arra, hogy a projekt megvalósításának időtartamában a szupervízió végig elérhető legyen.

 A munka közben szerzett tapasztalataikat, elakadásaikat a résztvevők - a projektben tervezett szakmai tanulást segítő munkaformákon kívül - itt is megoszthatták, a csoportban volt elegendő idő a szakmai szituációk közös feldolgozására. 

A folyamat eredménye

A folyamatban történő tanulás épített a meglévő tapasztalatokra, mert egyedül dolgoztak a településeken és a szakmai kérdések megbeszéléséhez nem voltak helyben partnereik. Maguknak kellett megküzdeni az új szakmai kihívásokkal, és az új szakmai szereppel. A szupervízióban olyan témák kerültek fókuszba, amelyek feldolgozására a mindennapi kommunikációban nem volt lehetőség. A szupervízió egyik fontos eredménye, hogy a mindennapokban zajló folyamatokat tudatosította és esélyt teremtett a mindennapi szakmai tevékenységre történő visszacsatolásra.

A csoportmunkára jellemző volt a nyitottság és az aktivitás. A korábban felületes kapcsolatok mélyebbé váltak, a csoporttagok megismerték egymás terepeit és jó gyakorlatait.

A későbbi visszajelzéseik szerint is sokat segített a közös munka az új szakmai identitás fejlesztésében, erősítésében, mert a szakmai szituációk értelmezésével fejlődött a csoporttagok szakmai kommunikációs-, és az együttműködési készsége, amely biztonságosabbá tette a helyi, települési viszonyok között a szakmai feladatok ellátását. A szakmai készségek fejlődése hozzájárult a szerepek tisztázáshoz, segítette a szakmai kompetencia erősítését. A folyamatban változott a csoporttagok nyitottsága, elkötelezettsége, együttműködési készsége.

A projektfinanszírozás hátránya, hogy a program befejezése után bizonytalanná válik a további működés, működtetés, így különösen fontos, hogy a különböző programelemekben a szakmai együttműködést fejlesztő munkaformák megerősítést nyerjenek.

A program megvalósítása során a települések többségében történtek változások, indultak helyi fejlesztési folyamatok, közösségi akciók, helyi kezdeményezések. A szupervíziós csoportban résztvevő önkéntes szakemberek jelentős feladatot vállaltak - e folyamatokban való részvételükkel - a falvakban élő emberek életminőségének változásáért, amelyhez közvetve hozzájárult a szupervíziós folyamat is.