A program összefoglalása:

Az IPR (Integrációs Pedagógiai Rendszer) egy pedagógiai keretrendszer, amelynek célja a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esélykülönbségeinek kiegyenlítése az iskolákban. A pályázat kötelező elemeként az intézmények külső partnerek bevonásával programokat, tanórán kívüli szabadidős tevékenységet valósítanak meg, ezzel is erősítve az együttműködést civil szervezetekkel. A lehetőséggel élve számos hátrányos helyzetű település általános iskolája kért fel bennünket az Egészségnap megvalósítására, a gyermekek egészségének megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében.         

A program megvalósítása a hátrányos helyzetű települések, hátrányos helyzetű iskoláiban végzett egészségmegőrzést, szabadidős tevékenységet és egészségfejlesztő ismeretek átadását tűzte ki célul.

A településeken, ahol jártunk a roma lakosság aránya elég meghatározó és ez az iskolában is jellemző. Ezek a települések szegregált területeken vannak. Kiesnek a főutak vonalából, néhány zsáktelepülés is van közöttük. A településeken élő lakosság  egy része roma, és a nem roma származásúak között is élnek mélyszegénységben.

Ezeken a helyeken a munkalehetőséget szinte 95%-ban a közmunka program, a közcélú foglalkoztatás teszi ki. 

Az itt élő emberek elszigetelődnek, az információk csak a médián keresztül jutnak el hozzájuk, amelyekből szelektálni, sajnos alacsony iskolai végzettségük miatt önállóan nem tudnak.

A tömegközlekedés nem megfelelő és költséges, valamint a gyermekeknek az utaztatása szinte megoldhatatlan (felügyelet, étkezés, megfelelő öltözék stb.), ezért kell helybe hozni a programokat. Az iskolában a pedagógusoknak és a helyi egészségügyi dolgozóknak a kötelező feladatok ellátása is nehezen megoldható.         

A cél olyan szabadidős tevékenységeket, egészségügyi szűréseket és egészségfejlesztő információkat, módszereket eljuttatni az elzárt hátrányos helyzetű településeken lévő gyermekekhez, amellyel egyébként nem találkoznának. Ezeken a településeken évről évre nő a roma népesség száma, életszínvonaluk és egészségi állapotuk romlik. A nem roma lakosság létszáma, életszínvonala, és egészségi állapota pedig csökken.

A program közvetlen célcsoportja: az iskolás korosztály 7-18 éves korig, de leginkább az általános iskolások 7-14 éves korú tanulói. Az egészségügyi szűrések az általunk végigjárt iskolákban összesen 1370 tanulón végeztük el. Volt olyan iskola, amelyikben a tanulók között a romák aránya 90% volt. Az összes megvizsgált gyermek 70%-a volt roma származású.

Közvetett célcsoport: A gyerekek szűkebb és tágabb környezete.  

 Az egyesülettel felvettük a kapcsolatot már a pályázatírás keretében az iskolákkal és együttműködésükről biztosítottak minket. A célcsoport adott volt.

A tervezett időpontban előre jelezték érkezésünket. Az iskola megszervezte, milyen sorrendben és mikor melyik osztály fog érkezni a helyszíneinkre.

Ezek a helyszínek voltak az egészségügyi szűrések (hossz, súly, vérnyomás és vércukormérés), vöröskeresztes és általános egészségügyi ismereteket adó totók, és az  elsősegély nyújtási és elsődleges betegellátási gyakorlati ismereteket adó, mentősök által képviselt helyszínek, és persze a - Kárpárokért Egyesület által kivonultatott régi, népi fajátékok melyek nagy sikert arattak.

A szűréseket mi védőnők végeztük.

 A tervezés során szűréshez szükséges eszközöket, az iskola létszámának megismerése után pontosan kiszámoltuk, és ezeket az Egyesület a pályázati összegből beszerezte.

A szűréshez szükséges eszközök: testsúlymérő, testmagasság mérő, vérnyomásmérő és vércukormérő készülék, valamint ehhez megfelelő tesztcsíkok, steril törlés, fertőtlenítő spray, gumikesztyű, injekciós tű veszélyes hulladék ledobó. Az eszközbeszerzés során a gyógyszertártól ismeretterjesztő anyagokat kaptunk ők ezzel szponzorálták a rendezvényt.

Megterveztük helyszín berendezéséhez szükséges asztalok, székek számát, melyet az iskola biztosított és be is rendezett számunkra.

A vizsgálatok módszerére legtöbbször az iskola tornaterme vagy az iskola udvara bizonyult a legalkalmasabbnak, hiszen itt mindenki el tudott helyezkedni és színpadi formában tudtak az osztályok haladni az állomások között. Mi is folyamatos kapcsolatba lehettünk egymással.

