A program összefoglalása:

• a szülői tájékozatlanság és érdektelenség a leghátrányosabb helyzetben levő gyermekek életesélyeit csökkentik.
• a helyi társadalom perifériáján élő emberek /romák és nem romák egyaránt/ zárkózottá válnak ezért szükségük lehet, egy olyan közösségi térre ahol érintkeznek és gondolatot, tapasztalatot cserélnek egymással.
• helyes táplálkozási, alapvető higiéniai szokások kialakítása az egészség megőrzése, betegségek megelőzése érdekében.

           

 A program megvalósulás 5 szomszéd települést célzott meg. Ezek Petneháza, Laskod, Nyírjákó, Nyírkércs és Nyírkarász volt. Valamennyi település lakónépességét tekintve az utóbbi években a lakosságszám csökkenése volt tapasztalható, melynek egyik meghatározója a gyermekvállalás visszaesése. Figyelembe kellett venni azt is, hogy a gyermekvállalás viszont elsősorban a hátrányos helyzetben levő családokra jellemző, amikhez szocializálódva – ha nem kezelik kellően a képzés és a foglalkoztatás problémáit, - újratermelődik egy fokozatosan hátrányos helyzetű, a társadalmi normákhoz nem igazodó réteg. Az elszegényedési folyamat (munkahelyek hiánya) ráadásul nagyban hozzájárul a meglevő szakképzett munkaerő elvándorlásához.

 A szociális helyzeten kívül a másik nagy problémát az alacsony foglalkoztatottság jelenti. A fenti településeken a kilencvenes évek végéig a mezőgazdaság kötötte le a munkaerő nagy részét. A foglalkoztatottak aránya alacsonyabb, a munkanélküliség aránya magasabba az egyébként is rossz értékeket mutató megyei rátától. Jellemző volt továbbá a közműellátottság hiánya a szennyvízelvezetés területén, a lakosság alacsony képzettségi szintje és a munkaerő-piaci követelményeknek megfelelő szakképesítés hiánya. Minden településen háziorvos az, aki ellátja mind a felnőtteket mind pedig a gyermekeket. Legközelebbi települések ahol gyermekorvos található legalább 20 km-re vannak. Ugyanilyen távolságban érhető el kórházi, szakrendelői, korai fejlesztői ellátás is. A településeket ellátó egyéb szakemberek (pszichológus, logopédus, dietetikus ) nagyon leterheltek, ugyanis nagy az a körzet, amelyet el kell látniuk. Tudományos vizsgálatok eredményei viszont igazolják, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú, szegény népesség egészségi állapota az átlagosnál rosszabb, várható élettartamuk rövidebb, életminőségük kedvezőtlenebb, betegségben eltöltött idejük pedig hosszabb.

A mikro térség 4 településén nem alakult ki szegregáció, de a falvakban egyes utcáinak végén önálló kolóniákban élnek, a roma népesség aránya 5-8% az összlakossághoz képest. A Petneházán a roma családok igyekeznek beolvadni a nem romák közé, megvásárolják a településen megüresedett házakat.     

A Kölyökkuckó létrehozásának célja:

• szülők és gyerekek aktívvá tétele saját egészségük megőrzésében a betegségek megelőzésében
• olyan közösségi tér létrehozása a hátrányos helyzetű szülők /romák és nem romák/ számára, ahol megfelelő szakmai irányítással ismereteket szerezhetnek higiéniai, háztartásvezetési, gyermeknevelési, gazdálkodási, területeken.

           

közvetlen célcsoport:

• a mikro térség öt településén élő 0-7 éves korú gyermekek ezek száma (kb.:415fő) /kiemelt korcsoportként a 0-3 éves gyermekek, ezek száma:( 188 fő)/, a roma népesség száma 5-8%
• a gyermekek szülei
• a gyermekeket váró családok
• közvetett célcsoport:
• a hátrányos helyzetű településeken élő iskolás kor alatti gyermekekkel, ill. családjaikkal foglalkozó intézmények, szolgáltatások munkatársai
• döntéshozók
• helyi közösségek civil szervezetek vezetői, tagjai.

           

KÖLYÖKKUCKÓ

   Ezen a területen két szakember dolgozott: a védőnő és a gyermekjóléti szolgálat munkatársa.

Ez a helyszín azoknak a 0-7 éves gyermekeknek a korai képesség-kibontakoztatását szolgálta, akiknek a családjában az alapvető szocializációs feltételek nagyon rosszak. Ezekből a családokból a gyermekek viszonylag későn kerülnek óvodába /még ekkor az 5 éves életkor volt a kötelező az óvodába adásra/ bölcsődébe sem járnak /mivel nincs is a területen/.

