Segítő szakemberként én is átéltem hasonló szakmai helyzeteket és gondolkodtam arról, hogy fel vagyunk-e készülve, készítve a munkánk során szerzett tapasztalataink feldolgozására, megértésére.
Fontosnak tartottam, hogy e cikk keretében tegyem fel magamnak azokat a kérdéseket, amelyek segítik megérteni az empátiás készség szerepét, mert alkalmazása, gyakorlása nélkülözhetetlen nemcsak a segítő-, de a szupervizori munkámban is. A szakirodalomban való tájékozódás a magam továbbképzését is jelentette e témában, amelyet megosztok az olvasókkal.
Mióta tanulmányaimat befejeztem, az érzelmi intelligencia témakörében, ezen belül is az empátiával kapcsolatban több kiadvány - tanulmány, cikk és könyv – jelent meg, amelyek segíthetik az elmélyülést.
Magyarországon az első ilyen témájú könyv Buda Béla: Az empátia - a beleélés lélektana már több kiadást is megért. Ma már hozzáférhetők és igen népszerűek a társas- és érzelmi intelligencia témában Daniel Goleman könyvei is.
Gyakorlati szemléletet tükröz Mohás Lívia: Empátia-Értelem-Érzelem címmel írt tanulmánya, amelyből idéznék néhány kérdést.
Tudunk-e őszinte érdeklődéssel hallgatni másokat?
Hány olyan ember tudunk felsorolni, akit így szoktunk hallgatni?
Kik ezek? Barátok? Rokonok? Idegenek?
Miért épp őket tudjuk őszinte érdeklődéssel hallgatni?
Tapasztaltuk-e, hogy akikre jól figyeltünk, azok később rokonszenvvel közelítenek felénk?
A válaszok segítenek önmagunk megértésében is, de a tanulmány is segít -gyakorlati példákkal bemutatva - átgondolni és bővíteni az empátiáról való ismereteinket. (Mohás, 2009)
Fogalmak, amelyek segítik az értelmezést
A témához kapcsolódó irodalmak tanulmányozása közben az empátia fogalmának számos meghatározásával találkoztam. Valamennyiben találtam számomra új megállapításokat, amelyek segítették a fogalom megértését, értelmezését.
Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába… meg tud érezni és érteni a másikban olyan... emóciókat, amelyeket a másik szavakban nem fejez ki…, a megértés és a megérzés fő eszköze, hogy az empátia révén saját személyiségében felidéződnek a másik érzelmei, különféle feszültségei. (Buda, 1985)
Az empátia alapja tehát a közvetlen kommunikációs kapcsolat, amely a kognitív képességeket kiegészítve az érzelmek, feszültségek érzékelésével teljesebbé teheti a segítő, kliens kapcsolatban az együttműködést, a másik helyzetének, személyiségének megismerését.
Salovey az érzelmi intelligencia meghatározásán belül öt fő területet jelöl ki:
- Érzelmek felismerése, az érzelmek azonnali tudatosítása, érzelmeink nyomon követése.
- Az érzelmek kezelése, amely azt jelenti, hogy érzelmeinken alakítsunk, ez a képességünk az öntudaton alapul.
- Önmotiválás, amely azt jelenti, hogy érzelmeink célra történő mozgósítása elengedhetetlen a figyelem összpontosításához, az önmotivációhoz, a kiváló teljesítményhez, a kreativitáshoz.
- Empátia - mások érzelmeinek felismerése, amely az érzelmi tudatosságra épül.
- Kapcsolatkezelés - melynek művészete nagyrészt abban áll, hogy mások érzéseire hatni tudunk.
A 4. ponthoz jegyzi meg Goleman, hogy „akikben van empátia, érzékenyebben veszik a finom társas jelzéseket, amelyek mások igényeit, vágyait közvetítik, s ezáltal fokozottan alkalmasak a gondviselő hivatásokra, a tanári, a kereskedelmi pályára vagy a szervezői posztokra.” (Goleman,1995)
A segítő munkában alapkészség az empátia: tanultuk, gyakran halljuk azokat a megállapításokat, hogy önmagunk ismerete, érzékenységünk, korábbi tapasztalataink, empátiás készségünk segítenek a helyzetek megértésében, kezelésében.