A vizsgálatok elemei vérnyomás és vércukormérés, súly és hosszmérés.  A vércukorméréshez az iskola beszerezte a szülőktől az írásbeli hozzájárulást az invazív vizsgálat miatt.

A gondos tervezés után a megvalósítási szakaszaiban gördülékenyen tudtunk haladni a vizsgálatokkal, és számíthattunk a pedagógusok támogatására.

Az általunk kiszűrt gyerekeket háziorvosukhoz vagy védőnőjükhöz irányítottuk. A szűrésekbe más védőnő kolléganőket is bevontunk, így a feladatmegosztás és a felelősség megosztás is megvalósulhatott.

A szűrővizsgálatok során folyamatos egészségnevelés és egészségfejlesztés is folyt.

Szakmánkból adódóan nem tudtunk elsiklani egy-egy elhízott gyermek felett úgy, hogy ne beszéljünk étrendjéről, étkezési szokásairól. Ha valamelyik gyermeket sápadtnak találtuk megkérdeztük evett-e ivott-e eleget az nap, szed-e vitaminokat, esetleg van e valamilyen egyéb betegsége. Ha valamelyik gyereknél kólát, energiaitalt láttunk, azt sem hagytuk szó nélkül és rögtön előhozakodtunk az egészségkárosító hatásaival, melyet érdeklődve hallgattak. A leghátrányosabb régiókban ahol az iskola tanulói leginkább a roma lakosság köréből kerültek ki, igyekeztünk a személyi higiéné minden területére kitérni. Egy-egy koszos kéz láttán a kézmosás és WC használat szabályaira hívtuk fel a figyelmet. Ha valamelyik gyermek kellemetlen szagot árasztott, akkor a napi tisztálkodásra, ha a ruházatuk nem volt megfelelő, akkor a tisztaság, a mosás jelentőségére hívtuk fel a figyelmüket. Elmagyaráztuk nekik, hogy mennyivel szívesebben játszanak a gyerekek azt ápolt, tiszta társaikkal.

A gyermekek annak ellenére, hogy számukra idegenek voltunk megnyíltak, és volt olyan hely, ahol komoly kérdésekkel is fordultak hozzánk. Tőlünk bármit elfogadtak és érdeklődtek a megoldási lehetőségekről. Lehet, hogy a „messziről jött ember, azt mond amit akar” elve érvényesült, de lehet hogy néhány gyereknek az kell, hogy egy bizalmat ébresztő, szakmailag felkészült, hiteles idegen mondja meg, hogy mit hogyan kell csinálni. Jobban meghallgatja és megfogadja ezeket a tanácsokat, mint esetleg a szüleitől, osztályfőnökétől, orvosától, védőnőjétől.           

Mérhető eredménye az volt, hogy a gyermeket, akiknél eltérést találtunk a normális értékektől, azokat a megfelelő helyre irányítottunk.

Ha csak egy gyermek, ennek a szűrésnek a következtében lett kiszűrve és ezáltal hamarabb kapott megfelelő segítséget és kezelést, már akkor eredményesnek nevezném a programot.

Ezen program keretein belül, olyan ismeretekhez jutottak a gyerekek, akár a mi vizsgálataink során, akár a többi helyszínen, amivel egyébként nem találkoztak volna, vagy nem érdekelte volna őket, mert egy másfajta szervezés keretében el sem mentek volna, mert az nem az iskolában van, nem iskolaidőben és nem társulnának mellé egyéb hasznos és játékos dolgok. Ha volt olyan egészségnevelő információ, amit bármelyik gyerek itt hallott először vagy itt vette komolyan és elgondolkodott rajta, és a későbbiek folyamán az egészséges életmód felé tereli, akkor ezt tekintem a program legfontosabb értékének. Ezen értékek nem mérhető eredménynek tekinthetők.

Bízom benne hogy az átadott egészségügyi információk az iskola egész közösségére hatással voltak, sőt a hazaérkező gyerekek otthon beszéltek a nap eseményeiről és ezáltal a családra és a település egészére kihatottak.

Hatása pedig hosszú távú hiszen a szemléletváltoztatás volt a cél.          

A programban megvalósításához szükséges anyagi forrásokat a Kárpátokért Egyesület a pályázati pénzből finanszírozta.
A helyet és a célcsoportot az iskola biztosította.
Mi védőnők a szakmai tapasztalatainkkal, tudásunkkal, munkánkkal járultunk gyerekek
egészségének megőrzéséhez, és a betegségek megelőzéséhez.