  A tervezési szakaszban célunk volt tehát, egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol a szülők a még semmiféle intézménybe nem járó gyermekükkel együtt segítő, támogató környezetre találhatnak a gyermeknevelési kompetenciájuk erősítéséhez.

   A gyermekek olyan játékokkal találkozhatnak és játszhatnak, amiket szüleik sajnos nem tudtak otthon biztosítani a számukra./ Ezáltal a gyermekek kiléptek egyrészt az otthoni ingerszegény környezetükből, másrészt, más gyermekekkel együtt voltak akár több éven keresztül is /mivel már csecsemőkoruktól ott voltak az édesanyjukkal a kuckóban és a pályázat végére ezek a gyermekek már óvodába mentek/. Ez nagyon megkönnyítette a szocializációjukat az óvodába induláskor. /

   A kölyökkuckó működését 3 elemre bontottuk:

• szülőklub
• tankonyha
• játszóház

  A tervezési szakaszban a szülőklub és a tankonyha programját 1 évre előre elkészítettük, a működéshez szükséges eszközöket számba vettük/ tankonyha berendezése, edények, háztartási eszközök/.

  3 terület volt az, ami szerint terveztük a klubfoglalkozásokat.

1. Gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretátadás,
2. saját lakókörnyezet rendben tartása, szépítése,
3. egészséges életmód, egészséges táplálkozás.

  Ezeket a területeket szem előtt tartva dolgoztuk ki az éves munkatervünket figyelembe véve az évszakok változását, és más aktuális eseményeket, jeles ünnepnapokat.

  A játszóház a szülőklub mellett párhuzamosan működött gyermekfelügyeletet biztosítva.

 

   A klubfoglalkozásokon az alábbi módszereket használtam:

• egyéni kommunikáció – ahol személyre szabott információátadás történt
• csoportos információ és eszmecsere, beszélgetés. A csoportos módszerek is többféle formában jelentek meg: voltak előadások, ahol egy megadott témáról történt ismeretterjesztés a hallgatóság számára. Voltak kerekasztal beszélgetések, ahol egy téma több oldalról került megvilágításra, de a kötetlen beszélgetések is nagyon gyakoriak voltak.

A szülőklub és tankonyha irányítása az én hatásköröm alá tartozott, a játszóház vezetéséért a gyermekjóléti szolgálat munkatársa volt a felelős.

   A szülőklubban, a felnőttek számára zajlottak a foglalkozások.

A klub indulása előtt az volt a legfőbb célunk, hogy ismereteket kapjanak a résztvevő anyukák később, hogy aktívan bevonjuk őket saját életvitelük esetleges megváltoztatásába. Az szívem szerinti cél az volt még, hogy megtanítsuk az anyákat mesélni, „együtt lenni a saját gyermekükkel

  Célunk volt a meglévő értékek megtartására irányuló pozitív, aktív prevenciós szemlélet, valamint aktív egészségtámogató magatartás kialakítása.

  Volt egy tankonyha részünk is, ahol esetenként főztünk, recepteket cseréltünk, itt végeztük a konyhakertből betakarított anyagok elrakását, befőzését. Az ott elkészített ételeket pedig a csapat a klubfoglalkozás végén elfogyasztotta.

 

 

 A klubfoglalkozások kéthetente voltak, szerda délelőttönként 10.00 – 12.00 óráig.

   Volt egy nagyon szépen berendezett mesesarkunk. Minden klubfoglalkozás azzal kezdődött, hogy egy szülő egy általa hozott mesét elmondott vagy felolvasott a résztvevőknek. Ezután közösen tanultunk egy-egy versikét vagy mondókát, együtt énekelgettünk, dúdolgattunk, majd a gyerekek maradtak a gyermekfelügyelőkkel a szülők pedig átvonultak a másik csoportszobába ahol zajlottak a klubfoglalkozások. A tematikánk szerinti témakörben volt egy indító előadás, amiről később kötetlenül beszélgettünk, mindenki elmondva a saját tapasztalatát, aktuális problémáját, a felmerülő kérdések nehézségek is megbeszélésre kerültek. Hogy mindezeket még inkább kötetlenné tegyük közben kézműveskedtünk, ill. kreatívoskodtunk. Mire a foglalkozás végére értünk mindig született valami különlegesség a kezünk munkája nyomán.

 

Minden foglalkozásra aktívan készültem, anyagot gyűjtöttem, ppt-ket készítettem, ill. a kreatív foglalkozásokhoz szükséges anyagokat is én vásároltam meg. Az anyagi hátteret a pályázatból a Gyermekesély iroda biztosította.