Több mint három évtizede írta említett könyvében Buda Béla, hogy a „problémátlan, egyszerűnek látszó megértés bonyolult feladat lett, amikor erre már nem állnak a hagyományok kliséi rendelkezésre. A racionalitás az, amely megtanítja az embereket kívülről, objektív ódon szemlélni a világot.” (Buda, 1985)
Azóta a világunk még bonyolultabb lett, de a mindennapi életünk sem vált egyszerűbbé és mások megértése sem könnyebbé.
A védőnői szupervíziós csoportokban többen említették, hogy a szakmai készégek-, személyiség-, és az önismeret fejlesztése nem volt része a képzésüknek, így csak továbbképzés keretében volt lehetőségük arra, hogy a gyakorlati munkában szükséges készségeiket – az elméleti ismeretek mellett- fejleszthessék.
A mindennapi gyakorlati tapasztalatok feldolgozásának a lehetőségei is korlátozottak. Projektekben szervezett továbbképzésekben van lehetőségük arra is, hogy gyakorlati munkájuk során szerzett tapasztalataikat feldolgozzák, de ez nem kíséri folyamatában szakmai munkájukat.
A készségek gyakorlatban történő alkalmazásának hiánya vagy a túlzott bevonódás a szakemberek nyitottságának, problémák iránti érzékenységének elvesztéséhez, később kiégéséhez is vezethet.
Hogy alakul ki az empátiás készségünk? Fejleszthető-e és hogyan?
Érdekes kísérletről számol be könyvében Goleman, amely anyák és csecsemőik megfigyelésén alapul. A megfigyelések azt igazolták, hogy a csecsemőkorban az anya – gyerek kapcsolat határozza meg az empátiát. Különösen a védőnőket érdekelheti, érintheti a megfigyelés eredményeinek leírása, mert ők találkoznak rendszeresen az anyákkal és gyermekeikkel a legkorábbi életkorban.
Egy anya ikergyermekeivel való kapcsolatának megfigyelésének leírása
A megfigyelő Daniel Stern pszichiáter szerint lenyűgözték a gyermek és szülő között végbemenő apró közjátékok, szerinte ezekben a bensőséges pillanatokban az érzelmi élet legalapvetőbb leckéi mennek végbe. …s az összehangolás állandó ismétlődése nyomán virágzik ki a gyermekben a meggyőződés, hogy mások képesek és hajlandók osztozni érzéseiben… Ha hosszabb időn át nincs összhang a szülő gyermek kapcsolatban, a kicsi rettenetesen megszenvedi... A gyermekkori összhanghiányért nagyon nagy árat kell fizetni az életben - és nemcsak a gyerekeknek.
A kutatás megállapításai szerint az érzelmi elhanyagoltság” tompítja az empátiát, ugyanakkor a kitartó érzelmi gyötrés… paradox eredménnyel jár.
(Goleman, 1995.)
A kora gyermekkori anya-gyerek kapcsolat határozza meg a későbbi életszakaszban az empatikus képességünket, beleérző készségünket, ezért nagyon fontosnak tartom a kora gyermekkornak az első nyolc hónapig tartó időszakát. Ekkor van lehetőség az anyák informálására abban, hogy hogyan segíthetik gyermeküket érzelmi fejlődésükben. Az anyák ösztönösen sokat tesznek az érzelmi kötődés erősítésében, a tudatosságot és a felelősség megértését hangsúlyoznám.
Találkoztam olyan esetekkel, a gyermekjóléti vagy a védőnői szupervíziós csoportban, amikor az anya elhanyagoló magatartása volt a szupervíziós ülés fókuszában. Nem könnyű megérteni az anya viselkedését, nem találták az esethozók a beavatkozás lehetőségeit. Talán könnyebb volt megítélni, mint megérteni, mert nem ismerjük a gyökereit, múltját.
A korábban említett megfigyelések és a következtetések is arra utalnak, hogy a szakembereknek felelősségük van a gondozott gyermekek empatikus készségének fejlesztésében az anyák szerepének erősítésében.… Léteznek reményre jogosító „gyógyító” kapcsolatok is, mert életünk során akár barátokhoz, rokonokhoz kötődünk, akár pszichoterápia során találunk partnert, ez szakadatlanul alakítja a kapcsolatainkban érvényesülő munkamodellt. Az egyensúlyvesztés utóbb korrigálható; fejlődésünk folyamata halálunkig tart. (Goleman, 1995.)