 

A szülőklub megvalósulásának első éves programja:

 

JANUÁR:

• gyermekbetegségek, a beteg gyermek ápolása /gyógyszerek beadása, lázcsillapítás/
• életkornak megfelelő táplálkozás /ínycsiklandó finomságok készítése gyerekeknek

FEBRUÁR:

• készülődés a farsangra, jelmezkészítés
• farsangi fánk készítése

MÁRCIUS:

• viselkedési furcsaságok, zavarok, dacos gyermek
• gyermekszoba berendezése, dekorálása /nikecell képek készítése/

ÁPRILIS:

• jeles ünnepnapok / Húsvét
• horgolás /Húsvéti tojás készítése horgolási technikával/

MÁJUS:

• készülődés a gyereknapra, gyapjúfilcből készített játékok
• madarak, fák napjáról megemlékezés /séta az erdőben, virággyűjtés/

JÚNIUS:

• A kert, udvar rendbetétele, parkosítás, virágosítás /virágültetés/
• főzés /saláták, hidegtálak készítése/

JÚLIUS: 

• Gyermekbalesetekről- baleset megelőzés, elsősegélynyújtás
• főzés / könnyű egészséges nyári ételek készítése/

AUGUSZTUS:

• óvodába indulásról /óvodapedagógus előadása/
• főzés /lángos sütés/

SZEPTEMBER:

• helytelen táplálkozás /túltápláltság, alultápláltság, cukorbetegség/
• befőzési, tartósítási eljárásokról /befőzés/

OKTÓBER:

• rendszeres takarítás, rendtartás /dekoratív falikép készítése
• főzés /diétás ételek készítése

NOVEMBER:

• főzés / tökből készült finomságok/
• Halloweenre készülés- töklámpás készítése

DECEMBER:

• mikulásvárás, mikulási ünnepség
• készülés a karácsonyra /adventi koszorú készítése, mézes kalács sütés/

 

Az első év végéhez közeledve előkészítettük a következő év programját is, ahol figyelembe vettük az elmúlt időszak sikereit, valamint a résztvevők igényeinek megfelelően újabb elemek is beépítésre kerültek.

Ha valamit nem sikerült befejezni, arra a következő alkalommal visszatértünk. Nagyon nagy volt a sikere a kézműves foglalkozásoknak és a főzésnek. Itt érezhették az anyukák, hogy mindenki véleménye egyformán fontos és mindenki jó valamiben, önbizalmuk sokat erősödött.

A főzéshez a recepteket a klubba ellátogató szülők hozták, ezekből dolgoztunk közösen, és mindent a gyerekekkel együtt fogyasztottunk el a foglalkozások végén.

    A szülőklub mellett párhuzamosan működött a játszóház, ahol a klubba látogató szülők gyermekeivel foglalkoztak, ill. felvigyáztak rájuk. A játszóházban található játékok minden szempontból megfeleltek az elvárásoknak, mind egészségügyi mind pedig pedagógiai szempontból. A játszóházat olyan játékokkal sikerült berendezni, melyek az otthonokban nem mindenhol találhatók meg, viszont nagyon közkedveltek a gyerekek körében. A legkisebbeket játszószőnyeg és sok szájba vehető babajáték, míg a nagyobbakat kirakójátékok, készségfejlesztők, építőjátékok, várták. A játékok között megtalálhatók voltak a szerepjátékokhoz szükséges kellékek: kisbolt mérleggel és pénztárgéppel és persze rengeteg "áruval"; kiskonyha mosogatóval, tűzhellyel; vasalódeszka "vasalnivalóval"; orvosi készlet, és babák. Az üldögélős fejlesztőjátékok sem hiányozhattak, volt sokféle kirakós, fajáték, gyöngyfűzéshez, gyurmázáshoz és rajzoláshoz szükséges kellékek és rengeteg autós játék (nemcsak) fiúknak. A mozgékonyabb gyerekeket mini csúszda várta.

A bevonási szakasz

   A kölyökkuckóba a területi védőnők invitálták meg a szülőket, és szerencsénkre, aki egyszer kétszer eljött, az „ott is maradt”, annyira jó kis közösség alakult ki. Kb. 8-10 felnőttel valamint 10-12 gyermekkel működött egyszerre ez a klub, sajnos a rendelkezésünkre álló tér egyre kisebb lett, voltak esetek, amikor már alig fértünk.

   A bevonási szakaszban az 5 település védőnője /mindenki a saját körzetében/ ismerte azokat a családokat, akik leginkább érintettek voltak. Őket személyesen megkeresték és elmondták annak a lehetőségét, hogy elmehetnek 2 hetente egy délelőtt a kölyökkuckóba. Ezután a megbeszélt helyen és időben a kistérség autóbusza a diszpécser szolgálat közreműködésének köszönhetően felvette őket és elszállította Petneházára. A hazaszállítás ugyanígy történt. A résztvevők elérhetősége megvolt a diszpécsernél, aki a későbbiekben tartotta a kapcsolatot velük valamint a játszóház, ill. a szülőklub vezetőjével.

A klubban való részvétel mindenki számára teljesen ingyenes volt, a foglalkozásokon készített dolgokat mindenki hazavihette.   

           

           

           

Kölyökkuckó: Nagyon nagy eredménynek élem meg azt, hogy mióta megszűnt a pályázat nagyon sokszor érdeklődtek már aziránt, hogy nem tervezünk-e folytatást, mert nagyon jól érezte magát mindenki. Nem csak egyénileg gazdagodtak tudásban és élményekben, hanem, azóta is működő szomszédi, mondhatni baráti kapcsolatok is kialakultak.

Mesemondás hatása: előkerültek a rég elfeledett mesekönyvek /ugyanis napjainkban a szülők a gyermekük nevelését rábízzák a televízióra, az ott látható mesékre/.

Mit ad a mese a gyerekeknek? Varázslatos utazást, kalandot. A nehézségekkel való megküzdést, az akadályok legyőzését, eligazodást a világban és az emberi kapcsolatokban. Az igazság győzedelmeskedését, a legkisebb diadalát, a vágyak beteljesülését, a fantázia szárnyalását. Lehetőséget ad az azonosulásra, mintát a helyzetek megoldására. A mesélés - mint mesemondás és mesehallgatás – az együttlétet, a közös ”lélegzés” élményét adja. Boldoggá teszi mind a mesélőt, mind pedig a hallgatót is.

A versikék és együtt mondókázás dúdolgatás szintén hasonló élményeket vált ki a résztvevőkben. Ez a mai világban már nagyon ritkán figyelhető meg a tapasztalatom szerint.

Az egészséges életmódra nevelés rendkívül fontos, szükséges, hogy az emberek tisztában legyenek azokkal a tényezőkkel, amik károsíthatják az egészségüket, és mik azok a lehetőségek, amikkel ezek elkerülhetőek. Fontos, hogy belső igényükké váljon a saját és gyermekük egészségének megőrzése, és a betegségek elkerülése. A fentebb említett előadások, tanácsadások, kötetlen beszélgetések ilyen hatással voltak a résztvevőkre elmondásuk szerint, mivel nem csak előadásokat hallgathattak a fenti témakörökben, hanem aktív részesei is lehettek egészségtudatuk fejlődésének pl. az egészséges ételek elkészítésével, saját lakókörnyezetük szebbé tételével. 

  Magának a klubnak a megjelenése a településen: A résztvevők elmondása szerint volt egy olyan hely, ahol olyan emberekkel találkozhattak, akik hasonló problémákkal küzdenek, mivel kisgyerekesek, azonos az érdeklődési körük, közösen meg lehet beszélni a felmerülő aggodalmaikat, a gyermek egy rövid időre leválhat az anyjáról, ezáltal az anya, ha csak egy rövid időre is megteheti, hogy magával is foglalkozzon, kiszabaduljon a mindennapi taposómalomból. 

  A szülők meglátásom szerint igényesebbé váltak saját környezetükkel szemben, több helyen tapasztaltam, hogy saját veteményeskertet készítettek, eltűnt a szemét az udvarokról, dicsekedtek, hogy milyen befőtteket készítettek, milyen szép virágos a kertjük.  Még ma is használják azt a mondóka gyűjteményt, amit a közösen megtanult versikékből, dalocskákból készítettünk. Tudják, hogy mi a jó táplálék gyermeküknek és maguk is el tudják azokat készíteni.

   Szívesen viszik gyermeküket óvodába, mert tudják azt, hogy a gyermeknek milyen fontosak a kortárskapcsolatok, milyen fontos az, hogy megfelelő játékuk legyen, ezáltal is élményekkel gazdagodnak.

  Látom azt, hogy azok a gyerekek, akik a szemünk előtt nőttek fel szinte, mennyivel könnyebben vették az óvodába induláskor az akadályokat, sokkal könnyebben szocializálódtak, mivel már ismertek olyan gyerekeket, akikkel szívesen játszhattak együtt. Van pl. 3 kislány, akik csecsemőkoruktól együtt voltak a kuckóban, most nagycsoportos óvodások és szinte elválaszthatatlan barátnők lettek.          

 PETNEHÁZA KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA – biztosította az épületet, ahol kialakításra került a kölyökkuckó helyszíne, valamint a pályázat ideje alatt állta a rezsiköltséget, és egy fő gyermekfelügyelőt biztosított a játszóházba.

 A pályázati pénzből került berendezésre a játszóház, a szülőklub a tankonyha valamint a működésükhöz szükséges anyagi forrást is ez biztosította.

A VÉDŐNŐ ÉS A GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLAT CSALÁDSEGÍTŐJE volt az ötletgazda, az egész program megálmodója és kivitelezője.