Csoportmunkában szerzett tapasztalatom, hogy szakmai támogatás és folyamatos továbbképzés nélkül dolgozó szakemberek között többen vannak, akik védik magukat az érzelmektől. Mintha falat húznának: nem engednek teret a beleérzésnek, hárítják a fájdalmas történésekkel való szembenézést, racionális szakmai válaszokat fogalmaznak meg, nem vagy nehezen tudnak beszélni érzéseikről. Egyes csoportokban évtizede vagy még régebben történt szakmai szituációkat ismertettek, amelyek élénken élnek emlékezetükben, de az esetek feldolgozása azóta sem történt meg. Nők esetében az anyai szereppel történő azonosulás is nehezíti az érzésekkel való munkát.
Volt néhány éve olyan csoportom, ahol az alacsony jövedelemmel rendelkező, több műszakban dolgozó, gyermekeiket többségében egyedül nevelő nők közül többen küzdöttek lakáshiteleik finanszírozási nehézségeivel is, és szembe kellett nézniük lakásuk esetleges elvesztésével. Nem látszott sem remény, sem kiút a helyzetből. A problémák miatt keletkező indulatok, érzelmek és a stressz hatással voltak szakmai feladataik ellátásra.
A csoportban egy-egy szakmai szituáció, eset átbeszélésekor is érzékelhető volt, hogy a feszültség jelen van a munkavégzés során, hogy meghallgatásra, beszélgetésre már nem jut idő, marad az alapszükségletekhez kapcsolódó feladatok ellátása.
Ebben a csoportban volt esélyük arra, hogy a csoporttagok reflexiója révén rálássanak azokra a problémákra, amelyek szakmai elakadásaik mögött vannak. A szakmai önismereti folyamatban egy-egy szakmai szituáció feldolgozása során beszéltek türelmetlenségről, érzelmekről, feszültségekről, indulatokról, dühről. A csoport tagjai visszacsatolásaikban, reflexiókban hasonló érzésekről beszéltek, átérezték az esethozó szakmai nehézségeit, beleérezték magukat az esethozó helyzetébe.
Ebben a folyamatban, a szakmai tapasztalatok feldolgozása közben azonosítható volt az empátiás készség, beleérzés a másik helyzetébe, annak megértése. A csoportmunkában kialakult bizalmi légkörben volt lehetőség az érzések felismerésére. Ez a folyamat hozzájárult az érzések, érzelmek felismeréséhez, kimondásához, ezáltal szakmai önismeretük fejlődéséhez.
Az érzelmek hiánya és a túlzott bevonódás egyaránt problémát jelenthet a segítő kapcsolatban. A szupervíziós folyamatban mélyebben megismerhetjük magunkat, segítséget kaphatunk ahhoz, hogy feldolgozzuk a munkánk során tapasztalt mélyen érintő helyzeteket. A csoportmunkában segítenek a csoporttagok, akik tapasztalataikat is megoszthatják és reflexiók, visszacsatolások is segítik a megélt élethelyzetek feldolgozását.
Összegzésként
Empátia nélkül a védőnői, segítői munkát nem lehet felelősségteljesen végezni. A kisgyerekekkel foglalkozó szakemberek túlnyomó többsége nő, akik maguk is anyák, szülők, nagyszülők. Az évek során kevés támogatást kapnak, ezért szükség volna folyamatosan elérhető szakmai személyiség és készségfejlesztő munkaformákra (tréningek, szupervízió) egyrészt a segítők empatikus képességének fejlesztéséhez, másrészt a túlzott beleéléstől való megóvásukhoz.
IRODALOMJEGYZÉK
Mohás, L. (2009) Empátia az emberi kapcsolatok érzékenysége, Saxum Kiadó, 48-172.
Buda, B. (1985.) Empátia - a beleélés lélektana, Gondolat Könyvkiadó, 1-29, 250-268.
Goleman, D. (1997) Érzelmi intelligencia, Háttér Könyvkiadó, 149-157, 163-169.